Community Church

A találkozón

elhangzott értékes idézetek

 

 


Takács Albert  - magyarói lelkipásztor

1Thessz. 2,17 alapján

„Mi pedig, testvéreim, miután külsoleg, de nem szívünkben, egy rövid idore elszakadtunk toletek, annál nagyobb vágyódással törekedtünk arra, hogy ismét lássunk titeket.”

 

Pap Tibor, Debrecen, lelkipásztor


" ... A mai napon itt felállítatott egy oszlop, egy kopjafa, annak emlékéül, hogy létrejött ez a találkozó, a magyaróiak és az innen elszármazottak találkozója. Ez a nap, ez a találkozó, ez az oszlop hasonlóan mérföldko lehet mindnyájatok életében, akik ma egybegyülekeztetek...."


Márai Sándor   -író

Szülofalunkhoz „ való viszonyunk az évekkel mind bensoségesebb, bonyolultabb lesz. Az ember lassan elfelejt minden érzelmességet, s mint minden bensoséges kapcsolatban, nem erényeit vagy hibáit nézzük annak aki vagy ami fontos nekünk, hanem a tényt, hogy VAN. S ez, ahogy múlnak az évek mindennél fontosabb ... idovel nem emlékeket jár halászni az ember, hanem VISSZAKAPNI EGY PILLANATRA EZ INGÓ, ÖRÖKKÉ VÁLTOZÓ ÉLETBEN ÉS VILÁGBAN A BIZTONSÁG ÉRZETÉT.

 

Zsigmond István  -kurátor

"Sokan keresik, keressük képzeletbe ma itt oseink arcképét, szeretteinket, akik valamikor mellettünk, vagy épp helyünkön ültek: a nagyapát, a nagyanyát, az apát, az anyát, a testvért, a gyermeket. Keressük a konfirmáció hitfogadalmi élményét, házasságkötésünk örömpillanatait, az úrvacsorai közösség meghitt pillanatait és a fájdalom könnyeit, melyeket elhunyt szeretteink miatt ontottunk. Minden itt van láthatatlanul és mégis láthatóan. Hála legyen ezért Istennek."

 

Kodolányi János  -író

" Az ünnep csend. Megállás. Elmerülés az idotlenségben. Hangtalan ujjongás, és néma zokogás. Mosoly könnyek között és könny a mosolyban.... az ünnep az a pillanat, amikor álomnak érezzük a valóságot és valóságnak azt, ami láthatatlan, megfoghatatlan."

" ... Ünnep, mikor fölsír az újszülött gyermek elso szava, mikor két egymást szereto ember... örök huséget esküsznek egymásnak. Ünnep, mikor az ember búcsút int fáradt szeme pillantásával az életnek és örökre lehunyja, mikor a sír szélén utolsó köszöntést mondunk a lassan lemerülo koporsó után. És ünnep, amikor váratlanul vagy várva megérkezik a régen látott jó barát, rokon, s mikor felcsendül a templomba az Istenbe elmerült lélek hangja, megkondulnak a harangok...."


Dr. Ördög István  - orvos

"...Istenem, segítsd ezt a gyermeket céljai elérésében. S amikor Isten elindított mindnyájunkat a magunk útjára, o már tudta, hogy akik tole segítséget kértek és megadatik nekik, azok a kenyerüket már más faluban, valamelyik városban, más megyében, más országban, netalán más kontinensen fogják majd megkeresni. De azt is tudta, hogy mindig szívesen hordozzák a magyarói kemencékben sült lángosok, cipók és kenyerek ízét...."


Magyarói Zsigmond Zoltán -  költo, népdalénekes


..."Szeretem e földet,

Szívembol szeretem

Arcomról letörli

A honvágy könnyeket."

 


Szász Adorján  - Ifis diák


"Elszáll az ido, az emlék marad,

de emlék barát nélkül senkit sem ragad.

...

Senki sem tudja, hogy hová vezet élete útja,

de legbelül mindig visszatekint a múltba."

 

 

Zsigmond Piroska   -noszövetségünk tagja

 

"...Szüloföldem, Magyaró.

Eszembe jutsz százszor.

Ott képzelem magam

a kortársak, a barátok között.


...Én viszont azt kívánom,

legyetek erosek, bátrak

ahol csak jártok.

Veletek az Isten."

 

 

Virginás István  - csellómuvész

 

"... Mert az, aki távol kerül toled

vágyakozik mindig élni-élni benned.


De ha a sors éltében még ot nem hagyja,

örök nyugalomra fogadd vissza."

 


Versek

Szász Adorján: Isten hozta Szüloföldön! 2013. Aug.


Eljött ez ido, a Nap újra kél, / Szív és lélek régi ismerosre lel.

Elszállt az ido, mind megváltoztunk, / De lélekben a régiek maradtunk.

E nép, aki itt van, ahol egykoron önök voltak, / Ahol egykoron gyerekként játszadoztak,

Most már csak emlék, amelyet régóta keresnek, / Igen!, mi tárt karokkal vártuk vissza önöket.

Elszáll az ido, az emlék marad, / De emlék barát nélkül senkit sem ragad.

Emlékeznek-e e helyre, úgy, mint otthonra?

Család, rokonok, barátok... titkok, minden e faluba zárva.

Senki sem tudja, hogy hová vezeti élete útja, / De legbelül mindig visszatekint a távoli múltba.

Játék, móka, elso szerelem, / Legjobban a szüloföldem szeretem.

Most, amikor ismeros arcok újra találkoznak, / Ne legyen helye a szomorkodásnak.

A szeretet és boldogság el ne fogyjon, / Isten hozta önöket szüloföldön, mely az igazi otthon!


Zsigmond Piroska: Honvágy Magyaró, 2013 július

 


Borongós ido / Szürke fellegek, / Szívem otthona

lelkem a honvágy, / már várom a találkozást.

Már haza jöttem / én erre a tájra / az osi földre /

szeretett szüleim házába.

Könny hullatással / búcsúztam toletek / Itt hagytam e földet

ahová néha-néha visszatérek.

Idegen honba / keresem kenyerem / Istenbe bízva

ki megsegített engem.

Otthon, édes otthon / szeretteim háza, / szent ez a föld

amit elhagytam.

De cserébe, egy – / maréknyi földet / magammal vittem

amibe virágot ültettem.

Táplálom, öntözöm, / ez szüloföldem földje.

Messze a föld, / ahol születtem, / más a táj,

másképp zúgnak a harangok, / jelezve, hogy visszavárnak.

Bárcsak még egyszer otthon lehetnék, / ezt kívánom!

Az ég felé tekintek...

Imára kulcsolom kezem, / Istenem, szívbol kérlek

Vedd kezedbe életem.

 


 

Virginás István:

Nagy Magyaró, szüloföldem szépe.


 

Nagy Magyaró, szüloföldem szépe,

Messzire vitt toled a sors az életbe.

Össze járva ezt a ezt a nagy világot,

Minden honnan feléd szállt honvágyam.

Szép vidékek szebbnél szebbjét láttam,

Szépségednek párját sehol nem találtam.

Hegyeiden csere erdok susogását,

Messze folyó Maros csobogását.

Jó népednek szorgos munkássága,

A JÓ ISTEN külön-külön ajándéka.

Így hát aki néked a hu szülött fiad,

Büszke lehet szülofalújára.

Mert az aki távol kerül toled,

Vágyakozik mindig élni-élni benned.

De ha a sors éltében még ot nem látja,

Örök nyugalomra fogadd vissza.

/Olaszország, Szicilia, 1987. Július 27 /

 

 

 

 

Magyarói Zsigmond Zoltán


Jó haza érkezni

Felgyülemlett búmat,

Honvágyamat hozom.

Vállaim nagy terhét,

Elodbe lerakom.

Hála száll ajkamról,

Fáradt, remeg a szó.

Jó haza érkezni

Te hozzád Magyaró.

 

Radnóti Miklós: Nem tudhatom… /részlet/


Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,

Nekem szülohazám itt e lángoktól ölelt

Kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.

Belole nottem én, mint fatörzsbol gyönge ára

S remélem, testem is majd e földbe süpped el.

Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel

Egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,

Tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton,

S tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon

A házfalakról csorgó, vöröslo fájdalom.

Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,

S nem tudja, hol lakott itt …

Annak mit rejt e térkép?...

Az gyárat lát a látcson és szántóföldeket,

Míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,

Erdot, füttyös gyümölcsöst, szolot és sírokat,

A sírok közt anyókát, ki halkan sírogat, …

És ott a park, régi szerelmek lábnyoma…

S az iskolába menvén, a járda peremén,…

Ím itt e ko, de föntrol e ko sem látható…