2023 ÚJÉV - JANUÁR

Isten kegyelméből átléptük az újesztendő küszöbét.

Református falinaptárunk BÉKESSÉG NÉKTEK! /Jn 20,19-23/ központi igével indított az új évbe,

mely békesség igen szükséges, tudva azt, hogy szomszédunkban, Ukrajnában háborús körülmények vannak, lassan mindjárt egy esztendeje már.

Nagyon enyhe telünk van, hófehér hó nélkül, ám remélhetőleg lesz még az új évben havazás.

Presbiteri bibliaórát tartottunk a presbitercsaládok részére, melyre sajnos kevesen érkeztek.

Az idő, mint Istentől ajándékba kapott áldás, - erről a témakörről beszélgettünk.

Jó volt együtt lenni és imádkozni az új év szolgálataiért, a presbitercsaládokért, a békéért, az egészségért.

Ezen alkalmakat minden hónap második vasárnapjának délutánján tartjuk az új évben is.

Gyülekezeti bibliaóráink is megkezdődtek, és "Farsang kicsit másképpen" címmel

szerveztünk közösségi alkalmat gyülekezetünk tagjai részére.

Az első alkalommal PETŐFI SÁNDOR életútját ismerhettük meg, és a finom farsangi FÁNK

eredetéről is hallhattunk. Hálásak vagyunk, hogy ezen az első alkalman közel 18-an voltunk jelen.

Havonta két alkalommal tervezünk hasonló eseményt szervezni, mindeniknek tematikája is lesz,

mert a közösség ereje nemcsak tisztánlátást eredményez, hanem felszabadult örömöt

és életkedvet is szolgál, főleg idős és özvegységben élő testvéreink részére.

Az időt pedig nemcsak ismeretek elsajátításával töltjük el, hanem kézimunkázunk, beszélgetünk, énekelünk, finom süteményeket és farsangi főttkukoricát is kostoltunk.

 

Köszönjük azoknak, akik jelen voltak.

ÓÉV 2022

2022 óesztendő utolsó estéjén istentiszteletre gyűlt össze a gyülekezet, amelyen jelen volt a testvérgyülekezetünk részéről

Bagitta Attila, gondnok. Itteni szép szokás szerint, az istentisztelet végén a gyülekezet gondnoka köszönti a gyülekezetet

és versben fogalmazza meg az eltelt év fontosabb eseményeit.

Vajda Zoltán gondnok mellett, tehát felszólalt testvérgyülekezetünk,

Mezőberény református egyházközségnek gondnoka is, és hasonlóképpen ő is köszöntötte a gyülekezetet.

Hálásak vagyunk, hogy együtt lehettünk, Isten dicsőségére.

Karácsonyra készülve

Nagy odaadással díszitették fel konfirmandusaink

azt a közel 7 m karácsonyfát, melyet ebben az évben is adomány útján került a templomba. Konfirmandusaink és a község többi gyülekezete

pedig vasárnapról vasárnapra gyertyát gyújtottak a templom előtti téren, a polgármesteri hivatal előtt. Köszönet mindenkinek.

2022 ESEMÉNYEIRŐL DECEMBER - ADVENT III. VASÁRNAPJA

Advent harmadik vasárnapján történt

Konfirmandusaink által ismét gyertyát gyújtottunk, immár a harmadikat, istentisztelet után pedig könyvbemútatóra került sor.

Könyvbemutató a Nimród házban

II. Veress Albert EMLÉKEIM MOZAIKJA - Töprengő elme című könyvét ismerhették meg a magyarói gyülekezetnek azon tagjai, akik az istentiszteletet követően eljöttek a bemutatóra. Varga Gyöngyi tanárnő mutatta be a könyvet és szerzőjét, akinek elmondása szerint most úgy ismerhettük meg a szerzőt e könyve alapján, mint aki "egy sokféle tálentummal megáldott szerző kamatoztatta tálentumait" . A könyv 2021-ben jelent meg, derűs, színes, lendületes, miközben az emberi élet értelmének a kérdéseit is tárgyalja. Témaköröket olvashatunk: magán és családélet, orvostudományi munkák, kutatások eredményei, konferenciák, betegségek ismertetése, levelezések, közösségért való tevékenységek, gondos szaktudományi írások, elmevillanások, stb. A könyv egy vallomás egy gazdag életútról.

A szerző egyik vallomását emelném ki, mely elhangzott a hallgatóság felé: "Nevetés nélkül lehet, de nem érdemes élni."

 

A lelkésznő a következő igei üzenettel köszöntötte: "Az Úrtól való szövétnek az ember lelke, aki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét. Az ifjúkor ékessége az ő erejük, és a véneknek dísze az ősz haj."/péld 20,27.29/ Hangsúlyozta, hogy olyan EMLÉKMOZAIKOK a könyv írásai, melyek nem hordoznak azonos formát, sem színt, sem alakot, sem sűrűséget, de az emlékek továbbgondolásával együtt egy biztonságos alapot tesznek ki, melynek értéke, értelme és szépsége van. A megszerzett tudás, az orvosi szakma és hivatás tapasztalatai, az elért célok örömei, a vívódások eredményei, stb., mind megtalálhatók, igaz sokszor első olvasásra a meg nem értett gondolatok újra átolvasásra, átgondolásra késztetve. Formálnak, adnak hozzá ahhoz, ami sajátosan a miénk. Ám egy igazi könyv ilyen! Újra és újra azt kéri: vegyél a kezedbe.

A könyvből kapható még a lelkészi hivatalban.

ADVENT HARMADIK VASÁRNAPJÁNAK DÉLUTÁNJÁN KÓRUSUNK RÉSZT VETT A MAGYARRÉGENI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG

ÁLTAL MEGSZERVEZETT ADVENTI KÓRUSTALÁLKOZÓN.

Köszönjük a kórustagoknak, hogy idejükből áldoztak erre az alkalomra is, ahol jó volt a többi 7 kórus mellett a karácsony igéjére és ajándékára: JÉZUS KRISZTUSra gondolni, hálát adni Istennek.

Három karácsonyi éneket énekeltünk. Istené legyen a dicsőség.

Az alkalmon egyházmegyénk esperese, Nt. Veress Róbert gernyeszegi lelkipásztor hirdette az igét, aki azzal az üzenettel fordult a kórusok felé, hogy jó énekelni, és fontos az is, hogy új éneket zengjen a lélek Istennek.

Együtt lenni kórusoknak nemcsak közösségi alkalom, nemcsak beszélgetési alkalom, hanem az ismerkedés és a tanulási folyamatnak is része.

PALKÓ ATTILA 100 ÉVE SZÜLETETT

TEMPLOMSZENTELÉS ÉS IDŐSEK VASÁRNAPJA - 2022 november

Múltért, áldásokért hálát adni és jelenért, áldásokért, megmaradásért imádkozni gyűlt össze a Görgényi Református Egyházmegyébe kebelezett Magyarói Református Egyházközség gyülekezete két alkalommal november harmadik hetében.

November 17-én espersi vizitáció volt a gyülekezetben.

Az istentiszteleten, ahol közel 110-en voltunk jelen, Nagy Ferenc ratosnyai lelkipásztor hirdette az igét, aki a szeretet parancsolatára, annak megélésére biztatta a gyülekezetet, hisz megmaradásunknak ez az egyik forrása, s az Istenben való hit és remény mellett csak ez tud múltat és jelent összekötni a jövő biztonságával. Az igehirdetés és a vizitációs bizottság beszámolója után a vallásórásaink kiscsoportja a teremtés történetét mondott és énekelte el, konfirmáló ifjaink pedig énekeltek, mindnyájunkat arra biztatva, hogy nem elég csak idősödő korban Istennek átadni az életünket, hanem már ifjú korban, amikor az erő is a miénk még. Köszönjük a szülők és gyerekek türelmét, hogy szívükön hordozták azt, hogy a bizonyságtételek ne csak az otthonokban, a vallásórán, hanem a gyülekezet közösségében is elhangzódjanak.

 

Isten áldása legyen.

November 20-án a Betlen Gábor Alapkezelő ZRT, a magyarói Polgármesteri Hivatal, valamint néhány gyülekezeti tag támogatásával a külsőleg felújított templomot és a gyülekezetet itthon élő és elszármazott tagjaival egyetemben áldotta meg az egyházmegyénk esperese Nt. Veress Róbert, gernyeszegi lelkipásztor. Diakónia vasárnapja lévén, lassan 10 éves hagyományként köszöntöttük idős testvéreinket. 5 éve már, hogy az 50 éves házassági jubileumot ünneplő házaspárokat is megajándékozzuk az istentiszteleten emléklappal és szerény ajándékkal. Az alkalmakon a gyülekezet konfirmáló ifjai és a vallásórások mindkét csoportja szolgált Isten dicsőségére, köszöntötte az egybegyűlteket énekekkel, versekkel, köszöntővel, a kórus szolgálata az alkalmakat ünnepélyesebbé tette.

A felújított templomért való hálaadás vasárnapján, amelyen közel 140-en vettek részt, igét hirdetett Nt. Veress Róbert esperes lelkipásztor a 26 zsoltár alapján, hangsúlyozva, hogy jó tudni azt, amit a zsoltáros is tud és megvall, van jövője, van egy biztos pont az életében, s nekünk is jó tudni tehát, hogy a sok bizonytalanságban van egy biztos hely, van egy biztos pont, s ez a magyaróiaknak a templomuk, ahol már az ükszülők is leborulhattak, hálát adhattak és segedelemért imádkozhattak. Az ige több kérdésre ad választ, melyre az igehirdetésben olyan feleletet sikerült kapni, melyben felismerhettük a jelenben a jövő áldásaiért feladataink sokszínűségét és fontosságát: Az ember milyen ember? Hogyan ismerjük meg igazán? – onnan, hogy megfigyeljük mit szeret, mivel foglalkozik szívesen, mire áldoz. Mi a templom? Mi a hivatása, a rendeltetése a templomnak? A templom az a hely, amely felmutat Istenre, és nem csak egy emlék. Olyan hely, amelyben élő közösséggé formálódhatunk és Isten osztogatja áldásait. Nem látogatási műemléképület, látványosság, ahol csupán csodálkozni jó, hanem egy elkülönített hely, ahol Isten velünk akar találkozni, megszólítani, megajándékozni. Ha Isten, a templom életünk középpontja, akkor igaz az is, hogy akár élünk, akár halunk, az Úréi lehetünk. Végül egy Székely László idézetet helyezett szívünkre: Uram, szeretem a házad békességét…

A templom és gyülekezet megáldása követően énekelt a kórus, majd az idősek és az 50 éves házassági szövetségben élők köszöntése következett. Ebben az évben öt házaspár ünnepelhette aranylakodalmát. Isten áldása legyen életükön, szeretteik életén. Számukra gyülekezetünk nagycsoportos vallásórásai szolgáltak, felelevenítve néhány perc erejéig az öregkor szépségét és nehézségeit, két énekkel pedig bátorítást és biztatást helyeztek el mindannyiunk gondolatába, szívébe.

Az istentisztelet után a kultúrotthonban megterített asztallal várta a presbitérium az ünnepelteket és hozzátartozóikat, mindenkit, aki részt vett az istentiszteleten. Köszönjük mindazoknak a munkáját, akik felvállalták ezt a szolgálatot. Köszönjük a kórustagok önzetlen odaállását ez ügy mellé és kitartását.

Köszönjük a szülőknek és a gyerekeknek, akik felvállalták ezt a szolgálatot is. Istené legyen a dicsőség.

Takács Malvin, református lelkipásztor

2022 július 18 és 22 között tartottuk meg az IFJÚSÁG-CSALÁD-BIBLIA címmel Görgényszentimrén ifjúsági táborunkat.

Témája: Jellemformálás, melyet a BETHLEN GÁBOR ALAPKEZELŐ ZRT támogatásával tartottuk meg.

Összesen 20-an vettek részt Jellemformáló Magvető táborunkba. Kis magvakat vetettünk jellemformálás végett,

mint például: HŰSÉG, FELELŐSSÉGVÁLLALÁS, EGYÜTT MŰKÖDÉS, BÁTORSÁG,

BECSÜLETESSÉG, EGYÜTTÉRZÉS ÉS KEDVESSÉG.

Bibliai történetek megismerése mellett jutott idő a versenyzésre, a játszásra, kirándulásra, a szülők délutánját megtartani.

Három csoportot alakítottunk ki a táborozás ideje alatt: a Pál-ok csoportja, a Dávid-ok csoportja és a Tanítvány-ok csoportja.

Istennek legyen mindazért hála.

Köszönet illesse a MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁT, akinek támogatásával valósult meg ezen ifjúsági táborozás.

Hálásak vagyunk e négy napért, mert nemcsak csoporttá, hanem igazi közösséggé formálódtak,

hiszen a történelmi arcok és élettörténetek, a bibliai személyek és családok élettörténetei, személyes vallomások,

mind mind kis mustármagokként hulltak egymás szívébe,

melyek Isten kegyelme és Szentlelke által gyümölcstermést hoznak majd a megadott időben.

A GÖRGÉNYSZENTIMREI JELLEMFORMÁLÓ MAGVETŐTÁBORUNK NÉHÁNY PILLANATA KÉPEKBEN LÁTHATÓ...

   

 

TEMPLOMJAVÍTÁS 2022

2022 FEBRUÁR 24-ÉN KEZDŐDTEK MEG A TEMPLOMJAVÍTÁSI MUNKÁLATOK, AMIKOR MEGTÖRTÉNT A NYÍLÁSZÁROK KICSERÉLÉSE.

/a régiek leszerelése és az újak felszerelése/ .

2022 MÁJUSÁBAN ELKEZDŐDIK A TEMPLOMJAVÍTÁSI MUNKÁLAT, MELYET A BEADOTT ÁRAJÁNLATOK ELBÍRÁSLÁSA UTÁN, A

MONEDMOND COM KFT árajánlata mellett döntött a presbitérium.

A templomjavítási munkálatok 2022 augusztus közepén zárultak. Megoldódott a tetőszerkezet felújítása, támpillérek rendbetétele, a

csatornarendszer teljes felújítása, a falak kijavítása, lemeszelése, a templom talapzatának felújítása és kőlakkal való lekezelése, a torony

bádogrészének alapos rendbetétele, kezelése és újrafestése, új villámhárító felszerelése.

Mindezt láthatjuk a továbbiakban néhány képben.

Hálával tartozunk MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK, HOGY A MAGYAR TEMPLOM-FELÚJÍTÁSI PROGRAM KERETÉN BELÜL A

BETHLEN GÁBOR ALAPKEZELŐ ZRT-ÉN KERESZTÜL TÁMOGATTA: "MAGYARÓI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG TEMPLOMÁNAK

KÜLSŐ JAVÍTÁSA" CÍMŰ PROJEKTET.

KÖSZÖNET A MEGVALÓSÍTÁSÉRT.

 

 

 

 

“ADJATOK HÁLÁT, ... MERT AZ ÖRÖKKÉVALÓ SZAVA IGAZ, MINDEN TETTE HŰSÉGÉT BIZONYÍTJA"

Zsoltár 33 2-4

"Tégy mindent Isten kezébe...jelen idődet, minden percedet,

kezébe tedd le, amíg teheted.

...S mit hoz a jövő? ...nem kell, hogy tudjad: tudja Istened.

Most arra kérlek Jézus nevébe: tégy mindent Isten kezébe.

Hagyj mindent Isten kezében!...

Ő számon tartja minden dolgodat, Ne vedd kezedbe ismét sorsodat. ...

Végy mindent Isten kezéből!. ... Fogadd el tőle a jót, a szépet...

de vedd át azt is ami fáj és éget...mert ebből fakad a kipróbált élet.

Gyúljon ajkadon hála, dicséret, szárnyaljon szerte ujjongó ének!

Tégy bátran vallást Jézus nevéről, végy mindent Isten kezéből!/ Vizi István

Ha visszatekintünk az eltelt időre, azt látjuk, hogy a szenvedés, békétlenség, igen megpróbálta emberi életünket, Európát, a világot. Természeti katasztrófák, betegségek, háborúk, migráció, keresztyén üldözések, terrorcselekmények, éhezés és még megannyi más tette próbára mindennapi életünket, hitünket egy jobb világba, Istenben, a jóban. Mi lehet nekem, mint Isten gyermekének a feladata ezen helyzetben, az új év hajnalán?

Legyünk vigasztalókká! Lehet, hogy most is nehézségek között ünnepelünk, de nem szabad elfelednünk azt az ajándékot, amelyet ingyen kegyelemből kapunk Jézus Krisztus által: az örök életet. Sokszor azért kapunk sebeket, hogy megtanuljunk vigyázni magunkra, vigyázni egymásra jobban mint tettük eddig, és megtanuljuk hogyan kell másoknak "elsősegélyt" nyújtani, hogyan kell gyógyítani, vigasztalni.

Vigasztalókká kell válnunk, mert Isten is vigasztal minket. Nemcsak azért vigasztal, hogy megkönnyítse helyzetünket, hanem azért is , hogy megismerjük rendeltetésünket: egymásért élni, egymásnak örömöt, békét, megbocsájtást adni, egymásért imádkozni és felemelni egymást a feladatunkhoz és Istenhez, aki ma is VELÜNK VAN, mint régen őseinkkel.

Legyünk imádkozókká! Akik nemcsak tudják, hogy meghallgat Istenünk Krisztusért, hanem ismerik is azt az Istent, Atyát, aki ha hittel fordulunk hozzá, sokkal inkább megad nekünk mindent, miként földi szüleink, akik szintén abban járnak, hogy mindenünk meglegyen.

Ez legyen fő feladatunk ez új évben, Isten segedelme legyen ebben mindnyájunkkal.

Békesség Istentől!

Áldott békés újesztendőt kíván minden Magyarón élő tesvtérünknek, minden magyarói elszármazottnak és minden kedves olvasónak a Magyarói Református Egyházközség vezetőségének nevében Takács Albert, Takács Malvin lelkipásztorok és Zsigmond György István gondnok, aki e szavakkal köszönt be az újesztendőbe: 

Dicsőség és hála legyen az Istennek.Békesség, szeretet a földi embernek.
Ismét egyik esztendeje,
Istentől kimért ideje telik el a mulandóságnak,
boldog, ki csendes lélekkel, és nem könnyező szemmel,
tekinthet vissza az elmúlt év folyására.
Boldog, kinek nem kell szánni, elvesztett idejét
s bánni a megbecsülhetetlen óráit.
De mielőtt új évi beszédemre térek,
illő, hogy Istennek előbb hálát adni kéne.
Ha gyermek vagy, édesanyád és édesapád gondoskodásában
tapasztalhattad az Ő szeretetét.
Ha ifjú vagy, Ő segít, hogy illő párt válassz magadnak.
Ha megtapasztaltad az anyai örömöt és az édesapai boldogságot,
akkor legyen bátorságod kimondani: köszönöm Istenem.
Ha az áldott orvos gyógyításában volt részed, hát azért borulj le.
Ha mint gyászoló a vigasztaló Szentlélek vett körül, amikor mint gyermek
édesanyád, édesapád, vagy hitvesed, gyermeked, unokád, testvéred, jó barátod
koporsójánál álltál meg,
akkor halld meg Jézus biztatását: az én Atyámnak házában sok lakóhely van...
Ha az Ő gyermeke vagy, hálát adhatsz:
az életért, hogy megtart, s a mindennapi kenyérért, az egészségért, és a szeretetért.
Jó Atyánk, az elmúlt esztendő minden szakasza
jóságos tanyája, szívünknek nincs rá panasza.
Álld meg kezdetét s végét ennek
midőn napjaink lemennek, mondhassuk: dicsőség Istennek.
Először szeretném köszönteni a tiszteletes urat,
mint a szeretett lelki pásztorunkat.
Kívánjuk, az új évben sok jó egészségben,
a családjával együtt éljen boldog új évet.
Isten éltesse a lelkipásztorunkat
szeretettre, békére vezérelje egyházunkat.
így induljunk neki az új esztendőnek.
Az új esztendő hozzon erőt, egészséget, békességet,
földünkre jó termést, bőséget.
Ha majd innen hazamegyünk a családba
szeretet, békesség legyen minden házba.
Éltessen a jó Isten minden egyháztagot,
úgy kicsit, öreget, mint nagyot,
mindenkit kik jelen vannak,  s azokat is, kik távol maradtak.
Induljatok bátran: legyen bor pincétekben, búza hambárotokban, békesség szívetekben.
Isten biztató igéje legyen lelketek tarisznyájában:
"Légy bátor és erős, ne félj és ne rettegj,
mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben amiben jársz!"
Ezekkel a gondolatokkal kívánok egy áldott, békés, boldog ÚJ ESZTENDŐT!
Mindenkinek. Szívemből kívánom.  /elhangzott 2015 dec 31-én este, az éjféli istentiszteleten /

EGYHÁZI ÉPÜLETEINK KÖZÜL A VISSZAKAPOTT ISKOLA TANTERMEI KÖZÜL PÁLYÁZATI ÚTON SIKERÜL FELÚJÍTANI  KÉT KISEBB TANTERMET.

Az egyházközség jelen használható épületei, azok termei jelenlegi állapotukban nem tudják biztosítani
a tevékenységek gördülékeny folyását, ezért szükséges a nemrég visszakapott iskola épületének
karbantartása. Ehhez, ki kell festenünk a helyiségeket és a mennyezetet meg kell javítani. Keresztyéni
értékeink átadása, magyarságunk megmaradása , a szülőföldön való élés lehetősége késztet arra, hogy
jövőnket a munkahely teremtése, fiataljaink itthon maradása és még sok hasonló feladat szolgálatára
indítson az egyházközség keretein belül. Tevékenységünkre nagy helyi igény mutatkozik,
mivel szociális, diakóniai szolgálatot szeretnénk beindítani, idősek foglalkoztatását, akár napi
egy meleg étel elfogyasztásával. De szeretnénk a hagyományőrző tevékenységet is beindítani, a már két éve újraindult és jelenleg is működő
varrókör és nőszövetség közreműködésével. Természetesen ezt a már nem divatos tevékenységet újra széppé, értékessé szeretnénk tenni belföldi
és külföldi értékesítés céljából is. Ehhez, ki kell festenünk a helyiségeket és a mennyezetet meg kell javítani. Ezeket a feladatokat szeretnénk a
támogatásból megoldani. Az egyházközség 1100 tagjának szeretnénk megfelelő körülményeket biztosítani, valamint, a hozzájuk kapcsolódó családi
és baráti körnek, összességében, mintegy 3000 embernek. Az iskola maga egyszintű épület, amely tartalmaz 5 (öt) tantermet, 1 (egy) sport termet, 3
(három) szobát, folyosót, mosdó helységet és tornácot.  Az összterület 22.850 négyzetméter.

A magyarói református egyházközség 1100 tagján és a hozzájuk kapcsolódó majd kétezer emberen keresztül nem csak a település, de az egész
térség egy jó része számára biztosított a kommunikáció. A helyi lehetőségek mellett, kiadványainkban is fel kívánjuk tüntetni a fejlesztés

eredményeit. Folyamatosan beszámolunk arról nem csupán az istentiszteletek utáni rendezvényeken, hanem a település életében megvalósuló más
fórumokon is. Magyarországi kommunikációs tevékenységünkben a Pest Megyei Civil Információs Centrum (Dunavarsány) lesz segítségünkre. A Civil
Centrum egy támogató nyilatkozatot adott számunkra.

Mivel a 2015-ös esztendőben a BGA Zrt pozitívan bírálta el egyházközségünk benyújtott pályázatát és 200.000 Ft.-os támogatásban részesített, ez elegendő volt arra, hogy a tervezett munkálatokat az egyházközség jelentős hozzájárulásával két kisebb tanterem teljes körű felújítását megvalósítsuk.

EGYHÁZI ÉPÜLETEINK KÖZÜL A VISSZAKAPOTT ISKOLA TANTERMEI KÖZÜL PÁLYÁZATI ÚTON SIKERÜL FELÚJÍTANI  KÉT KISEBB TANTERMET.

Az egyházközség jelen használható épületei, azok termei jelenlegi állapotukban nem tudják biztosítani
a tevékenységek gördülékeny folyását, ezért szükséges a nemrég visszakapott iskola épületének
karbantartása. Ehhez, ki kell festenünk a helyiségeket és a mennyezetet meg kell javítani. Keresztyéni
értékeink átadása, magyarságunk megmaradása , a szülőföldön való élés lehetősége késztet arra, hogy
jövőnket a munkahely teremtése, fiataljaink itthon maradása és még sok hasonló feladat szolgálatára
indítson az egyházközség keretein belül. Tevékenységünkre nagy helyi igény mutatkozik,
mivel szociális, diakóniai szolgálatot szeretnénk beindítani, idősek foglalkoztatását, akár napi
egy meleg étel elfogyasztásával. De szeretnénk a hagyományőrző tevékenységet is beindítani, a már két éve újraindult és jelenleg is működő
varrókör és nőszövetség közreműködésével. Természetesen ezt a már nem divatos tevékenységet újra széppé, értékessé szeretnénk tenni belföldi
és külföldi értékesítés céljából is. Ehhez, ki kell festenünk a helyiségeket és a mennyezetet meg kell javítani. Ezeket a feladatokat szeretnénk a
támogatásból megoldani. Az egyházközség 1100 tagjának szeretnénk megfelelő körülményeket biztosítani, valamint, a hozzájuk kapcsolódó családi
és baráti körnek, összességében, mintegy 3000 embernek. Az iskola maga egyszintű épület, amely tartalmaz 5 (öt) tantermet, 1 (egy) sport termet, 3
(három) szobát, folyosót, mosdó helységet és tornácot.  Az összterület 22.850 négyzetméter.

A magyarói református egyházközség 1100 tagján és a hozzájuk kapcsolódó majd kétezer emberen keresztül nem csak a település, de az egész
térség egy jó része számára biztosított a kommunikáció. A helyi lehetőségek mellett, kiadványainkban is fel kívánjuk tüntetni a fejlesztés

eredményeit. Folyamatosan beszámolunk arról nem csupán az istentiszteletek utáni rendezvényeken, hanem a település életében megvalósuló más
fórumokon is. Magyarországi kommunikációs tevékenységünkben a Pest Megyei Civil Információs Centrum (Dunavarsány) lesz segítségünkre. A Civil
Centrum egy támogató nyilatkozatot adott számunkra.

Mivel a 2015-ös esztendőben a BGA Zrt pozitívan bírálta el egyházközségünk benyújtott pályázatát és 200.000 Ft.-os támogatásban részesített, ez elegendő volt arra, hogy a tervezett munkálatokat az egyházközség jelentős hozzájárulásával két kisebb tanterem teljes körű felújítását megvalósítsuk.

***********************************************************************************************************************

“ÉN VAGYOK A SZŐLŐTŐ,

TI  VAGYTOK A SZŐLŐVESSZŐK...

HA ÉNBENNEM MARADTOK  SOK GYÜMÖLCSÖT TEREMTEK!”     János 15

MAGYARÓI PRESBITÉRIUM DUNASZENTBENEDEKEN 2015

2015 október 2-án hajnalban mozgást lehetett észlelni a magyarói parókia előtt. Presbitériumunk képviseleti szinten indult Dunaszentbenedekre, oda, ahová már jól ismert, mondhatjuk kitaposott út vezet. Nem ismeretlen vidékre indulunk. Egy már több éve működű kapcsolat áll fenn polgári oldalon a két település, Magyaró és Dunaszentbenedek között.

Ezt hívatott megerősíteni egyházi oldalon az az elhatározás, melyet lelkész kolléganőnkkel tárgyaltunk egyik ittlétük alkalmával. Presbiteri megbeszélések következtek e téren és így határoztatott el az a fajta kapcsolattartás, mely a két gyülekezet presbitériuma között köttetett tavaly november 9-én itt a Magyarói református gyülekezet templomában, amikor a Dunaszentbenedeki presbitérium küldöttsége érkezett hozzánk. Ezek a találkozások továbbképzések formájában történnek, ami azt jelenti, hogy olyan előadásokat és egyéni csoportmunkát végzünk a szombati napon, ami a presbiteri tiszt komolyabb megismerését, ebben a tisztségben való elmélyedést, az adódó problémák megbeszélése, feladataink kudarcba fulladásának okait, lelki megerősödést és ehhez hasonló kérdésekkel foglalkozunk.

.....  Cíkkünk tovább olvasható a GYÜLEKEZET címszó alatt / Presbitérium és Szolgálat alcíme alatt

Szeptember 12-én, ünneplőbe öltözött Magyaró népe. Találkozóra készült. 50 évesek találkoztak, gyűltek össze Isten kegyelméből hálát adni az 50 évért, az eddig elkészített és megkapott ajándékokért, a családért, vagy épp a megkűzdőtt élet nehézségeiben megtapasztalt Isten segítségéért, azaz örömért, bánatért egyaránt, hisz az úgy van, hogy akik Istent szeretik azoknak minden javukra van. Szokáshoz híven, a Nimród ház udvarán találkoztak, ahonnan kimentek a temetőkertbe, hogy a már elköltözöttek sírhelyét megkoszorúzzák, emlékeikbe foglalják az együtt töltött idők szép vagy nehéz emlékeit.
Nem sokkal később, gyülekezni kezdtek a parókia udvarán,

hisz úgy, mint egykor konfirmációjuk idején, ünnepélyes bevonulással tették emlékezetessé ezt a napot. Kettős ünnep ez az esemény,  az első Úrvacsoravételre is emlékeznek, amely a konfirmáció alkalmából történt.

...   Tovább olvasható a HÍREK ÉS ESEMÉNYEK CÍM ALATT

KÖZÉP-ERDÉLYI RÉGIÓS KONFERENCIA - 2015 MAGYARÓ

" Mert ahol van a ti kincsetek, ott lesz a ti szívetek is." /Luk 12,34/

Ősz van. Kányádi Sándor verse jut eszembe: „Itt van az ősz, itt van újra,/ S szép mint mindig énnekem./  S tudja Isten, hogy mi okból, / szeretem,de szeretem.”

“Kincseket mutatnak... felbecsülhetetlen értékű tárgyakat. Nagyon szépek. A történelem darabjai, a múlt felidézői. Elképzelem, amikor ezek a tárgyak nem vitrinben álltak, hanem a hétköznapi élet kiegészítői voltak. Ma pedig felbecsülhetetlen értékű kincsek. Nézem őket, lenyűgöznek. Szép kincsek. De a legszebb kincs nem a szemem előtt van. Nem vitrinben. A legszebb, legdrágább kincs a szívemben van. Életem legértékesebb, legszebb része. A szívemben. Ott őrzöm.”   /Vallomás/ Csitáry-H. Tamás

“A hálaadás nagy gyümölcse mindig az, hogy észreveszem azt, aki adta. Az ajándékokról feltekintek az Ajándékozóra és kiderül: az életem legnagyobb kincse Ő maga.” Cseri Kálmán

Két idézettel kezdeném beszámolómat, melyek talán összefoglalják azt az eseményt, mely az elmúlt hétvégén tartatott meg a Görgényi Református Egyházmegyébe kebelezett Magyarón. A Közép-Erdély Régiós Nőszövetségi konferenciájának adott helyet gyülekezetünk, amelyen 70 gyülekezet képviseltette magát a négy egyházmegyéből, azaz kb. 450-en töltötték meg a magyarói református templomot:

a Küküllői, a Marosi, a Maros-Mezőségi és a házigazda Görgényi Egyházmegye Nőszövetségeinek képviselői valamint a különböző szolgálatokat teljesítő magyarói asszonytestvérek.
Bár az őszi munkák hónapja szeptember, mindez meg sem látszott, mert lelkünk mélyén valamennyien, akik összegyűltünk, a „kincsekért” is hálásak voltunk, melyek megtöltötték kamráinkat, pincéinket, gabonásainkat, s mindnyájan éreztük nem ez a tökéletes kincs, hanem az AKI érettünk áldozta magát,

hogy KINCSÜNK legyen a mennyben is, amelyet a moly és a rozsda meg nem emészt. Az a LELKI KINCS, amit talán itt véltünk felfedezni, ez alkalommal is adatott. Adatott az igehirdetésben, melyet Buzogányné Kovács Emese, kolozsvári kórház lelkész adott át az  I. Tim. 6,3-5, valamint II.Tim.1,13- 14 és 2,14-19 versei alapján, amely rá tudott hangolni mindnyájunkat a konferencia témájára, a hitünket megpróbáló aktuális veszedelmekre. Adatott az előadásban, melyet Lengyelné  Püsök Sarolta kolozsvári főiskolai tanár, gyülekezeti lelkésznő tartott. „Előadásának két feladata volt: erősíteni a református ember hitét, tudatát, valamint hitvédelmünk érdekében nevén nevezni a fekete dolgokat.”-fogalmaz Csáki Józsefné, kerületi nőszövetségi jegyzőnk, előadás, mely igen élesen és határozottan érintette sokszor téves, hamis hozzáállásunkat az Isten Igéjéhez, a hithez, melyet a reformátoraink nem hiába féltettek annyira már a középkorban, amely szintén tele volt vallásos praktikákkal, félrevezető cselekedetekkel, tévtanításokkal, hagyományokba burkolózó néphittel.

Ez az alkalom, annak a jegyében telt, hogy elnökségi üléseinken mindig feltérképezzük mi volna a legsürgősebb feladatunk nőszövetségünk berkeiben, s a mindennapokban tapasztaltuk azt a fajta hitvilágot, amely távolodni kezd az alapoktól, a reformátori elvektől, Krisztus és az apostolok tanításától, és láttuk, amint beszennyezi, elsötétíti azt a tisztán látást, amely egy édesanya, egy nagymama magatartásában kellene megmutatkoznia a gyermek, az unoka felé. Modern életet élő emberek vagyunk, amelyben divat az agymosás, szellemidézés, stb. s egyetlen fegyverünk ezek ellen, ha beszélünk róluk -hangzott az előadásban. Valójában első sorban a családban dől el, hogy a következő nemzedék hova fog járni lelki feltöltődésre, kit fog hallgatni megnyugvására, hol keres közösséget az elszigetelődés félelmeiben. Mit javasolunk részére, milyen könyveket, milyen folyóíratokat, milyen filmeket, milyen közösségeket, milyen pihenési lehetőségeket.

Fontos tehát megismerni először nekünk asszonyoknak, fiataloknak és időseknek a biblia tanítását e téren, mert vigyáznunk kell és imádkoznunk, hogy kísértésbe ne essünk, amint fogalmazott a Görgényi Egyházmegye Nt. Esperese, Szász Attila, körtvélyfái lelkipásztor. Hadd idézzem nőszövetségünk jegyzőjét, aki ezt írta ezzel kapcsolatba, és valós igazságot fogalmazott meg az előadást illetően: „El kell határolódnunk a kétes vallási törekvésektől, mert a média minden formája ontja ránk a horoszkópokat, tévtanítók, bűbájosok praktikáit és ezek még híveink figyelmét is elfordítják a tiszta forrástól, Isten leírt igéjétől. Színes palettájú vallási közegben kellett Timóteusnak átadnia a Krisztustól kapott evangéliumot és megóvnia a kezdeti keresztyének tiszta hitét az akkori tévtanítóktól. Erre kapott fiatalon felhatalmazást és ebben támogatja Pál apostol hitbeli gyermekét. A ferdítések már akkor megjelentek a Sátán mesterkedései folytán, és akinek van füle az idegen tanra, az egyre jobban távolodik Istentől.

Aki nem táplálkozik az igaz beszéddel, az „szóbeteg” lesz, amely terjed, mint testben a rák. Mindennapi életünkben benne vannak a manipulációk, bálványimádások, pénzhajszolás. Történelmi tények igazolják, hogy mindig katasztrófába ütközött az egyház szekere, valahányszor elhajolt az Úr Jézus Krisztustól. Nagy felelőssége van ma is az igehirdetőnek, mert szól a figyelmeztetés: „a rád bízott drága kincset őrizd meg”. Jézus Krisztus győzelme a mi győzelmünknek záloga. ....

A cikk tovább olvasható a GYÜLEKEZET cím, Nőszövetség és Varrókör alcím alatt.”

Az ünnepi istentiszteleten Takács Albert helyi lelkipásztor szolgált. Igei üzenete az 1 Sámuel 7,22, és Lukács 22,19 igeversek alapján szólt:

"Sámuel pedig vett egy követ, és felállítá Mispá és Sén között, és Ében-Háézernek nevezte el, mert mondá: Mindeddig megsegített minket az ÚR!", "És minek utána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre."  

Igehirdetése felhívta a figyelmet arra, hogy fontos az emlékezés emberi életünkben, "Isten egyik legdrágább ajándéka, amely csak az ember számára adatott." Emlékezéseink több életterületre s kiterjednek, emberekre, személyiségekre, de helyekre is, amelyeken megfordultunk, eseményekre is, amelyek döntő módon befolyásolták életünket. És mindezek mellett ott a nagy kérés is, hogy azt se felejtsük el, mit tett Isten velünk, értünk, ne feledkezzen meg az ember Isten jótéteményeiről sem. Fontosnak tartom azt a gondolatot is, mely azt mondja el:  aki nem emlékezik, az cselekedni sem fog, az nem lesz hálás szívvel szolgáló ember sem embertársa felé, sem Isten gondviselő kegyelme, szeretete felé.

Végül hangsúlyozta azt is, hogy az emlékezés nemcsak cselekedetre serkent, hanem új erőt is ad, ilyenkor jó reménységet nyerünk. "A Biblia szerinti emlékezés nemcsak számbavétele a múlt eseményeinek, hanem vigasztalás, erőgyűjtés forrása a jövőt illetően. "Ezért nem elég csak életünk szomorúbb, nehezebb vagy örömteli, könnyebben átélt szakaszaira emlékeznünk, hanem minden alkalommal, amikor emlékezünk Isten nagy tettére is emlékeznünk kell, amit a Golgotán vitt végbe.

Úrvacsorai ágenda magyarázata alkalmával Takács Malvin lelkipásztor egy egyszerű történettel szemléltette ezt az ötven esztendőt, amikor azt mondotta mindnyájunk élete tökéletlen, vannak sikereink, örömeink, de életünk nem tökéletes. Egy tökéletes élet van csupán, a Krisztus élete, aki ma is velünk együtt jár, hogy megrepedezett "VEDERÉLETÜNKRE" áldást adjon, megvigasztaljon azon dolgok felől, hogy életünk nem hiábavaló az Úrban, mert általunk zöldülhet a fű, nyílnak a virágok, gyümölcs is terem. Íme a történet:
egy vízhordó minden nap ugyanazt az utat teszi meg vedreivel. Egyik veder már repedezve szolgálta urát, amikor egy alkalommal azt panaszolta a hibátlan vedernek: én mindig csak fél adag vizet tudok vinni a gazdámnak, és ez olyan szomorú részemre. A hibátlan veder így vigasztalt: ne bánkodj, nézz magad után és lásd meg, hogy a te repedezett voltod miatt, amerre elmentél zöldebb a fű és virágok nyílnak, tehát nem hiábavaló a te életed. S így van ez emberi életünkkel, az 50 évvel is, ha visszapillantunk, bizony vannak zöldellő, virágzó részei, amelyek Isten kegyelméről, gondoskodásáról beszélnek nekünk. Így lett az ÚR Jézus az Úrvacsorában is vigasztalásunkra, megmutatva töretett teste ajándékait, hogy mi is megvigasztalódjunk, erőt merítsünk a következő évekre, évtizedekre, amelyek előttünk állnak.


Istentisztelet után elméklappal és szál virággal ajándékoztuk meg az ünnepelteket, akiket kint a templom előtt nagy szeretettel várta a rokonság, a faluközösség, hogy köszöntse őket ezért az 50 esztendő megéréséért. Istennek legyen hála!

Ősz van.

Kányádi Sándor verse jut eszembe: „Itt van az ősz, itt van újra,/ S szép mint mindig énnekem./  S tudja Isten, hogy mi okból, / szeretem, de szeretem.”
Ezt a szépséget, iránta érzett szeretete bizonyára sok tényező behomályosítja. Ahogy rövidülnek a nappalok és hosszabbodnak az éjszakák a fény egyre kevesebbszer simogatja Isten teremtett világát. Őszi borús, ködös, hideg esős napokon szorongóvá, rosszkedvűvé, lassúvá válnak sokan, s ezért a napfény, a meleg hiányát teszik felelőssé. Ilyenkor nem igazán használ sem a mesterséges fény, sem a sok-sok vitamin.
Hajlamosak vagyunk borús napokon csak ennyit látni az őszből. Az embernek azonban nem részleteiben kellene látnia az életet, hanem teljességében. Látni azt, hogy Ősz nélkül nincs termés, nincs új élethez való lehetőség, nincs „mag” a tavaszi vetéshez. Az ősz nem elernyedésre tanít, hanem inkább cselekvésre. Összeszedni azt amit Isten kegyelme megérlelt, jóságos gondviselése megadott. És az ősz gyönyörködésre is késztet: színeivel hordozza az örök élet szépségét, az elmúlás fájdalmas de reményteljes valóságát, emberi életünk újabb lehetőségeit a gyümölcs megtermésében.

“Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt...!"  /105 Zsoltár 5 verse/

2015 szeptemberében megtartottuk a gyermekbibliahetet, amikor 5 napon át JÉZUS NYOMÁBAN jártunk, majd vasárnap a gyülekezet közösségében is bemutattuk gyermekeinkkel ezt az utat, melyet közösen gyermekek és pedagógusok jártunk együtt.

Mindenekért Istennek legyen hála. Mindezen eseményekről képek is megtekinthetők a KÉPEK 2015 cím alatt.

EZEK TÖRTÉNTEK 2015  - NYARA

2015 májusában anyák napját ünnepeltük gyülekezetünk templomában, amikor vallásórás gyermekeink köszöntötték az anyukákat, nagymamákat.

2015 július második hétvégéjén gyülekezetünkből is részt vettek a bonyhai kastélynapon, melyet a kerületi Nőszövetség rendezett. Az idén Család-nap keretén belül az imádság, annak fontossága a családban, az egyéni életben volt a téma. A legtöbb program e témát dolgozta fel. Ezzel találkoztak a hívek az igehirdetés alkalmával, a Zsoltár-sátor-nál énekelt zsoltárokban, az Ima-sátor-ba belépők és azok is, akik végigjárták az Ima-ösvényt amely a kastély udvarától a templomig tartott, imastációkkal teletűzdelve. Ezen az úton magába szállhatott az emberi lélek, imádkozva az egyéni, családi, közösségi életre, vonatkozó imákat. Ezek az imák életkorszakainkról adtak hű, valóságos képet elénk, születésünktől halálunkig. Gondoljuk, mindazok akik ott voltak feltöltődve és új erővel tért haza.

2015 augusztusában testvértelepülésünk, Cigánd látott vendégül, amikor az Új kenyér megáldása ünnepén istentiszteletet tartottunk a cigándi református templomban. Liturgiai szolgálatot és ünnepi beszédet tartott a helybeli lelkipásztor, Kristóf István lelkipásztor, az igehirdetés szolgálatát a magyarói gyülekezet lelkipásztora Takács Albert végezte. Ezután következett a kenyér megáldása, melyet a két református lelkipásztor mellett a görög-katolikus lelkész is megáldotta, mely eseményt a cigándi tánccsoport népviseletbe öltözött tagjai széthordtak a gyülekezet tagjai között. Ezt követte a kép település polgármestereinek azon cselekedete, amikor aláírták, a már 24 éves kapcsolat szerződését, ezzel is megerősítve, hogy a két település összetartozik. Ajándékaik kölcsönös átadása után, az augusztus 20-ikára való tekintettel, nemzeti ünnepünk alkalmából áldással és a magyar illetve székely himnusz eléneklésével zártuk az alkalmat.

2015 augusztus 30-án itt a magyarói gyülekezetben is hálát adtunk az Új kenyérért, reméljük, hisszük Isten vétkeink ellenére is ad lehetőséget a következő évben ismét szántani, vetni és aratni.

Közben ALIA MÁRIA alapítványunk keretében segítséget nyújtottunk gyülekezeteink özvegyeinek, élelmiszercsomagot adva át számukra a presbitereink szolgálata által.  Júniusban zárultak bibliaóráink, nőszövetségi tevékenységünk, de addig is kismamákat látogattunk meg kis figyelmességgel, mely szolgálatot a nőszövetség az őszi újrakezdés után folytatni kívánja. A varrókör tagjai és nemcsak ők szorgalommal varrtak a nyár folyamán is, mivel minden ilyen jellegű értékere szükség van a jelenben és a jövendőben.

Jó leszögezni már most, hogy kinek az oldalán állsz, mert attól függ majd felemeltetésed, ha elesel, megbocsájtásod ha vétkezel, vigasztalásod ha megkeseredik szíved, örömöd ha szépséget, jóságot, megértést, türelmet, alázatot, segítokészséget kapsz és látsz néha-néha napjaidban. Az ember általában fogadkozni szokott új esztendo kezdetén, az ige azonban arra kér most fogadkozás helyett válaszolj a kérdésre és fohászkodj azért, hogy Isten közelében teljen le életed, ennek az új évnek minden napja, mert akkor valóban békés, gazdag, eredményekben teljes évet fogsz majd zárni, mert ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?!?

Percznyik Pál versének pár sora is segít ebben:

"Üres percek sokasága vádol engem, Istenem,

csak Te tudod mennyi üres percet rejt az életem.  ...

Üres perceimet, Uram, ha Te ma összeadod,

lehet összeszorul szíved, látva sok üres napot.  ...

Arra vágyom: életemben több üres perc ne legyen,

hisz életem minden perce, irgalom és kegyelem!"

Fontos, hogy párbeszédbe elegyedjünk Istennel, mert O az aki most is keres. Fogadjuk el megszólítását, mert aki válaszol Istennek e kérésére, legyen ez ilyen vagy olyan válasz, mindegyik a javunkat szolgálja, mert megláttat valamit velünk és elindít egy Isten szerinti cél felé, amelyen O is velünk jár. Szomorú és teljesség nélküli annak az embernek az élete, aki Isten nélkül éli le az életét.

Napjain vallásossága is huvös távolságtartásról vall, mert sokak szerint van Isten, de nem ismerik közelsége áldásait. Hiányzik az Istennek az emberrel való személyes kapcsolatot élteto, felemelo, továbbjuttató ereje.  Voltaire fogalmaz így egyik írásában Isten kapcsán: "Mi tudunk egymásról, de nem beszélünk egymással". Elszomorító, mert ez a fajta mentalítás ránk ragadt embertársi viszonyulásunk terén is. így válik pokollá az emberi élet a földön, legyen ez akár olyan környezetben is amelyben nincs gond a megélhetést nézve. Dosztojevszkij fogalmazása igaz: "a pokol az a hely, ahová Isten nem néz többé."

Ugye kedves olvasó, nem szeretnéd a pokol rettegését, félelmét, gyötrodését, fájdalmát, örök kétségbeesését magaddal hurcolni ez új esztendoben, további életedben? Mert van úgy, hogy Isten is megkeményíti magát, mint az egyiptomi fáraó esetében, amikor a fáraó rájött kicsoda is Isten, már késo volt. Az ember makacssága miatt, Isten ma is távol marad sok embertol, ezért  jaj annak az embernek, akivel Isten már nem akar beszélgetni, akihez már nem akar szólni.

E sorokat olvasva újévi igénk Isten közelségébe helyezett el, ezért hát ne térj ki mennyei Atyánk kérdése elöl, hanem felelj, és hiszem más emberré válsz ebben az új esztendoben.

Így     B.Ú.É.K.     azaz   BÍZD ÉLETEDET ÚJRA KRISZTUSRA!

ADVENT  és KARÁCSONY  2014.

"Várakozni csak a HUSÉG tud. Megérteni csak a TÜRELEM.

Hinni csak az ALÁZAT. Szeretni csak az ÖNFELÁLDOZÁS.

És célba érni csak az ENGEDELMESSÉG." Tamás Jeno

2014 Adventje különleges ajándékkal közeledett gyülekezetünk felé,

... hisz megszólította gyülekezetünk gyermekeit, fiataljait és családjait.

Tematikus adventünk azt hirdette, mindenkinek fontos készülni lélekben is az ünnepre. Úgy gondoljuk sikerült megmozgatni a szíveket azokkal a kis figyelemkelto énekekkel, színdarabbal, hasznos tanácsokkal, amelyeket gyülekezetünk vallásórásai, ifisei és noszövetségünk asszonyai helyeztek el szívünkre. Köszönjük, hogy mertek bizonyságot tenni és bekapcsolódni ilyen módon is az adventi készülodésbe.

Ezt koronázta meg a Szenteste istentiszteleti alkalma, amelyen gyermekeink,

felnott kórusunk és Virginás Árpád karácsonyi énekei tették még meghittebbé. A gyerekek karácsonyi csomagjukat örvendezo arcokkal fogadták, melyek kiosztásában presbitereink segédkeztek.  A hegedu kísérettel elénekelt Csendes éj... pedig a lelkek mélyéig hatott. Istennek legyen hála és dicsoség mindenekért.

NOVEMBER 27- ÖREGEK VASÁRNAPJA MAGYARÓN

ADVENT 2014.

“Közeledjetek az Istenhez, és O közeledni fog hozzátok..."

Jakab levele 4,8

"Reménységbol élok, sokkal messzebbre látnak,

Szeretetbol élok sokkal mélyebbre látnak,

Hitbol élok, mindent más színben látnak.

/Lothar Zeneti/

"Várakozni csak a HUSÉG tud. Megérteni csak a TÜRELEM.

Hinni csak az ALÁZAT. Szeretni csak az ÖNFELÁLDOZÁS.

És célba érni csak az ENGEDELMESSÉG." Tamás Jeno

November utolsó vasárnapja diakónia vasárnapja, gyülekezetünkben az öregek vasárnapja is. Közel százan voltunk jelen az idén is, amikor istentiszteleti alkalom és szeretetvendégség tette emlékezetessé ezt az alkalmat, amelyen zsoltárok és hitvalló énekeink éneklésével erosítették, bátorították egymást. Takács Albert lelkipásztor igehirdetése után két idos asszonytestvérünk szavalt és a gyerek zenekarunk Takács Delinkét kísérte, aki énekszóban vigasztalta az idos testvéreinket, tanácsot adva az ének szavai által arra, hogy az idoskor küzdelmeit Jézus erejének felvételével, elfogadásával lehet csak igazán megtapasztalni. Ennek a napnak is volt közös imádsága, melyet magukkal vihettek idos testvéreink és másoknak is vihettek, akik nem tudtak eljönni, Árva Bethlen Kata imádságát: MINDENEKÉRT ISTENNEK LEGYEN HÁLA.

*******************************

OSZ van. 2014. OKTÓBER 31 REFORMÁCIÓ  -ÖSZTÖNDÍJÁTADÁS

NOVEMBER 7-8-9 . DUNASZENTBENEDEKI PRESBITÉRIUM MAGYARÓN

KÖSZÖNTÉS - SZILÁGYINÉ KOCSIS RÓZA 100 ÉVES .

“Mert a mi igehirdetésünk nem tévelygésbol ered..."

1 Thessz. 2,3a

"Péter! Ma is szeretsz-e engem?

Tanú vagy még, csodákra látó?

Vagy behálóz a régi háló?

Kérdezgetlek... a sebeimmel..." Füle Lajos: Ma is?

"Várakozni csak a HUSÉG tud. Megérteni csak a TÜRELEM.

Hinni csak az ALÁZAT. Szeretni csak az ÖNFELÁLDOZÁS.

És célba érni csak az ENGEDELMESSÉG." Tamás Jeno

Reformáció.  Nem csupán egy emlékünnep, egy történelmi tény, mely évszázadokkal korábban megújította az egyházat, és mozgásba lendítette a világot, hanem egy folyamatosan történo valóság, szolgálat az egyházban és a világban."A református ember alázattal és hálásan vallja, hogy deformálódott életét, a nagy "reformer", Jézus Krisztus elkezdte visszaalakítani Isten eredeti tervének és szándékának megfeleloen. ... Ajándék, hogy beleszülettem a református egyházba, kegyelem, hogy megkeresett és megtalált Megváltó Uram, feladatom, hogy megmaradjak Krisztusban és népe körében, szolgálva Ot odaszentelt szívvel." /Kéve/18.szám/

Minden esztendo október 31-e kiemelkedo alkalom a Magyarói református gyülekezetnek, egyrészt, mert reformátusságunk alapjára emlékezhetünk, Isten nagy tetteire a reformátorok által és másrészt, mert a Magyaróról elszármazott Veres testvérek ösztöndíját kaphatják meg azok a diákok, egyetemisták, akik erre pályázatot és kérelmet nyújtanak be. .../részletesebb beszámoló a HÍREK és ESEMÉNYEK címszó alatt/

Különleges eseményre készült november elso hétvégén a Magyaró-i gyülekezet Presbitériuma és a magyarországi Dunaszentbenedek-i gyülekezet Presbitériuma, egy "testvérkapcsolat" létrehozására és ennek ápolására. Ezért adtunk hálát. Az, ami gondolati síkon már a nyár folyamán megfogalmazódott, íme, most az osz folyamán megvalósult. Célja van e kapcsolat kialakulásának, mert létezik már egy kulturális kapcsolat a két község között polgári oldalon, és ezt szeretnénk megkoronázni azzal, hogy gyülekezeti téren is kapcsolatot tartson fenn e két település.  De azért is fontos ez a kapcsolat, mert közös örömeink és nehézségeink vannak gyülekezeteinken belül, és egymástól mindig tanulhatunk, egymásra talán számíthatunk nehezebb idoszakokban, úgy lelki, mint fizikai segítségnyújtást is beleértve. Valójában kevés volt ez az ido arra, hogy mindent részleteiben megbeszéljünk, kidolgozzunk, vagy épp közös ügyek felkarolását indítsuk be, de  mivel most itt Magyarón egy folyamat kezdodött el, akkor ez azt is jelenti, hogy részleteiben is tudunk gondolkodni majd egyházközségeinkre tekintve.  A  vécsi várkastély és templom látogatása, mint kulturális, és vallási örökségünk egyik pillére, annak átmentésének feladata az utókorra, és a presbiteri mívolt mint szolgálati terület egy ember életében, ez került megvilágításba ezen a hétvégén, mert valójában a presbiteri állapot nem egy egyszeru státusz, hanem egy sokrétu  szolgálati terület, amelyben ott van az egyház, a presbiter családja, gyermekei és a faluközösség a szolgálat mellett.

Csendes hétvégét szerveztünk ennek jegyében, melynek mottója Füle Lajos versének pár sóra:

Mind gyakrabban kérdezem: mit üzen az életem másnak? Minek voltam itt?
Mire tékozoltam el életem elfolyt éveit?
Mit bízott rám Mesterem?
Bunbánattal kell kérdeznem: mit üzen az életem?
Hirdette, mit Toled vett, hogy az Isten szeretet?
Üzente, hogy az a Vér megtisztít a Krisztusért minden embert, aki itt Hozzá viszi buneit?
Mutatta a Golgotát? Hirdette, hogy van tovább, hogy van út a menny felé?
S ezen az úton ott van-e az én életem? ... Vajon mit üzen az életem?

..... Cikkünk további része olvasható és a képek megtekinthetok az OSZI ESEMÉNYEK címszó alatt/

*******************************************************************************************************************************************

Kifejezett megtiszteltetés az, amikor olyan idos korú Krisztus tanítványt  lehet köszönteni, aki 100 esztendot betöltve is még életkedvet hordoz, még információ éhsége van, még megismeri környezetét, szeretteit, még huen olvassa régi, kopott bibliájából az Isten Igéjét. Bár nem jó a hallása, minden igyekezettel arra törekszik, hogy a mindennapi élet történéseit megismerje, hogy kifejezze óhaját, szükségét és háláját azok felé, akik most már félto, óvó szeretettel, odaadással viselik gondját. Valóban nem könnyu a 100 évet magunkon cipelni, mert súlya van, sokunk számára már az 50, 60 év is nehéz. Hit, reménység és Istenben való bizalom kell, hogy 100 évesen is bátran nézzen elore, hordozza a keresztet, melyet mennyei Atyja, aki mindannyiunk Gondviseloje számára kijelölt.   ....

/A cikket tovább olvashatják a Hírek és Események címszó alatt/

Ritka alkalom a falu életében egy ilyen esemény, de ugyanakkor megérinto. Oszinte odaadással, alázattal, szeretettel készültünk a Róza néni családjával, fiával és menyével erre a születésnapra. Vasárnap reggel kis családjának tagjai ott ültek  templomunk padjainak elso sorában. Hálát jöttek adni a múltért, azért, hogy ilyen kegyesen bánt velük az Isten, hiszen Róza nénit nem kell különösen gondozni, mert amennyire tudja igencsak gondosan rendezi magát. De jöttek imádkozni  a jövoért is, mert az láthatatlan emberi szemeinknek, és Isten, aki tudja mi vár ránk, ha hallja a segélykiáltást, akkor közel jön, felemel, hordoz és békét ad. Hisszük, Isten látta azokat a könnyeket, hallotta azokat az oszinte szívbol felszálló imákat és a maga idejében cselekszik majd.  Szívük gondolatai mellett hozták a hála virágjait, melyet az Úrasztalára helyeztünk és az Úrvacsorához szükséges kenyeret. Mert nem lehet 100 évet ünnepelni bunbánat, alázat és Isten keresése nélkül. A délelotti istentiszteleten Imre Zita, dunaszentbenedeki lelkipásztor hirdette az igét, majd Takács Albert magyarói lelkipásztor köszöntésében másod sorban méltatta Szilágyné Kocsis Róza asszonytestvérünket, felolvasva röviden életpályájának eddigi fontosabb adatait. Így tudtuk meg, hogy 1914 november 8-án született Magyarón. Ötön voltak testvérek, 1 fiú és négy lány. Gyermekéveit és fiatal éveit a két világháború viszontagságos és nehéz éveiben élte. Házasságot kötött 1933-ban, és idovel két fiúgyermek édesanyja lett, harmonikus életet élve élete párjával. Az élet megpróbáltatásai azonban nem hiányoztak családjából, hisz 48 éves fiát temette el 1982-ben. Nemsokkal ezután, 1986-ban férje is meghalt, de nem maradt egyedül továbbra sem, hisz kisebbik fia és családja igazi gondviseloje volt és ma is az, hisz együtt élnek most már Magyarón. A család elmondása szerint Róza néni istenfélo lélek mind a mai napig, templomba járó lélek volt ameddig tehette ezt és egészségi állapota megengedte, aki mindig szerette a bibliát is olvasni, még a mai napon is olvassa, amikor teheti.  A 100 esztendoért hálát mond fia István, menye Mária, unokája Szilágyi Zoltán és családja. Fent említett testvérek megajándékozták egyházközségünket pénzbeli adománnyal is. Továbbá emléklapot nyújtottunk át, melyet fia Szilágyi István vett át.  Külön köszöntötte Róza nénit gyülekezetünk kórusa, aki a "Ne aggodalmaskodjál" kezdetu kánont énekelte el. Két szavalat is elhangzott: Gombköto Rózsika vallásórás kislány verse így szólt:

Mindennap bátran Jézusra nézz! Megtudja adni mind amit kérsz!

Ha hittel kéred, o megtart téged. Elveszi terhed, csak Oreá nézz!

Gondok gyötörnek, Jézus vár rád! És arra biztat, ad neki át!

Azt kéri toled a szíved kitárd. Ne vond kétségbe drága szavát.

Békére vágyol, nyújtsd a kezed, Azt is elhozta már teneked.

Igazi béke az O kegyelme. Ingyen kínálja, tiéd lehet! /Soproni János/ a  másik verset noszövetségünk egyik tagja olvasta fel, Tokés Annamária asszonytestvérünk:

Magányos? Nem! Magányos nem vagyok.   Hisz soha nem vagyok magam.

Ha szól az Úr, s szavára hallgatok,   Minden magánynak vége van.

Ha kis szobámban egyedül vagyok,    s figyelek csendesen,

bennem sok drága Ige felragyog,     s vigasztalást, új erot ad nekem.

Hiszen annyi nehezet éltem át    hosszú, fárasztó életutamon.

Miért vágynék arra, a világ mit ád,    ha hitem engem hazafelé von?!

Imára kulcsolom fáradt kezem,     - tudom, Uram többet most nem kíván -,

s életem új fényben szemlélhetem,    ámulhatok isteni uralmán.

Közelsége eluz minden magányt.   Szent üzenetein gondolkodom

és hitem már a jövendobe lát.     Milyen öröm: vár örök otthonom!

Világ, nem nyitok már ajtót neked.    Csak Te légy velem, Uram, Mesterem!

Köszönöm áldott közelségedet!    Velem vagy! A magányt nem ismerem.

/Németbol ford.: Túrmezei Erzsébet/

Végül Lovász Jámbor Zoltán zenésztanár és Takács Malvin lelkipásztor által betanított gyerek zenekarunk pár tagja hangszeren kísérte Takács Delinkét, aki elénekelte "Az évek peregnek" címu evangéliumi énekünket.   Olvassuk megerosítésünkre ez ének sorait is:

Az évek peregnek egymás után, Ki tudja holnap lesz-e még?

Az élet a földön, oly hamar lejár, Ami volt, tovaszáll, mint a szél.

Csak egyetlen út vezet Istenhez el, És az emberi szív ott békére lel.

De ha ezt az utat még nem ismered: Ez az út, az a régi kereszt.

Csak jártam utamat magányosan, de szembejött Jézus velem.

Nagy irgalmával O hozzám hajolt, igen, ezt soha nem feledem.

Hogy hová megyek, most már azt is tudom, maga Isten vezet e drága úton.

De ha ezt az utat, még nem ismered: Ez az út, az a régi kereszt.

Hiszem, nemsokára eljön Uram, csak azt kérem szívembol én.

Ha jön készen találjon és elvigyen,  majd a felhokön hazafelé.

Oly békesség tölti be most életem, mivel O vigyáz rám és fogja kezem.

Tudom Hozzá csak egyetlen út vezet: Ez az út, az a régi kereszt.

A délutáni órákban gondnokunkkal, presbiterekkel, noszövetségi tagokkal és a polgármesteri hivatal képviseletével indultunk Róza néni háza felé, ahol a család és rokonsága már várt. A köszöntések után elcsendesedtünk,

az Úri szent vacsora jegyeit néhányan magunkhoz vettük. Elénekeltük a régi énekeskönyvünk 222. énekét: Szívemet hozzád emelem, és Benned bízok Uram, majd fényképeket készítettünk és megkóstoltuk a születésnapi tortát. Varrókörös noszövetségünk ajándéka egy magyarói mintával kivarrt "életbatyu", amelyre rávarrtuk a Róza néni éveit és azt, hogy "Áldjon meg téged az Úr!" Ebbe el volt rejtve egy imádság és egy áldás.

Gyülekezetünk részérol élelmiszercsomagot vittünk ajándékba és egy tortát, mely nyitott könyv formájú volt, bibliát szimbolizált, ráírva azt az igét, melyet az emléklapra is felírtunk: "Boldogok a tiszta szívuek, mert ok az Istent meglátják." /Máté 5,8 Egy áldásos alkalom volt ez az így együtt eltöltött ido. Hiszük mindannyiunk számára nemcsak emlékezetes marad, hanem áldott is. Hisszük velünk volt az Isten, aki megáldotta ezt az alkalmat és azokat is akik erre az eseményre összegyultek ott abba a családi házban a 100 esztendos Róza nénit felköszönteni.

SZEPTEMBER. KORTÁRSTALÁLKOZÓK.

"A rendes emberi életben az idonek nagyon színes és változatos jelentosége van.

Az ember felébred reggel, és élni kezdi az ido millió kis tarka fejezetét. S ahogy telik a nap, az ido mindig jelent valamit, mindig hoz valami újat és meglepot az ember életében. Percrol percre fuzodnek egymásba a történések gyöngyszemei, s még akkor is, amikor semmi sem történik, maga az idoben rejlo lehetoség elég ahhoz, hogy érdekessé tegye az életet...."/Wass Albert/

Wass Albert gondolatát idézem a nemrég elmúlt felemelo alkalmak megemlítéséhez, aki azt is megfogalmazza  írásaiban, hogy vannak vidékek, ahol kihal a múlt, a jelen pedig sodródik a rohanó ido diktálta veszteségei között, ahol nem tudnak az emberek megállni, elcsendesedni, rápillantani az oket körülvevo természet szépségére, gazdagságára, újra erot adó hatalmára.

A jelen azt hirdeti, hogy Magyaró és népe nem tartozik ezen települések, az itt lakó emberek nem tartoznak azok közé, akiknek a múlt nem számít, esetleg nem jelent semmit, hanem igenis fölhasználják a múlt kincseit, értékeit és élnek belole, sot jövot építenek, újabb és újabb köveket raknak le, amire majd a következo nemzedék is rakhatja a maga építo köveit.

Jó látni, azt, hogy ápolja ez a nép hagyományait, bár terheseknek látszanak bizonyos szinten, ám értékeiben, felhozatalában sokkal többet ad, mint elvesz, sokkal többet láttad, sokkal értékesebb, mint gondolnánk, sokkal több szépet mutat fel, mint csúnyát, rosszat, több törodést, szeretetet odafigyelést mutat, mint elhanyagolást, nemtörodést, békétlenséget.

Kortárstalálkozó.

Mi is ez valójában? Egy szép nap, visszaemlékezés, virágcsokrok özöne, számbavétele az eltelt éveknek, sajnálkozás, hogy már nem vagyunk fiatalok, vagy hálaadás az általunk megvalósítottakért?! Ez is, de inkább Ünnepe egy családnak, egy gyülekezetnek, egy faluközösségnek, abban, hogy elsosorban hálaadássá válik ennek a napnak eseménye Isten felé, azaz egy istentisztelet is, amely megtisztít, felemel, új erot ad, az úrvacsora  bocsánatot ajándékoz, kegyelmet, továbbra is megvilágítja a ránk jövo esztendok ismeretlen, sokszor veszélyt rejlo útjait.

2014 szeptemberében mindez tapasztalható, látható volt Magyarón és a magyarói református gyülekezetben,

amikor az 1964-ben,

majd egy héttel késobb az 1974-ben születtek  megszervezték e találkozókat, amelyeken mindazok, akik e faluban születtek, e faluhoz tartoznak és egybéliek részt vehettek a kortárstalálkozó felemelo és örömteljes alkalmain.  Több képet láthatnak a 40 éves kortárstalálkozóról a Hírek és Események oldalon.

Köszönet ezért a szervezo tagoknak, Isten áldja meg oket fáradságukért, és azokat is, akik virágcsokrok átadásával szebbé, örömteljesebbé, színpompásabbá tették ezt az oszi napot.

Nyári meleg utolsó napján népes gyülekezet fogadta az 1964-ben született, azaz az 50 éves kortárstalálkozó népes kis seregét. Megható volt, ahogy 20 ember külön számukra kijelölt padsorba ül le és emlékeibe merülve, örvendezve, de imára kulcsolt kezekkel mond hálát, köszönetet egy fél évszázadért, mely mindenki számára viszontagságos, néha göröngyös, néha sima, néha egészséggel tele, máskor betegséggel terhes volt.

Takács Albert lelkipásztor az Ap Csel 27,22-25 "Mindazáltal mostanra nézve is intelek benneteket, hogy jó reménységben legyetek: mert egy lélek sem vész el közületek, hanem csak a hajó. Mert az éjjel mellém álla egy angyala az Istennek  akié vagyok, akinek szolgálok is. ... Annakokáért jó reménységben legyetek, férfiak! Mert hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, a mint nékem megmondatott."és az 1 Kor 6,19 "Avagy nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a bennetek lakozó szentlélek temploma, amelyet Istentol nyertetek, és nem a magatokéi vagytok?" alapján hirdette Isten igéjét, és felelevenítette a kortársak számára azt, amit konfirmáció alkalmával ugyanazon a helyen vallottak meg: én a Jézus Krisztus tulajdona vagyok. "Aki a Jézus Krisztusé, az az O oltalma alatt áll, annak az életben mindennek célja van, még a viharnak is. Az tudja, hogy Isten akarata nélkül semmi sem történhet az o életében. ... Jézus nem kihasznál, mint a világ, a gonosz, hanem csupán használ, mégpedig úgy, hogy az a mi javunkra legyen."- hangzott az igehirdetésben.

Reméljük emlékezetes marad ez a nap számukra, kívánjuk, hogy ott legyen, ott érezzék életüket minden nehézség ellenére is Isten kezében, és soha ne feledjék, akik az Úréi, azoknak minden hasznukra van.

Isten áldja meg életüket, családjukat, és a magyarói református gyülekezetet.

Egy hét múlva, szombaton, ismét megszólaltak templomunk harangjai.

Csodálatos napnak ígérkezett a szombat reggele, hiszen két esos, hideg nap után napsütésre ébredhettünk. Sugarai bearanyozták a nap eseményeit, így hálás szívvel mondhattunk köszönetet a templomban ezért az isteni ajándékért is.

Délután három óra körül mozgalmas kezdett lenni a parókia udvara, hiszen gyülekezni kezdtek az 1974. évben születtek és hozzátartozóik. Szokássá vált ez itt Magyarón, hogy kerek évfordulókon találkozót tartanak, akik a református egyház szertartása szerint megkereszteltettek a gyülekezet közösségében. Idovel kitágult ez a kör és a faluban minden kortársat meghívnak, így kerülhettünk azok csoportjába néhányan ebben az esztendoben, akik beköltöztünk, illetve román anyanyelvuek. Nem mindenki tud megjelenni egy-egy ilyen jeles kortárstalálkozón, de aki jelen van, annak emlékezetes marad örökre.

Az emlék kituzok átadása után az ortodox templomba, majd a református templomban nyerhettük el az Isten áldását.

Felemelo élmény az, hogy külön úrvacsorázik minden korosztály, így az 1974-ben születtek népes kis serege 19-en álltuk körül az úrasztalát, részesültünk a szent jegyekben és Isten bunbocsánatot adó kegyelmében. Szülok, rokonok, ismerosök következtek, akik meghatottan, alázattal és hálával járultak az Úr színe elé.

Az istentiszteleten Takács Albert lelkipásztor a Máté 5,8 verse alapján szólt az egybegyultekhez, "Boldogok a tiszta szívuek, mert ok az Istent meglátják."- hangsúlyozva, hogy minden idoben fontos a tiszta szív, mert csak ez által látható az Isten, úgy, amint van, csak ez által érthetjük meg számunkra kijelölt útjait, érthetjük meg akaratát.

Úrvacsorai ige üzenetét ez alkalommal Rigmányi Arnold koronkai lelkipásztor fogalmazta meg, mondva, hogy minden ember életében igen fontos lelki életünkre nézve az Úr szent vacsora jegyeire, azaz az Úr testére és vérére, mert ez az ami megerosít a nehéz napokban, mert ez az amit Jézus így mond: én tibennetek, ti énbennem, a ti erotlenségetek az Én erom által múlik el.

Templomozás után a parókia udvarán

várták az ünnepelteket a családtagok mellett a rokonság, a falu népe, innen elköltözött s erre az eseményre hazajött elszármazottak, de falunk apraja is, fiataljai, ki ki annak adva szál virágját, aki számára kedves.

Ezt a napot közös vacsorával zártuk, melyet a kultúrotthonban szolgáltak fel, éjfél után nem sokkal pedig lampionokat eresztettünk a magasba, melyek bár elszálltak és végül kialudtak, de hírdették mégis, hogy kis melegséget és világosságot nyújtó fények vagyunk, lehetünk továbbra is a sokszor éjszakasötétté és hideggé vált világban, mint amilyen az az éjszaka volt.

Ennek a napnak a végkicsengése szép volt. Úgy gondoljuk jó volt megszervezni, bár nem kis dolog, ezért köszönet a szervezok részére, úgy gondoljuk felemelo pillanatokat adtunk a falunak, úgy gondoljuk ez alkalommal is látszott: hálásak vagyunk Istennek a 40 esztendoért és nem tudjuk elképzelni a következo éveket sem Isten jelenléte nélkül, úgy gondoljuk ez alkalommal is széthintettük a békesség, a szeretet, a felkarolás, a hagyomány, az egymás iránti gondoskodás, a múlt felemlítése magvait.

Istennek legyen hála.

*************************************************

SZEPTEMBER. ISKOLAKEZDÉS, ÚJ TANÉV.

“ADJÁTOK ODA MAGATOKAT AZ ISTENNEK!"   Róma 6,13b

"EGYET TESZEK:

ami mögöttem van azt elfelejtve,

ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé,

Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért. "

Filippi 3,14

Füle Lajos: Micsoda fegyelem!

"Micsoda rend! Micsoda fegyelem!
A napraforgók mind vigyázva állnak,
mint díszorségre kivezényelt század, a Nap felé fordulnak... Figyelem:
elvétve sincs rendbontó köztük egy se.
- Vajha az ISTEN népe így lehetne!

Amint keressük az osz terméseit a kertekben, piacokon, hasonlóképpen keressük a új tanév gyümölcseit is méregetve a lehetoségeket, az adottságokat, a tananyagot, stb. Hitben élok mindezek elott Istenre gondolnak, neki tulajdonítanak sikert, gyümölcsöt, értéket. Vannak azonban, nem is olyan kevesen, akik az iskolából, a tanévbol, a tanításból, a nevelésbol kihagyják Istent, vagy felületesen említik, mert kell a látszat és babonás szavakhoz, a Sátán fegyvereihez nyúlva alapozzák meg az új tanév kihívásait, küzdelmeit. Olvastam egy cikket, ami igencsak elgondolkoztató.

A német nyelvterületen sok ember szájából hangzik a "toi, toi, toi", ha valakinek szerencsét kívánnak a vizsgájához, vagy a küszöbön álló utazásához, mutétjéhez, tanévkezdéshez, emberi kapcsolataihoz. Hangzik a "toi, toi, toi" az óvodában és az iskolaudvaron. Nincs olimpiai játék, vagy világbajnoki sportesemény, amíg nem biztatják ezekkel a szavakkal egymást.

Sokan nem tudván mit mondanak, egyszeruen utánamondják azt, amit másoktól hallanak. S így tesznek a keresztyének is. Csakhogy e felkiáltás nem kegyes jókívánság, nem is sikert vagy jó egészséget ígéro áldás, hanem átokmondás. A "toi" szó a szanszkrit nyelvbol származik, amely minden indogermán nyelv közös  ose. Lefordítva annyit jelent: ördög. A német "teufel/ördög/" szó erre vezetheto vissza. Ennek háromszoros ismétlése az Isten majmolását idézi fel. Hasonló ehhez a mi, sok esetben keresztyéni lelkiismeretünk megnyugtatására használt háromszori "fakopogtatás" , ami valójában nem más, mint az "átokfa"/keresztfa / kigúnyolása, amelyen az Úr Jézus szent életét áldozatul adta. A "toi, toi, toi" kimondásával, vagy a háromszori fakopogtatással az ördögöt idézzük meg egy eseményre, vagy egy emberre.

Legyen ez a kis olvasmány figyelmeztetésül arra, hogy mit mondunk mások felé, mert felelosséget viselünk ez által mások iránt. S ha ismeroseinknek valami jót kívánunk, ha tanévkezdéskor valamit mondunk gyermekeinknek, illetve tanáraiknak, akkor elég, sot áldásos, ha csak ennyit mondunk: "ISTEN ÁLDJON MEG".

Mert igaz az a sok szólás mondás mellett, hogy "MINDEN JÓ FELÜLROL JÖN...", sot ne feledjük kedves református köszönésünket sem, kár, hogy csak egyházi berkeken belül használják, : "BÉKESSÉG ISTENTOL!", mert e megszólítás Jézus köszönésébol ered, aki ezzel testi, lelki és szellemi jót kíván a jelenben és érvényes az örökkévalóságra is.

Kedves óvodás és óvono, tanuló és tanító, diák és tanár testvérem ebben az új tanévben AZ ISTEN ÁLDJON MEG!

Kedves szülo, ki félelemmel bocsátod el gyermeked az új tanévbe, bízd a békesség fejedelmére gyermeked, aki így szólít meg téged: BÉKESSÉG NÉKED!

Mindenekért Istennek legyen hála!

IMÁDKOZZUNK ezért az új tanévben!

Köszönöm Teneked kegyelmes Istenem, mindenható atyám, hogy olyan utat jelölsz ki nekem, amelyen magad felé is vezetsz engem. Segíts arra, hogy betarthassam fogadásaimat, szándékaimat Tieidhez igazítsam és mindenekben reád nézzek. Orizz ...

Uram, mennyei Atyám, gyermekét iskolába küldo szüloként csendesedem el elotted, s kereslek Téged, mert érzem most ismét véges az emberi erom, hatalmam, akaratom, s mivel ismét egy következo tanévbe tovább megy gyermekem, szorongó és mégis bizakodó lélekkel könyörgök hozzád, vezesd ot ezen az úton is. Rendelj neki ...    /az események címszó alatt folytatódnak az imák a szept. 14. dátum alatt/

2014  - PÜNKÖSD

“VAJON VETTETEK-E SZENTLELKET

MINEKUTÁNNA HÍVOKKÉ LETTETEK?"

Ap Csel 19 ,2

NAGY KORNÁLIA:

"...De ha tüzed betölthet minket, megvilágítja értelmünket,

Látjuk benne a Fiú-Istent. ...Jöjj Szentlélek, áradj ki reánk!"

A pünkösd a görög „hé pentekoszté” kifejezés magyar fordítása és azt jelenti, hogy az „ötvenedik” nap. A húsvétot követo ötvenedik napról van szó. Az ószövetségi vonatkozásaitól most eltekintek. A mennybe visszatéro Krisztus ekkora ígérte a benne hívoknek az Atya ígértét, a Vigasztalót, a Pártfogót, aki maga a Szentlélek. Az O személye titok.

A Szentírásban kevésbé ismerheto meg az Atyához és a Fiúhoz képest, azonban kétségtelenül isteni személyrol van szó, és nem csupán erorol. Jézus a mennybemenetele elott „az Atyának, és a Fiúnak és a Szentléleknek a nevében” küldi keresztelni a tanítványait (vö. Mt 28,19), és Pál apostol is egyenrangú társnak tekinti az Atyával és Krisztussal együtt, olyan személynek, aki közösséget képes teremteni (vö. 2Kor 13,13).

Az apostol olyan személyként jellemzi Ot, aki ismeri az Isten dolgait, „mert a Lélek (pneuma) mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is” (vö. 1Kor 2,10-11). Jézus szerint olyan személy, aki elvezet minden igazságra, aki mindenre megtanít és eszünkbe juttatja a tanítványoknak azokat, amelyeket Krisztus mondott nékik (vö. Jn 14,26; 16,13).

Pünkösd ünnepének II.napján került sor arra az ünnepélyes eseményre, amelyen hálát adtunk a Szentlélek Isten munkájáért, amit varrni szereto asszonyaink szíve, keze által végzett a magyarói gyülekezetben, hiszen a templomi padokra, szószékre, úrasztalára, orgonánkra és perselyes ládánkra felkerültek a varrókör által elkészített új keresztszemes terítok.

Az ok tiszteletükre faluközösségünk gyerek zenekara két vallásos éneket játszott Lovász J. Zoltán vezetésével és Takács Delinke éneklésével. Takács Malvin lelkészno említést tett a hajdani magyarói varrottas körrol majd a kézimunkák kiállításairól beszélt, végül egy versel köszöntötte mindazokat, akik bekapcsolódtak a már 2 éve újrainduló varrókörbe. Emléklapot adtunk át asszonyainknak és virág helyett egy hálaadó imádságot, mely ero lehet ebben a megpróbáltatásokkal tele világban.

Köszönjük, hogy megértették, hagyományainkat, osi értékeinket is ápolni kell, és nemcsak, hanem átadni a következo nemzedéknek.

Jelen varrottasokkal hagyományt bontottunk, hisz minden  teríto más más motívumot dolgoz fel, a legosibb mintától a legújabbig, - 12 minta típus van kivarrva: indás, állatos, leveles, virágos, mértani formás, stb- , ezzel is bizonyítva osi mintáink gazdagságát, mint ahogy írva van: a magyarói református templombelso igazi "varrottas múzeummá" lépett elo.

Isten gazdag áldása legyen életükön és további munkájukon.

Délután pedig a SZÁSZRÉGENI "ZENGJEN HÁLAÉNEK" kórustalálkozón vett részt gyülekezetünk vegyes kara, aki Szabó Szidónia kántor-tanító karnagy vezetésével 3 éneket énekelt e találkozón, a többi 15 kórus fellépése mellett.

Köszönjük a kitartó munkát kórustagjainknak, és legyen életükön Isten áldása, mert Kodály szerint az, aki énekel boldog ember.

Mindenekért Istennek legyen hála!

Tisztelt Magyaróiak!  Vasárnap május 11-én felvétel készült a magyarói református templomban tartandó istentiszteletrol, melyet május 18-án 12 órától közvetítették. Köszönjük mindazoknak akik részt vettek és részt vállaltak e  nap eseményeiben. Isten áldja életüket, szolgálatukat.

Ezt az istentiszteletet láthatjuk honlapunkon a VIDEÓK cím alatt.

Áldásos pillanatokat, békesség Istentol.

Takács Albert  és Takács Malvin lelkipásztor valamint a presbitérium nevében Zsigmond István György kurátor

Író-olvasó találkozó Dr. VERESS ALBERT elmeorvossal, orvosi szakíróval "Életszilánkok címu önéletrajzi kötete kapcsán. Közremuködik DÁLNOKY CSILLA színmuvészno.

Április 27-én  Veress Albert "Életszilánkok" címu könyvének bemutatására került sor a Nimród házban, a magyarói gyülekezeti ház eloadótermében.

Felemelo alkalom volt, mert ez is bizonyítja, hogy a gyökereket nem lehet letagadni, a szüloföld vonzó ereje év tizedeken túl is kifejti hatását.

Tudnia kell ez embernek honnan indult és hálát kell adnia azokért akik elindították, sot köszönetet kell mondjon azoknak akik vissza várják, befogadják ha visszatér, látogatóba jön vagy kiemelni akarja szüloföldjét formáló jellemével, tudásával, hozzáállásával a széphez, az értékhez, a hagyományhoz.

Takács Albert felvezetése után, a szerzo szólt az egybegyultekhez, kiemelve azt, hogy mennyire fontos számára a szüloföld, az itthoni táj, az emberek.

Érzéseit, átélt élményeit vetette papírra, azt a 60 és egy néhány esztendo tanulságait, értékeit, azt a világot ahonnan elindult, és azt a világot is mely messze vitte ot a szülofalujától, sot még a határokon túlra is, és amely nélkül nem lenne az aki, nem formálta volna a jelent azzá, ami lett.

Meghívott vendégek hozzászólása is gazdagította ezt az alkalmat, nem beszélve arról a kellemes hangzású szaxofon játékra, melyet régi magyarói ismerose, jó barátja játszott tiszteletére.

Köszönjük munkáját, mellyel gazdagította Magyaró hírnevét és azon könyvek sorozatát, melyek a falu és népének múltját, jelenét, jövendojét mutatja be és formálja. A könyv megvásárolható, ára 40,00 lej.

Kívánjuk Isten áldását további életére, szolgálatára és kedves családjára.

Videók tekinthetok meg errol az alkalomról a VIDEÓ menüpont alatt

2014 május

ÁPRILIS   -  MÁJUS

Tisztelt Magyaróiak!  Vasárnap május 11-én felvétel készült a magyarói református templomban tartandó istentiszteletrol, melyet május 18-án 12 órától közvetítették. Köszönjük mindazoknak akik részt vettek és részt vállaltak e  nap eseményeiben.

Isten áldja életüket, szolgálatukat.

Ezt az istentiszteletet láthatjuk honlapunkon a VIDEÓK cím alatt.
Áldásos pillanatokat, békesség Istentol.

Takács Albert  és Takács Malvin lelkipásztor valamint a presbitérium nevében Zsigmond István György kurátor

2014  - KONFIRMÁLÁS
“O AZ ÉN ISTENEM, OT DICSOÍTEM."
2 Mózes 15,2

VÁCI MIHÁLY:

"Halálig légy hu, s igaz, úgy nyersz majd égi koronát,
benned az Úr, ha hu maradsz, megdicsoítheti MAGÁT..."

Az Úr a te orizod,
az Úr a te árnyékod a te jobb kezed felol.  Zsoltárok 121,5

MI a konfirmáció? Mivé lesznek azok, akik konfirmáltak?

Az az istentisztelet, amelyen megfogadjuk, hogy Jézus Krisztus igaz követoi és református anyaszentegyházunknak huséges tagjai leszünk. Ekkor nyerjük el a felhatalmazást az Úrvacsora vételre. A konfirmációban válaszolunk arra a hívásra, amely a keresztelés alkalmával elhangzott szüleink felé. Akik konfirmáltak az egyház felnott tagjaivá válnak.
2014 virágvasárnapján egy öt tagú ifjú sereg vonult fel bizonyságot tenni a megfeszített és feltámadott, a  Szentlélek által örökkön velünk maradó Megváltóról a magyarói református templomba. A gyülekezet közösségében buzgón imádkoztunk érettük, hogy áldja meg Isten bizonyságtételüket és hordozza oket életükben.
Unokámnak, Zsoltinak
Ha fiatal vagy és nem fáj semmid,
bevallod magadnak keresztyén szeretnél lenni.
Vannak még körülötted, akiknek ajkáról száll az ima.
Ma lekonfirmáltatok,
Jézussal indultok.
Küzdelem az élet, kezed összefogod.
A szent asztalhoz járulsz, az Úri Szent vacsorából
ma eloször te is részesülsz.
A kenyérbol ha eszel, "soha meg nem éhezel".
A borból, ha iszol, "soha meg nem szomjazol".
Ha lekonfirmáltál, Jézussal egyesülsz.
bízzál Istenbe ki oktat,
vezérel, táplálja lelkedet, az örök életre vezet.
Boldog vagy, hogy keresztyén lettél.
S szüleidnek szeme fénye,
kik átölelnek,
és a jó útra vezetnek,mindentol megvédnek. / 2014.03.18./  Özv. Zsigmond Piroska

Nem sokkal késobb, húsvét után az I.éves konfirmációi kikérdezés is megtörtént, amikor immár 12 ifjú tett bizonyságot arról, ami hitünkkel, reformátusságunkkal, bibliaismerettel,egyháztörténetünkkel kapcsolatos.
Számukra még sok tanulnivaló, elsajátítani való van, ezért imádkozunk értük hogy  igyekezetük, odaállásuk, bölcsesség iránti vágyuk ne lankadjon. Imádkozunk, hogy Isten áldja meg eddigi bizonyságtételüket és továbbtanulásukat.
Imádkozunk, hogy Ok mindnyájan Nagykonfirmandusok és Kiskonfirmandusok ne legyenek akár a következo versben leírt élettelen fához hasonlók.

"Élettelen fa".

Megjött a tavasz. Ragyog a nap.
A fák zöldelnek, színes virágjaikat ontják.
De van egy fa közöttük, ami nem zöldel...
magas, kopár, szomorú és levéltelen.
Élete reménytelen.
A nap nem süt reá, madarak fészket nem raknak rá.
Élettelen, nedve kiszáradt,
ez a sors keze, az elmúlás.
Óh, jaj, kopár fák ne legyünk,
zöldeljünk, virágozzunk,
és friss gyümölcsöt teremjünk. /2014.04.01./  Özv. Zsigmond Piroska

FEBRUÁR

Házastárs vagy élettárs?????

Minden kornak megvan a maga kifejezésmódja, és minden korszakban megszületnek azok az új fogalmak, amelyek rányomják sajátos bélyegüket az életünkre, kifejezve ezzel azt, ahogyan az ember abban a korban élni akar, és ahogy az emberek  az egymás közti kapcsolataikat szabályozni kívánják.
Ilyen, ma már jól ismert és sajnos elfogadott kifejezés az ÉLETTÁRS fogalma. Egy beszélgetés tartalma szerint: férfi és no nem biztos abban, meddig fog tartani a szerelem, ezért nem is házasodnak össze.
Az életközösség fogalmat 1966-os Lexikon szerint csak a növények és az állatok együttélésére használták.  Ma már köztudott, hogy az élettársak, férfi és no -úgynevezett "élettársi közösséget" alkotnak. Gyakran halljuk azt is "együtt élek vele" vagy "közös háztartásban élünk". A Magyar Nagylexikon 1998-ban kiadott 7. kötete az élettársi viszonyt már részletesen úgy értelmezi: "Házasságkötés nélkül, közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben együtt élo férfi és no kapcsolata. Jogi hatásai a magyar jogban a házasságénál szukebbek..."
Tehát fogalmak születnek, teret nyernek, bovülnek és beépülnek szóhasználatunkba, mert az életgyakorlatot követik.

Az elobbiek súlyát csak akkor értjük meg, ha megvizsgáljuk mit mond a Biblia errol. Tartalmát csak akkor ragadjuk meg teljesen, ha ellenpárját, a házasságot Isten szemszögébol nézzük.
Az Isten szerint való házasság élethosszig tart, nem ismeri az elszakadás értelmében vett válás fogalmát. Jellemzoi a huség, a szeretet, az elkötelezettség, míg valamelyik partner halála ennek véget nem vet.
Természetesen ugyanennek kellene jellemeznie a jó értelemben vett élettársi kapcsolatot is. A férfi vagy az asszony olyan élettárs, aki a párját egész életen át kíséri, vele eggyé válik, és tole súlyos károsodás nélkül el nem szakadhat.

Napjainkban ennek az eredetileg jó fogalomnak megváltoztatták a tartalmát és a jelentését. Élettársról beszélnek, ugyanakkor nem hajlandók elismerni a kapcsolat kötelezo vonatkozásait, azokat a jogokat és kötelességeket, amelyek a házasságon belül érvényesek. Hiszen, ha "nem válik be", akkor el lehet válni, és másik partnert lehet keresni.

A legújabb fejlodés "egy életszakaszra szóló társ"-ról beszél. Ez egy olyan kifejezés, amely ha megvalósul, az egész életet összetöri. Félelmetes, szomorú játék ez, amely következményekkel jár és hatásuk félelmetesebb, mint elgondolni lehet.

VAN ISTENI MÉRTÉK

Csakis Isten tudja, mi az igazán jó az ember számára. Ezért rendelte a házasságot élethosszig tartónak és olyan életközösségnek, amelyek eloképe és példaképe az a kapcsolat, amely Krisztus és a Gyülekezet között fennáll. Képzeljük el mi lenne, ha Krisztusnak "elmenne a kedve" a Gyülekezettel való közösségtol, és keresne magának valami mást?! Ez teljesen elképzelhetetlen, mert itt egészen más ÉRTÉKMÉROK vannak, mivel a kapcsolat hordozói: a SZERETET és az ELKÖTELEZETT HUSÉG Krisztus részérol - s ez is marad.

A törvényben rendelt házasságon kívül a BIBLIA nem ismer egyéb intim együttélést férfi és no között, és aki ezt nem veszi figyelembe, Istent veti meg.
Isten jó rendjét kell a magunk számára a legjobbnak tekintenünk, és nagyon résen kell lennünk, nehogy a test kívánságai olykor más célok felé sodorjanak. /D. B./

2014. feb. 6.

**************************************************************************************

JANUÁR -ÚJ ÉV - ÚJ KEZDET?  -

Visszaemlékezés egy letunt év ajándékaira

Csendes hétvégére készülodtünk az elmúlt év november 9-10-én, a közeli Ratosnyára, Jódra, ahol az ottani egyházközség vendégházába szeretettel fogadtak. Kíváncsian néztünk körül a rendezett  udvaron, ahol a nyári virágok utolsó erofeszítéssel mutatták még pompázó hajdani állapotukat és a vendégházat, ahol hagyományos kézimunkák, bútorok egy régmúlt ido szépségeit honosítják meg. Ötletesen berendezett szobák alkották a fogadóházat, gyerekeknek, felnotteknek egyaránt  megfelelo szálláshely.
A helybéli tiszteletes asszony fogadott bennünket, majd elfoglaltuk szobáinkat s miután kipakoltunk az ebédloben kávé, tea és sütemény mellett megbeszéltük a napi programot.
Kis szünet után lelkésznonk, Takács Malvin vezetése alatt az "egyensúly" és "egyensúlybomlás" kérdését boncolgattuk, mely témát igencsak szemléletessé tette az a kivetített témakör, mely még szemléletesebbé és még elgondolkoztatottabbá tett mindnyájunkat.
Ebéd, után kisétáltunk a természetbe, ahol a friss levego kész orvosság volt számunkra, beszélgettünk, zsoltárokat énekeltünk, közben kellékeket gyujtöttünk a kézimunka körünkre, melyekbol karácsonyi díszeket, adventi koszorúkat szándékoztunk készíteni, és felkészültünk a délutáni alkalomra, ahol már mi magunk kellett hozzászólásokkal, bibliaolvasásunkkal  a délelotti eloadást kiegészíteni. Csoportokra voltunk osztva és így próbáltunk megfelelni a követelményeknek.
Este vacsora után, képesség, figyelmi játékokat játszottunk, melyek igen tanulságosak voltak számunkra, megtanítottak mi a fontos egy megkapott feladat esetén, mire koncentráljunk, hogy idonket, energiánkat és feladatunkat maximálisan tudjuk kihasználni.
Filmre is jutott ido, témához illo filmet néztünk, melyet szintén megbeszéltünk, ami még szemléletesebbé és megértobbé tette Isten országát, szeretetét és kegyelmét.
Elalvás elott, egy a mai naphoz kapcsolódott verset is találtam, egy számomra nagyon fontos és kedves verses kötetben. Mindnyájan igazi odaadással hallgattuk meg.
Vasárnap, reggeli után istentiszteletre mentünk, a helyi református templomba, ahol együtt hallgattuk a jódiakkal Isten igéjét, Nagy Ferenc tiszteletes úr tolmácsolásában. Igazán megragadott az a közös ének, melynek fo mondanivalója az, hogy "Jézus szeret".
Ebéd után még egyszer kisétáltunk, most már egy másik irányt választva, egy másik útszakaszra. Kiskutyát is hozhatott haza egyik asszonytestvérünk kis unokájának. Igazán jól éreztük magunkat, hála a jó Atyának és a megszervezett és közösen kijelölt alkalomnak.
Hogy miért is volt még jó ez az alkalom? Mert együtt lehettünk, távol a mindennapi gondoktól, bajoktól. Lelkileg, szellemileg feltöltodve folytathattuk a hétköznapjainkat. Jobban láthatjuk az egyensúlybomlást önmagunkban, életünk eseményeiben, lelki életünkben. Erot vittünk és átadhattuk családtagjainknak, férjeinknek, gyermekeinknek, mert csak velük együtt, egy szívvel élhetjük mindennapjainkat.

Köszönetet mondunk mindenkinek aki hozzájárult ehhez a  csendes hétvégéhez. Mindenekért Istennek legyen hála.

Vajda Ildikó, noszövetségi elnökno, Magyaró, 2014 január

***********************************************************************

AKI SZOMJAZIK, JÖJJÖN! AKI AKARJA, VEGYE AZ ÉLET VIZÉT INGYEN!  - Jelenések 22,17b



“Áldjon meg téged az Úr, és orizzen meg téged.
Világosítsa meg az Úr az O orcáját terajtad és könyörüljön  rajtad.
Fordítsa az Úr az O orcáját te reád és adjon békességet néked. "
4 Mózes 6, 24-26

AKI SZOMJAZIK, JÖJJÖN! AKI AKARJA, VEGYE AZ ÉLET VIZÉT INGYEN!  - Jelenések 22,17b


Uram, hiszem, hogy ezt az évet is
Te készítetted el,
alkottad meg örök tervedben úgy,
hogy üdvösségem eleven forrása,
létemben kiteljesedésem útja legyen.

És azt is köszönöm,
hogy nemcsak a lábam,
de a szívemet és a lelkemet is
ráigazítod erre a z útra.

Kérlek, engedd nekem
naponta átélni azt a csodát,
hogy terveim, szándékaim
a tieiddel találkozzanak!
ÁMEN. /Hajdú Zoltán Levente/

ÚJÉVI TANÁCSOK:


NE FÉLJ olyannak lenni, mint amilyennek Isten teremtett és akar látni.
NE FÉLJ a fontos és a sürgos között különbséget tenni, és a sürgos dolgot abbahagyni, ha valami fontos tennivalód akad!
Mert a sürgos dolgok elrabolják az idodet, a fontosak azonban meggazdagítják az életedet!
NE FÉLJ a holnaptól, a jövotol! Mert mindig csak feltételezheted, hogy mi fog történni veled.
Egyedül Isten tudja mi a terve veled!
NE FÉLJ, mert megváltottalak, neveden hívtalak, enyém vagy!
NE FÉLJ, mert veled vagyok. Légy eros és bátor, mert veled leszek mindenben, amiben jársz!

Kegyelemben gazdag békés újesztendot kíván minden Magyarón született testvérünknek és minden kedves olvasónak a lelkész házaspár: Takács Albert és Takács Malvin lelkipásztorok

BÉKESSÉG ISTENTOL!
“... boldog az a szolga, akit megérkezésekor az Úr munkában talál.” Lukács 12,43
"De ígéretünk van rá, hogy nem maradunk magunkra."
/keresztyén reménységünk 10/1996/

**********************************************************************

**********************************************************************

***********************************************************************

*********************************************************************

NOVEMBER HAVA

“Isten hatalmas! Ki az közöttünk, aki élete estéje felé tart, és fél a haláltól?
Mért ez a félelem?
Isten hatalmas!       Ki az közöttünk, aki szerettei halála miatt kétségbeesik?
Mért ez a kétségbeesés?
Isten tud szenvedéseket elhordozó erot adni. ... Luther Márton/részlet/
Emlékezés napja

Vajon gondolunk-e rá a mindennapok sodrásában, hogy életünk ideje a bizonyítás és a felkészülés idoszaka. Hiszen senki sincs közöttünk, akire Isten valamilyen adományt ne bízott volna. A kérdés ezért, hogy élünk-e a nekünk adott lehetoségekkel, s ha igen, milyen módon tesszük ezt.
Errol beszél a tanítványainak Jézus, amikor a hu és okos sáfárról tanít, sot Péter kérdésére ezt is mondj:
"boldog az a szolga, akit megérkezésekor az Úr munkában talál." -Lukács 12,43
...

Amikor ez évben ismét elköltözött szeretteinkre emlékezünk, tudjuk, hogy az o számukra ez a kérdés már lezárt. Jó ezért, az emlékezés kapcsán, arra a felelosségre gondolni, amellyel azok iránt tartozunk, akik isten kegyelmébol még velünk vannak. Talán fontossá válhat számunkra most olyasmi, amire eddig kevésbé figyeltünk.
Sokan keresik fel szeretteik sírját, járnak sírról, sírra, és emlékeznek. Emlékezünk az elmúlt idokre, de nem tudunk arra nem gondolni, hogy majd elérkezik ez a nap a mi számunkra is, visszavonhatatlanul, feltartóztathatatlanul. Követjük mi is oket, az elottünk már elmenteket, a minden élok útján.

Elindulunk és visszük az emlékezés virágait is. És a legjobb az, hogyha visszük az örökkévalóság reménységét is, miközben az emberi fájdalom szorongatja szívünket. Mennyei Atyánk nem hagy bizonytalanságban, arra hív, hogy lépjünk túl az ember-lét határain, menjünk bátor elhatározással, kapcsoljuk hittel életünket O hozzá, tekintetünket létünk határain túlra vetve. Így új látóhatár kezd kibontakozni szemeink elott, még szeretteink sírja mellett is. Olyan reménység, amely elég egész életünkre, de elég majd azon túl is.

"Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon." -Fejezodik be a jézusi tanítás.

Ami ránk bízatott, az mostani feladatunk, amit elmulasztottunk, azt csak itt pótolhatjuk. Jézus arra emlékeztet, hogy életünknek, ha mégoly nehéz elhordozni is, van értelme, van célja, és az a dönto, tudatára ébredünk-e e reánk bízott felelosségnek?! Nem közömbös, hogyan élünk ma, miként fordulunk embertársaink felé, mit teszünk az idonkkel, a javainkkal. Fontos ez jelen életünk idején és megmásíthatatlan fontossággal bír majd az örökkévalóság, az odaát valóságában.

Kegyelmes Istenünk, mennyei Atyánk. Te aki a Kezdet és a Vég vagy, az Alfa és az Ómega, minden teremtoje és mindenek ismeroje, maradj velünk kegyelmeddel, és nyújtsd felénk kezedet, hogy abban megkapaszkodva, teljes bizonyossággal a jó, a Hozzád vezeto úton járhassunk. ÁMEN.

Emlékezni- azt jelenti leásni a gyökerekig, elmenni a forrásig, megkeresni az elvetett magot és megérteni a tett okát.

Amíg ezt tesszük, nemcsak tanulunk, hanem jelent formálunk és jövot ápolunk. Ha nem volna mire emlékezni , nagyon szegények lennénk. Az emlékezés: cselekedet, bár a legtöbbször csupán megállásról, visszapillantásról van szó, de valójában sokkal többrol van szó, mert megmozgat testben lélekben, érzésekben, értelemben. Rádöbbent arra hol állok, milyen a turoképességem, mekkora a reménységem, hitem, odaállásom, alázatom, makacsságom. Mekkoráknak látom, érzem az akadályokat, meg merném járni a völgyeket, fel tudnám-e venni a harcokat, le tudnám-e gyozni akaratomat, elképzelésemet, vágyamat. Élete választom-e vagy szembe tudnék nézni a halállal is ha kell. Gerinces vagyok-e, vagy gerinctelen. És még sok minden kiderül rólam az emlékezések idején.

Jézus is tanít: "Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre..." Az Úrvacsorázás is emlékezés, s mennyi minden kiderül ezen az alkalmon is. Ha figyelek nemcsak az emlékezés tárgyára, hanem önmagamra is,  mindent megtudok magamról, életemrol, helyzetemrol, hitemrol, stb.

Ma, október 6-án a magyarói református templomban emlékeztünk. Eloször az igét szerzo Krisztus Jézusra, majd Péter apostolra, általa az  aradi 13 vértanúra és arra az élo reménységre, mely elengedhetetlen ahhoz az élethez, amelyet itt e földön, a történelemben élünk meg.

Ma is kimozdultunk, "ott voltunk" a harctereken, emberek és katonák közt, a börtönben, a kivégzésre készülo hadnagyok között, az ítélkezok mellett, talán a golyók suhogását is "hallottuk". A mai napon tanultunk: kiállást, fölállást, cselekvést végezni az utókorért, következo nemzedékért, tanultunk szolgálatot, nemes érzéseket, szeretetet, megbocsátást, felkarolást és egymás terhének hordozását, tanultunk különbséget tenni fontos és kevésbé fontos között, elsodleges és másodlagos dolgok között, áldozni és áldozatot hozni, de nem érezni magunkat áldozatnak, meglátni a tett fontosságát.

Milyen fontos leckét hordoz tehát az emlékezés.

Hála legyen Istennek mindezekért a lehetoségekért, és azokért a megtapasztalásokért is, melyeket 5 ifjúi szív élt át ma Magyarón, amíg felolvastak. Hála legyen azokért az érzésekért is, melyeket a gyülekezet élhetett át, míg hallgatta az ifjak felolvasását az 1849 októberi eseményekrol és hála legyen azért is, hogy az aradi 13 vértanú hozzánk, mai harcosokhoz is intéztek megfontolandó szavakat:

"szívetek legyen a Krisztusé és életetek a magyar nemzeté."

A 13 ARADI VÉRTANÚ EMLÉKÉRE

1849. október 6.

Jaj de búsan süt az
oszi nap sugára
Az aradi vártömlöcnek ablakára
Szánja azt a tizenhárom magyar vitéz
Ki a tömlöc fenekén a halálra kész
Elítélték sorba mind a tizenhármat
Szottek-fontak a nyakukra ezer vádat
Elnevezték felségsérto  pártütoknek
Mert a magyar szabadságért harcba keltek
Nyílik már a börtönajtó vasa, zára
Jertek, jertek hos magyarok a halálba
Búcsúzzatok el egymástól mindörökre
Úgy menjetek, úgy szálljatok jobb életre
Ki is jöttek vérzo szívvel valahányan
Elbúcsúztak egy-két szóval, katonásan
Gyerünk pajtás az Istenhez fel az égbe
Hadd fordítsa szemeit a magyar népre
Ó mily boldog kit elsonek nevezének
Kit a halál legelsonek ölelé meg
Jaj de veszett kit végsonek hagytak hátra
Hogy bajtársi szenvedésit végig lássa
Sürög-forog már a hóhér a kötéllel
Számolni egy hos magyarnak életével
Isten veled szabadságom, akasztófa
Rajtad halok meg hazámért nem hiába
Aradi vár, aradi vár halál völgye
Híres magyar hosöknek a temetoje
Viruljanak környékeden sírvirágok
Felejthetetlen legyen az  o halálok
(népköltés)

Percnyik Pál “Vándorok vagyunk” címu versébol idéznék:

“Két évszám között,

rövid kis vonás,

földi életünk

csupán villanás?…

Idot nyújtani

soha nem lehet,

rövid az idonk,

itt a föld felett.

…Úgy bánjunk vele,

hogy az életünk

lehessen tele…”

Rendszerint különbözo évkorszakokat megért közösségek örömnek veszik, ha mint kortársak ismét együtt lehetnek. Felejthetetlen és vissza nem téro alkalmak ezek. Emberi életünk homokórához hasonlít, napjaink a benne található homokszemcsékhez, melyeknek csak egyetlen útirányuk van: lefele hullani, soha nem térni vissza, de betölteni a küldetést, amelyre elo voltak híva. A homokóra arra tanít, hogy az elvesztegetett ido, alkalom, lehetoség soha nem tér vissza. Földi életünket azért is kaptuk, hogy ismerjük fel milyen értékes ajándék az ido. Bölcsen éljünk, felhasználva az idot és közben értsük meg mi az Úr akarata, mert semmi sem történik tudta és akarata nélkül.

A legtöbb szó, mely elhagyja ajkainkat a mai korban: nincs idom, nem éri meg, nincs jövom,… .A mai kor embere kényszernek véli életét, melyet egy emberi beavatkozás nélküli nagy hatalmas kéz ellenünk játszva ki irányít. Kedves olvasó, vajon így érzel te is? Bizonyára van hasonló érzésed, s ez azért van, mert mind kevesebb idot szentelünk, hogy megérezzük Isten jelenlétét, akaratát életünkben, s mert elfelejtjük ígéreteit, melyekkel életutunkon számtalanszor megerosít. Mert keserunek és meg nem érdemelt tehernek érzed sokszor az életet, keresni kell az öröm alkalmait, a gondviselo Atya megerosödést hordozó pillanatait.

Az évek múlása arra késztet emlékezzünk. Minél idosebbek vagyunk, annál több mindenre tudunk emlékezni. Kortársakként pedig egymás mellett állva a közös emlékeinkre is tekinthetünk. Hogy közös emlékeink is vannak, ugyancsak Istennek köszönhetjük. Talán ezt érezték meg évtizedeken keresztül azok, akik kortárstalálkozót szerveztek Magyarón. A közösségért és önmagukért, a múltért, jelenért és a jövendoért. 2012-ben szeptember elején a 40 éves kortárstalálkozót szervezték meg, úrvacsoraosztással egybekötve, majd közös vacsorán vettek részt. Nem sokkal késobb azok, akik 1952-ben születtek, a 60 évesek találkoztak. Az idén, az elmúlt vasárnap, szeptember 22-én szintén a 60 évesek találkoztak, azok, akik 1953-ban születtek. Ez alkalommal megajándékozták egyházközségünket 500,00 lej hála adománnyal. 17-en vehetik át az emléklapokat, amelyet az egyházközség nevében a lelkipásztor adja át. Az ige szavai után: “És íme, egy égi hang ezt mondja: Ez az én szerelmes fiam, akiben gyönyörködöm.” /Máté 3,17/ Fodor Ferenc versének sorait hallgattuk:

Bízzál benne!

Nincs egy hajszál, se egy madár

melyet Isten elfeledne.

Fuszálról is gondot visel,

szép ruhával díszíti fel.

Még több gondja van tereád,

hiszen érted adta Fiát.

Szeretettel elhalmozott,

pedig Neki te tartozol.

Sok ígéret teljesedett,

igazolja, hogy O szeret.

Ifjúkortól vénségedig

megláthatod jó tetteit.

Mindig hálás legyen szíved,

mert O jót ad mindenkinek.

Bízzál benne! O téged is

- Ha hu maradsz – a mennybe visz.

Mindazok, akik 60 évesek és olvassák e sorokat érezzék át az ige és a vers soraiban rejlo üzenet fontosságát. Isten éltesse oket és legyen rajtuk kegyelme.

Békesség Istentol!

************************************************************************************************************************

Idosek napja november 17

Lassan jo az öregség. Az ember csak észreveszi, hogy nonek a hegyek, egyre magasabbak lesznek, egyre hosszabb rajtuk az út, fölfele."  Wass Albert

Igen, évek telnek, s hordoz hu karom. Hálaének zenghet mindig ajkadon.

Atyád oriz téged. Rá vesd terhedet! Osz fejjel úgy élhetsz, mint a gyermekek.

Amit megígértem, mind beváltom én. Nyugodj békességben Atyád hu szívén.

Hordozlak, segítlek, védelek, ha kell. Kéro, bízó szívet sose hagytam el.

Oseidnek útja vallást téve szól, énekel a múltnak nagy csodáiról.

Eddig eltelt évek hangja zengi most: Mindig orzött, védett a Csodálatos.

Bízzál: Nálam mindig vár az irgalom. Ezután, mint eddig, hordoz hu karom.

- J. Klepper ford. Túrmezei Erzsébet

November 17-én délután ismét mozgalmas lett a templomunk elotti tér. Lassan-lassan, "öregesen" megtelt a templomunk is.

Idosek vasárnapján, közel 130 személy adott együtt hálát Istennek megtartásáért, a próbák alatt átélt megtartó kegyelemért.

Takács Albert lelkipásztor két ige alapján hirdette az örömüzenetet: Példabeszédek könyve 20,29: "Az ifjaknak ékessége az o erejük, és a véneknek dísze az osz haj."  és a János evangéliuma 5,7 verse: "Felele néki a beteg Uram, nincs emberem, hogy amikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a tóba, és mire én oda érek más lép be elottem... kelj fel...és járj."

Az igehirdetés után a vallásórások mindkét csoportjából köszöntötték az idoseket, verses jó tanácsok és énekek hangzottak el.

Ezt követte a gyülekezeti házban részükre, idos testvéreinknek és a jelen levo gyülekezet tagjainak egy kis szeretetvendégség, melyet noszövetségünk áldozatos szeretettel készített és a presbiterasszonyok segítségével szétosztott.

Zsoltáréneklésekkel  erosödtek idos testvéreink, tanítómesét hallgathattak: Öreg Janó címmel, valamint a titokzatos szemüvegrol, végül Tokés Annamária asszonytestvérünk a következo vers szavaival szólt a jelenlevokhöz:

Istenem, köszönöm Neked az öregeinket!
Köszönöm: az osz hajukat, a ráncos arcukat,
kissé remego kezüket, roskadozó lábukat,
ki-ki hagyó emlékezetüket,... néha panaszkodó szavukat,
néha helyreigazító hangjukat!...
Régen, ok is fiatalok voltak, hegyeket másztak, erdoket döntöttek, házakat építettek...
vasat kovácsoltak, ekével a földben barázdákat vágtak,
magokat vetettek, fákat ültettek és mindent Istennek megköszöntek!
Anyáink, régen a patak jegét kivágták,
nyáron a nagy meleggel is dacoltak,
úgy mostak, és ruháink mégis tiszták voltak!
Közben nem panaszkodtak: daloltak s boldogan nevettek,
hogy gyermekeik napról-napra nottek.
Ha lámpafénynél is, de írni-olvasni tanítottak,
Hideg télbe, meleg nyárba a templomba indítottak,
zsoltárokat énekeltek,
közben varrtak, fontak, szottek és megtanítottak:
ne hagyjuk elveszni a hagyományainkat!
Elso lépéseinket bátorították, a jó utat megmutatták, eros kézzel irányítottak,
és imádkozni tanítottak.
Álmaink fölött orködtek, amitol lehetett, megvédtek.
De most, testi erejük már fogytán van,
inkább kutatják azt, aki a Magasba van.
És, amíg gyermekeik itt lenn az élettel harcolnak,
ok fáradt kezeiket megerosítve, Istenhez érettük imádkoznak:
hogy ne térjenek le a helyes útról,
gyozedelmesen jöjjenek vissza a harcaikból!
Istenem, éreztesd meg velük,
hogy szükségünk van rájuk még nekünk!
Ha néha türelmetlenek vagyunk, mert mindig rohanunk,
ha nincs hozzájuk egy szép szavunk,
ha úgy gondoljuk, náluk bölcsebbek vagyunk,
ha sérto szó hagyja el ajkainkat,
és napokig nem nyitjuk ki ajtójukat: Istenem, bocsáss meg nekünk!
Kérlek add, hogy mégis érezzék: mi oket szeretjük!
És ha úgy gondolod Istenem,
még tartsd meg oket egy kicsit mellettünk e földi életben,
és adj módot rá, hogy háládatosak lehessünk
és ha részben is, de vissza szolgáljuk, amit ok tettek érettünk.
Majd ha eljön az ido, hogy elmenjenek,
ne hagyd, kérlek, hogy sokat szenvedjenek.
Fogadd majd oket örök városodba,
és engedd meg, hogy találkozzunk mind a feltámadásba.
Istenem, köszönöm neked az öregeinket. Ámen.

Köszönjük mindazoknak akik ezen a mai napon szolgáltak és Istent dicsoítették.

2013 nov. 22

***************************************************************************************

2013  szeptember 7-én  elso alkalommal megszerveztük  Magyarón a Görgényi Egyházmegye Ifjúsági Találkozóját. Találkoztunk szombaton délelott 10 órától a templomban.

A Magyarói Reformátusok Találkozója után egy héttel, szeptember 07-én ismét zajosabb lett a templomkert, de most már az egyházmegyénk fiatal IKÉ-seinek hangjától. Magyarón rendeztük meg a folyó évi ifjúsági találkozót, amelyen Barticel Kis Krisztián maroshévízi református lelkipásztor hirdette Isten Igéjét a Jn 12, 20-21 alapján: „Néhány görög is vala azok között, a kik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen: ezek azért a galileai Bethsaidából való Filephez menének, és kérék ot, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust.” Eloadást tartott Szász Tibor felsosófalvi református lelkipásztor . Az eloadás címe: „Vizitelés az Úr Istennél”. Többek között elhangzott az eloadásban, hogy a vallás nem kényszervizit, nem a stresszrol és ennek feloldásáról szól, mert a mi megjelenésünk Istennél öröm, békesség, hálaadás és nem kényszer, stressz, illetve ciki. Nagy kérdése az eloadásnak: hogyan menedzseljük kapcsolatainkat Istennel!? – mert minden ilyen kapcsolatban fontos tudni: mit gondol Isten rólam. Isten gondolata: szeretet. Az egyház ezt a szeretetet képviseli a fiatalok felé. Tudnia kell a fiatalnak is, hogy az egyházban, kinek feje a Krisztus, senki sem akar becsapni senkit. Végül tanácsként hangzott el: ne engedjétek magatokat megvezetni, mert Istent nem lehet megfigurázni. Jobb fiatalon megújulni, magunkat Jézus mellett még fiatalon elkötelezni.

Egyházmegyénk ifjúsági eloadója: Tamás Ottó, szászrégeni lelkipásztor is köszöntötte az ifjakat és az ifjúságot érdeklo jövendo tervekrol beszélt. E találkozón a szászrégeni „Sófár” egyházi együttes is közremuködött énektanítási szolgálatával, melyet már de. 10 órától megkezdett és az eloadások után teljes odaadással és szeretettel, immár az ifjak felkérésére folytatott.

A résztvevok a következok voltak: Szászrégen: 11 személy, Marosvécs: 8 személy, Beresztelke: 6 személy, Sáromberke: 15 személy, Sárpatak : 12 személy, Alsóbölkény: 5 személy, Körtvélyfája: 5 személy, Póka: 5 személy, Holtmaros: 4 személy, Maroshévíz: 24 személy, Magyaró: 14 személy. Összesen 110 személy vett részt ezen a találkozón.

Szász Adorján ifisünk a fiatalok köszöntésére verset fogalmazott, melynek sorait szeretettel ajánljuk figyelemre: „Új nap, új kezdet, /Gyujtsük össze a lelkeket, /Gyenge, elkóborolt lelkek, /Üres, tehetetlen testek. /Ilyenek vagyunk, ha hit nélkül élünk, /Ha Isten szeretete nélkül kelünk. / E nap, melyen összegyultünk ifjak, /Szálljunk magasba, mint a madarak. /Dicsérjük az Urat, /Boldogságot, szeretetet csak O nyújthat. /Köszöntünk mindenkit e csodálatos találkozón, /Tegyük értékessé ez alkalmat, /Hogy e nap örökre a szívünkben maradjon!” - Szász Adorján: Köszöntjük…

Szolgálatot vállalt itt is a magyarói noszövetség, akik szeretettel és odaadással készítették el a szeretetvendégség finom falatjait, melyeket a már komoly odafigyeléssel elfogadott lelki eledel után, jóízuen elfogyasztották.

Hisszük ennek a napnak is megvolt a rendeltetése, hordozott áldást mindazok részére akik itt voltak, a sok szép ének megmozgatta a szíveket és az eloadás sok tanító gondolata meghozza majd gyümölcsét a maga idejében.

Hála legyen a mindenható Istennek, hogy együtt lehettünk e találkozón Isten dicsoségére.

Az ezt követo felperdült eseményeket lezárás végett, szeptember 11-13 között a magyarói ifisek kirándulással koronázták meg. Az Udvarhely melletti Lókodon, a tavaly után immár az idén is kipihenhették a „vakáció fáradalmait”, ahol hisszük feltöltodtek az újabb kihívásokra, melyeket a gyors lépésekkel közeledo tanév eléjük bocsát. A szabadido programok, a beszélgetések, az együtt játszás öröme, az Efézus 4,1-3.17-32 / „Kérlek…,hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, … legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek.” /-versek alapján történo bibliaóra jellegu komolyabb beszélgetés hisszük a lélek gyümölcseinek termésre buzdítja majd fiataljainkat, mert errol ismeri meg a világ, hogy kinek a tanítványai vagyunk.

„Mindenre van erom a Krisztusban…”- Pál apostol mindenekre eligazító gondolatát hirdetik mindnyájunk számára ezek az események és azt is, hogy van mit tenni, van kiért tenni, vannak értékeink melyeket fel kell karolni, van jelenünk és ez által hordozzuk a jövendot is.

A Lókodon levo kirándulás képei láthatóak a Galériában  2013-as menu alatt. Örömteljes visszapillantást kívánunk.

Megpróbáltatásaink nem kerülik el annak a figyelmét, aki velünk van, hogy segítsen, amikor a z élet terhe nagyobbnak tunik annál, minthogy azt elviselnénk. Jézus Krisztus könnyíteni akar terheiden, mert : "Isten pedig huséges, és nem hagy titeket erotökön felül kísérteni...el fogja készíteni a szabadulás útját is..." 1Kor 10,13.

Kedves olvasó, ez adventi idoben imádkozni szeretnénk nehézségeidben, gondjaidban veled. Ezért a KAPCSOLAT menüpont alatt vagy a tkcsmalvin@gmail.com email cím alatt meg lehet írni, miért szükséges imádkozni érted vagy bajba jutott szeretteidért. Köszönjük, hogy mi is csatlakozhatunk az imádkozásodhoz.

**********************************************************************************

“HÁT RÉSZEKRE SZAKÍTHATÓ-E KRISZTUS?"
1 Korintus 1,1-17

IMAHÉT A KRISZTUS-HÍVOK EGYSÉGÉÉRT 2014


A Kanadában élo keresztények azt kérték, hogy a világ keresztényei
az idei imahéten 1Kor 1,1-17 igeszakasz üzenetén gondolkodjanak
el az Egyházról, az összetartozásról, az ökumenérol.
Természetesen, amit Pál apostol Korinthusba írt, az elsosorban
az ott élo, ottani keresztényeknek szólt. A Szentlélek
évezredeket átívelo terve révén mégsem az lett ennek a levélnek
a sorsa, mint általában a leveleké, hogy miután elolvasták
a címzettek, a levélben említett ügyeket befejezettnek tudva,
tudomásvétellel, iktatószámmal ellátták és irattárba helyezték.
Isten maga akarta a korintusiaknak írt levélben leírtakat közkinccsé
tenni az egyházban, hogy a késobbi nemzedékek tanuljanak
és okuljanak abból, sot erosödjenek a Jézus
Krisztusban való hitben, a tiszta erkölcsben, az összetartozás
testvéri tudatában.
Az imahéten naponként kiemelten találkoznak a hívo közösségek
Pál apostol levelének egy-egy tanácsával, útmutatásával.
A 8 nap alkalmainak vezérfonala, hogy a Jézus Krisztusban hívok
Isten egy népévé válnak, mert közelebb kerülnek Istenhez
a Szentlélek terve szerint.
Pál apostol gondolatai naponta egy-egy mai problémát juttatnak
eszünkbe, mert arról szól az apostol, hogy az egyház hiánytalanul
megkapta Isten minden kegyelmi ajándékát.
Hangsúlyozni kell azonban, hogy nem a hívek kapták ezt külön-
külön, hanem az egyház. S miután Jézus Krisztusban kapta
ezt az ajándékot, ezért Isten nem tartott vissza semmit abból.
De többet nem adhat, mert mindent odaadott az egyháznak.
Így az egyház a Jézussal való közösségben mindent megkapott.
Elsosorban az igében lett gazdag. Az ige által pedig az
élet ismeretében. Ilyen és ennyire fontos az egyházban az
egyértelmu prófétálás, prédikálás, igehirdetés, tanítás. Az egyház
kincse kétezer éven át az igehirdetés volt.
3
Az egyházat azonban csak Isten husége tartja egyben. Akik az
egyház huségének a munkálói, azok egyúttal a hívo közösség
egységének munkálói is. Az egyház Istené. Az Isten husége
egyháza iránt töretlen. Erre Isten szavát adta. Ezért van az,
hogy aki ökumenében gondolkodik, nem saját ötlete megvalósításán
fáradozik, hanem Istenre bízza magát. Isten igéje
megerosít abban, hogy az egyház, a hívo közösség tényleg az
Istené. A közösség pedig arra törekedjék, hogy Istené is maradjon.
Van egy határido is, mely Isten huségének tartósságára mutat.
Számunkra ez a határido az életünk vége. De a hívo közösségre,
az Egyházra a huségnek ez az ígérete Jézus Krisztus
napjáig érvényes, tehát mindaddig, amíg csak Jézus Krisztus
újra meg nem jelenik és vissza nem tér dicsoségben.
Isten népe ebben az ígéretben is egységben maradhat. S most
azzal az áldáskívánással nyújtjuk át a 2014. évi imahét programfüzetét
a különbözo felekezetek hívo közösségeinek, hogy
ez segítse az egyház népét, hogy egy lépéssel közelebb kerülhessünk
Jézus terve valóra váltásához: „mindnyájan egyek legyenek”
(Jn 17,21)
/Dr. Erdo Péter/ bíboros, prímás/ -a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke és
Steinbach József /református püspök/ -a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke/

Szolgálnak:  Szép Eduárd -beresztelki lelkipásztor
Székely György - radnotfái lelkipásztor
Szatmáriné Breier Ingrid - csíkszeredai lelkipásztor
Szász Attila - körtvélyfái lelkipásztor - esperes
Nagy Orsolya - dányáni lelkipásztor
Galambfalvi Márton - nagykendi lelkipásztor
Nagy Sándor - mezofelei lelkipásztor
Tamás Orsolya - szászrégeni lelkipásztor

Mindenekért Istennek legyen hála!


Az imahéten naponként kiemelten találkoznak a hívô közösségek
Pál apostol levelének egy-egy tanácsával, útmutatásával.
A 8 nap alkalmainak vezérfonala, hogy a Jézus Krisztusban hívôk
Isten egy népévé válnak, mert közelebb kerülnek Istenhez
a Szentlélek terve szerint.
Pál apostol gondolatai naponta egy-egy mai problémát juttatnak
eszünkbe, mert arról szól az apostol, hogy az egyház hiánytalanul
megkapta Isten minden kegyelmi ajándékát.
Hangsúlyozni kell azonban, hogy nem a hívek kapták ezt külön-
külön, hanem az egyház. S miután Jézus Krisztusban kapta
ezt az ajándékot, ezért Isten nem tartott vissza semmit abból.
De többet nem adhat, mert mindent odaadott az egyháznak.
Így az egyház a Jézussal való közösségben mindent megkapott.
Elsôsorban az igében lett gazdag. Az ige által pedig az
élet ismeretében. Ilyen és ennyire fontos az egyházban az
egyértelmû prófétálás, prédikálás, igehirdetés, tanítás. Az egyház
kincse kétezer éven át az igehirdetés volt.
3
Az egyházat azonban csak Isten hûsége tartja egyben. Akik az
egyház hûségének a munkálói, azok egyúttal a hívô közösség
egységének munkálói is. Az egyház Istené. Az Isten hûsége
egyháza iránt töretlen. Erre Isten szavát adta. Ezért van az,
hogy aki ökumenében gondolkodik, nem saját ötlete megvalósításán
fáradozik, hanem Istenre bízza magát. Isten igéje
megerôsít abban, hogy az egyház, a hívô közösség tényleg az
Istené. A közösség pedig arra törekedjék, hogy Istené is maradjon.
Van egy határidô is, mely Isten hûségének tartósságára mutat.
Számunkra ez a határidô az életünk vége. De a hívô közösségre,
az Egyházra a hûségnek ez az ígérete Jézus Krisztus
napjáig érvényes, tehát mindaddig, amíg csak Jézus Krisztus
újra meg nem jelenik és vissza nem tér dicsôségben.
Isten népe ebben az ígéretben is egységben maradhat. S most
azzal az áldáskívánással nyújtjuk át a 2014. évi imahét programfüzetét
a különbözô felekezetek hívô közösségeinek, hogy
ez segítse az egyház népét, hogy egy lépéssel közelebb kerülhessünk
Jézus terve valóra váltásához: „mindnyájan egyek legyenek”
(Jn 17,21).



BEVEZETÉS A 2014-ES TÉMÁHOZ
1. A kanadai emberek olyan országban élnek, melyet nyelvi,
kulturális és éghajlati sokszínûség jellemez, sôt még keresztény
hitünk kifejezésében is sokfélék vagyunk.
Bár ebben a sokszínûségben élünk, ragaszkodunk Krisztus
azon vágyához, hogy tanítványai egységben éljenek. Ez a
kettôsség vezetett minket a jelen témához, Pál apostol provokatív
kérdéséhez az elsô korinthusi levélben: „Hát részekre
szakítható-e Krisztus?”
Hittel valljuk: „Nem!” – mégis egyházi közösségeink továbbra
is fájón megosztottak. Az elsô korinthusi levél abban
segíthet, hogy megtanuljuk mások ajándékait értékelni és
elfogadni, még megosztottságunk közepette is. Ez bátoríthatja
az egységért végzett munkánkat.
2. Kanada elsôsorban természeti szépségeirôl: hegyeirôl, erdeirôl,
tavairól, folyóiról, búzamezôirôl és vadregényes tengerpartjairól
ismert. Országunk az Atlanti-óceántól a Csendesóceánig
terjed. Az amerikai határtól az északi sarkig. Az ország
mezôgazdasági és természeti kincsekben is gazdag.
Kanada azonban népek sokaságának országa is: ôslakosok
(elsô nemzetek), innitek, métisek, és a világ minden tájáról
érkezett letelepedô emberek lakják. (Elsô Nemzet – olyan kifejezés,
amivel Kanadában elismerték a bennszülöttek, mint
ôslakosok ittlétét még az európaiak érkezése elôtti idôkbôl.
A Sarkkörön a bennszülöttek innuitnak nevezik magukat.
A métis olyan emberekre vonatkozó kifejezés, akiknek mind
bennszülött, mind francia elôdeik vannak.) Két hivatalos
nyelvünk van, a francia és az angol. De sok kanadai megtartotta
eredeti hazája ôsi nyelvét és kulturális örökségét.
Társadalmi és politikai megosztottságaink gyakran a nyelvi,
kulturális és területi különbözôségeken alapulnak, ugyanakkor
tanulgatjuk annak megértését, hogy ezek a nemzeti
5
identitások hogyan járulnak hozzá az egészséges kanadai
sokszínûséghez. Ebben a multikulturális környezetben sok
keresztény gyülekezet a szolgálat és istentisztelet sajátos
gyakorlatát is magával hozta. Pál apostol levele sokféleségünkben
szólít meg, és arra hív, hogy az egyes helyeken élô
gyülekezeteink ne szigetelôdjenek el, ne forduljanak egymás
ellen, hanem ismerjük fel összetartozásunkat mindazokkal,
akik az Úr nevét hívják segítségül.
3. Az idei év elmélkedésére választott bibliai szakaszban Pál
apostol erôteljes nyitással kezdi a korinthusiakhoz írt leveleit.
Mint egy opera nyitánya, vagy egy szimfónia nyitó tétele,
ez a szakasz olyan témákat érint, amelyek bizonyosan
felkészítenek minket mindarra, ami a levelekben várható.
Három „tétel” található ebben a szövegben. Mindhárom szilárd,
de kihívást jelentô alapot ad elmélkedéseinknek, olyan
mai keresztényeknek, akik együtt élünk és dolgozunk az
egyházakban és a társadalomban.
4. Az elsô tételben (1, 1-3) Pál Szószthenésszel, keresztény társával
együtt – ami két ember kicsi, de hiteles közössége –
megszólít egy másik, nagyobb, és nagyon aktív közösséget,
a korinthusi keresztényeket. „Isten egyházaként” szólítja
meg a korinthusiakat, ami az ô fogalmaik szerint nem egy
helyi egység, hanem az Egyház teljes kifejezôdése az ô világrészükben.
Pál emlékezteti ôket arra, hogy „elhívott” emberek:
„arra hívattatok, hogy szentek legyetek”. Olyanok,
akik nem szigetelôdnek el, nem élik a maguk kis világát,
„hanem mindazokkal együtt kaptak elhívást, akik bárhol élvén
az Úr Jézus Krisztus, – az Ô uruk és a mi Urunk – nevét
hívják segítségül.” Ezt az elôbbi kifejezést (az Ô Uruk, és
a mi Urunk) úgy is lehet fordítani, hogy” mind az ô lakhelyükön,
mind a mienken”. Vagyis ott szólítják meg az Urat.
Így ôk az Isten igazi egyháza, de nagyon is kapcsolódnak
6
azokhoz, akik mind hitvallásukban, mind hétköznapjaikban
számítanak az Úrra.
Aztán Pál apostol, mint minden levelében, elmondja szokásos,
nagy erejû köszöntését Isten kegyelmérôl és békességérôl.
Pál apostol nyelvezetében a „kegyelem” Isten jóságát
és Krisztusban felénk áradó ajándékait jelzi. Arra szolgál,
hogy ösztönözze Isten iránti hálánkat és mások felé gyakorolt
irgalmasságunkat. Az Ô „békessége” számunkra a maga
teljességében és kölcsönösségében az Istennel való közösséget
jelenti.
5. Hol láthatjuk Isten kegyelmét és békességét helyi gyülekezeteinkben,
nagyobb közösségeinkben, vagy országunkban?
Hogyan tudunk elôítélet nélkül nézni legközelebbi
közösségünkre, és gondot viselni minden keresztény közösségére,
valamint a világra?
6. Mialatt Pál apostol feladatra szólítja a korinthusiakat, a kijelölt
igeszakasz második tételét (1, 4-9) azzal kezdi, hogy hálát
ad, hogy „Isten kegyelme adatott a korinthusiaknak
Jézus Krisztusban”. Ez nem pusztán formalitás, de igazi örvendezés
azon ajándékok felett, amikkel Isten megajándékozta
ezt a közösséget.
Folytatja, hogy építse ôket „mert a vele való közösségben
mindenben meggazdagodtatok”, hogy semmilyen lelki
ajándékban ne legyen hiányuk. Bizonyosságot kapnak,
hogy az Úr mindvégig erôsíti ôket, és hogy „Isten hûséges”.
Isten a Jézussal való közösségbe hív minket (koinonia)
– ennek minden, a gyülekezeteinket és népeinket érintô társadalmi
és lelki következményével együtt.
7. Kanadai keresztényként elismerjük, hogy nem voltunk
mindig készek örvendezni azon isteni ajándékoknak, amelyeket
más keresztény közösségek kaptak. Pál szövegét
7
ökumenikus lélekkel olvasva, egyre tudatosabban éljük át,
hogy ôszinte örömre vagyunk elhívva. Örömmel figyelhetjük,
hogy Isten hogyan áldott meg más keresztényeket és
más népeket. Azok, akik elôször hozták a keresztény hitet
Kanadába, gyakran elutasítók voltak a bennszülöttek ajándékaival
és meglátásaikkal kapcsolatban, és nem voltak képesek
ezekben Isten áldását látni.
Országunkban nagyon sok mindenért lehetünk hálásak a
népek sokfélesége és hitünk kifejezésének sokszínûsége miatt.
Bár történelmünkben sok példa van arra, hogyan nem
adtuk meg egymásnak a kölcsönös tiszteletet, nem támogattuk
egymást, tudjuk, hogy országunk együttmûködésre
és a hazai illetve a világbéke keresésére épült.
A természet gyönyörûségeinek áldásait – mint Isten-adta
adományokat –, túlságosan is gyakran természetesnek vettük.
Küzdünk azért, hogy egyensúlyba kerüljön a gazdasági
virágzás és ezen természeti áldásokkal való sáfárkodás.
Küzdünk azért is, hogy törvénybe iktassuk azokat az értékeket,
amikrôl azt mondhatjuk, hogy mi, kanadaiak birtokoljuk
azokat. Úgy érezzük, hogy keresztényekként és egyházakként
hálával kell fogadnunk Isten adományait a másikban.
Hálánkat pedig az országért és a világért végzett
gondoskodásunkkal kell kifejeznünk.
8. Miért adtok hálát saját egyházatokban, közösségetekben és
országotokban? Hogyan tapasztaltátok meg Isten lelki
és/vagy anyagi ajándékait más keresztények között vagy
közösségetek egyéb tagjai között?
9. A harmadik tételben (1, 10-17) Pál apostol kemény szavakat
intéz a korinthusiakhoz, amiért eltorzították a keresztény
üzenetet és megtörték a közösség egységét. „Én Pálé vagyok,
8
én Apollósé, én Kéfásé”. Még azokat sem dicsérte meg,
akik Krisztust vallották vezetôjüknek, mert Krisztus nevét
használták arra, hogy elkülönítsék magukat a többiektôl a
keresztény gyülekezetben. Nem hívhatjuk segítségül
Krisztus nevét ahhoz, hogy falakat építsünk magunk körül,
mert az Ô neve testvériséget és egységet teremt, nem
megosztottságot.
„Hát részekre van-e osztva Krisztus?” Pál apostol nem ellenzi,
ha egy erôs vezetô körül közösség formálódik, de a
közösségnek az alapvetô identitását Krisztusban kell megtalálnia.
„ Talán Pált feszítették keresztre értetek? Pál nevére
keresztelkedtetek meg?” Khloé emberei felismerték és
fel is fedték ezt a problémát a maguk gyülekezetében.
10. Ebbe a megosztott helyzetbe szól bele Pál kérése, hogy
„ugyanazzal az érzéssel és ugyanazzal a meggyôzôdéssel
igazodjunk egymáshoz”. Figyelmezteti olvasóit, és a korinthusbelieket,
hogy „legyenek egyetértésben”.
Vajon azt gondolja Pál, hogy mindenkinek ugyanúgy kell
az istentiszteletet tartania, és a dolgokat intéznie? Nem
hisszük. Ezek a versek nem arra szolgálnak, hogy Pál,
Apollós vagy Kéfás vezetését figyelmen kívül hagyják.
Krisztusban gyökerezve, mindannyian arra kapunk elhívást,
hogy hálát adjunk Isten ajándékaiért, amelyeket a
csoportunkon kívüliek hoznak az Egyház közös küldetésébe.
Tiszteletben tartva Isten másoknak adott ajándékait
közelebb kerülünk egymáshoz hitünkben és küldetésünkben,
és afelé az egység felé haladunk, amiért Krisztus
imádkozott. Eközben tiszteljük az élet és az istentisztelet
igazi sokféleségét.
11. Pál apostol a keresztény tanítványság két központi elemét
emeli ki, melyek alapvetôen Krisztushoz kötnek:
9
a keresztséget és Krisztus keresztjét. Nem Pál nevére lettünk
keresztelve, és nem ôt feszítették meg értünk; egységünk
Krisztusban van, életünk és megváltásunk tôle jön.
Ugyanakkor mindannyian részt veszünk egyik vagy másik
csoport életében; helyi gyülekezeteink táplálják hitünket
és segítenek Jézus tanítványaként járni az úton. Ebbôl
mind Pál, mind a mi számunkra nem csak az következik,
hogy egy bizonyos egyházhoz/gyülekezethez tartozunk,
hanem inkább az, hogy az evangélium hirdetése legyen a
célunk, a jó híré, amelyet hittel és örömmel fogadtunk.
Most ezt az üzenetet kell megosztanunk a világgal. Pál következtetése
kihívást jelent számunkra: vajon van-e egymás
számára krisztusi jó hírünk? Vagy tovább visszük a
megosztottságot, akár Krisztus nevében is, és így, Pál szavaival
élve megüresítjük a kereszt erejét?
12. A kanadai keresztények együttmûködésének és egymás
kölcsönös támogatásának hosszú a története. Közös erôfeszítésekre,
közösen végzett szolgálatokra, és néhol még
a különbözô egyházak egyesülésére is vannak történelmi
példáink.
Ahol az egyházak szervezeti egysége miatt nem volt lehetséges,
ott is gyakran jutottunk közös megegyezésre, egymás
közt megosztottuk a szolgálatokat, és így a
Krisztusban való növekvô egységünkrôl tanúskodtunk.
Egyházaink együtt cselekedtek olyan ügyekben, amelyek a
szegénységgel, társadalmi igazságtalansággal kapcsolatosak,
és több egyházunk kezd együtt felelôsséget vállalni
országunk ôslakosai iránti „nem krisztusi” viselkedésünkért.
És mégis, azon bátorító mozgalmak ellenére, amelyek
a Krisztus által óhajtott egység felé vezetnek, fenntartjuk
megosztottságainkat, és szétszakadozottságunkat,
melyek torzzá teszik evangélium hirdetésünket.
10
13. Khloé embereirôl is hallunk itt. Khloé vezette azt a csoportot,
amely a korinthusi gyülekezet konfliktusait és
megosztottságát felismeri és megnevezi. Ma is, minden
egyházban és gyülekezetben szükségünk van ilyen tanúskodásra,
férfiakéra, és nôkére, az egység és kiengesztelôdés
érdekében végzett szolgálatukra. Azzal, hogy hangot
adunk ezeknek a tanúságtételeknek, közelebb kerülünk
Pál víziójához, miszerint a közösségben „ugyanazzal a
krisztusi érzelemmel és ugyanazzal a meggyôzôdéssel igazodunk
egymáshoz”.
14. Hogyan fogod te és gyülekezeted ugyanazt a krisztusi érzelmet
és meggyôzôdést más egyházakban észrevenni?
Hogyan fog gyümölcsöt hozni a látható keresztény egységért
tett erôfeszítésekben az, hogy más egyházak istentiszteletének
különbözô formáit és megközelítését nagyra
becsülitek? Milyen közös küldetésben vesztek részt más
keresztényekkel, hogy a világot jobb hellyé tegyétek mások
számára?
15. Összefoglalva; amikor Isten sokféle ajándékára és áldására
tekintünk, amelyek országunkban és népeinkben láthatóak,
kezdjük felismerni, hogy egymást és a földet, amelybôl
megélhetésünk származik, méltósággal és tisztelettel kell
kezelnünk. Ez a felismerés bûnvallásra és megtérésre hív
minket, és arra, hogy földi életünk új és fenntartható útjait
keressük. Tudatossá tette bennünk, hogy Isten hogyan
áldott meg mindannyiunkat, és hogy egyetlen csoport
sem dönthet az ország erôforrásainak felhasználásáról
anélkül, hogy meghallgatná és figyelembe venné a többi
kanadai testvér hangját.

Szeretettel közöljük a Sepsi Református Egyházmegye imádkozásra való felhívását, mely október 10-re szól:

Felhívás imádságra az igazságért és a Székely-Mikó Kollégiumért

„A Sepsi Református Egyházmegye közös imádságra és elmélkedésre hívja fel lelkipásztorait, világi elöljáróit és a több mint 25 ezer hívo református keresztyént, hogy október 10.-én buzgó imádságban kérje a Mindenható Istent arra, hogy O szolgáltasson igazságot a székely népünk által épített és hosszú idon keresztül fenntartott Református Székely Mikó Kollégium ügyében. Az emberi igazságszolgáltatás hiányosságait észlelve az a meggyozodésünk, hogy egyedül Istennél találjuk meg az igazságot. Hisszük és valljuk, hogy a Gondviselés adta annak idején nekünk a felemelkedés lehetoségét, és nincs az a fórum, amely ezt a jogot elvitathatja tolünk. Arra kérjük híveinket, hogy imádkozzanak az igazságos ítéletért. Ezen a napon, 2013 október 10.-én, nem csupán az dol el, hogy mit mond a román igazságszolgáltatás, hanem az is, hogy mekkora ereje van a mi több évszázados Istenbe vetett református hitünknek. Ma nem iskolát kell építenünk, hanem imádsággal, hittel, reménységgel megtartanunk azt, ami a miénk volt és a miénk kell maradjon. ” – áll a Sepsi Egyházmegye közleményében.