TEMPLOMSZENTELÉS ÉS IDŐSEK VASÁRNAPJA - 2022 november

Múltért, áldásokért hálát adni és jelenért, áldásokért, megmaradásért imádkozni gyűlt össze a Görgényi Református Egyházmegyébe kebelezett Magyarói Református Egyházközség gyülekezete két alkalommal november harmadik hetében.

November 17-én espersi vizitáció volt a gyülekezetben.

Az istentiszteleten, ahol közel 110-en voltunk jelen, Nagy Ferenc ratosnyai lelkipásztor hirdette az igét, aki a szeretet parancsolatára, annak megélésére biztatta a gyülekezetet, hisz megmaradásunknak ez az egyik forrása, s az Istenben való hit és remény mellett csak ez tud múltat és jelent összekötni a jövő biztonságával. Az igehirdetés és a vizitációs bizottság beszámolója után a vallásórásaink kiscsoportja a teremtés történetét mondott és énekelte el, konfirmáló ifjaink pedig énekeltek, mindnyájunkat arra biztatva, hogy nem elég csak idősödő korban Istennek átadni az életünket, hanem már ifjú korban, amikor az erő is a miénk még. Köszönjük a szülők és gyerekek türelmét, hogy szívükön hordozták azt, hogy a bizonyságtételek ne csak az otthonokban, a vallásórán, hanem a gyülekezet közösségében is elhangzódjanak.

 

Isten áldása legyen.

November 20-án a Betlen Gábor Alapkezelő ZRT, a magyarói Polgármesteri Hivatal, valamint néhány gyülekezeti tag támogatásával a külsőleg felújított templomot és a gyülekezetet itthon élő és elszármazott tagjaival egyetemben áldotta meg az egyházmegyénk esperese Nt. Veress Róbert, gernyeszegi lelkipásztor. Diakónia vasárnapja lévén, lassan 10 éves hagyományként köszöntöttük idős testvéreinket. 5 éve már, hogy az 50 éves házassági jubileumot ünneplő házaspárokat is megajándékozzuk az istentiszteleten emléklappal és szerény ajándékkal. Az alkalmakon a gyülekezet konfirmáló ifjai és a vallásórások mindkét csoportja szolgált Isten dicsőségére, köszöntötte az egybegyűlteket énekekkel, versekkel, köszöntővel, a kórus szolgálata az alkalmakat ünnepélyesebbé tette.

A felújított templomért való hálaadás vasárnapján, amelyen közel 140-en vettek részt, igét hirdetett Nt. Veress Róbert esperes lelkipásztor a 26 zsoltár alapján, hangsúlyozva, hogy jó tudni azt, amit a zsoltáros is tud és megvall, van jövője, van egy biztos pont az életében, s nekünk is jó tudni tehát, hogy a sok bizonytalanságban van egy biztos hely, van egy biztos pont, s ez a magyaróiaknak a templomuk, ahol már az ükszülők is leborulhattak, hálát adhattak és segedelemért imádkozhattak. Az ige több kérdésre ad választ, melyre az igehirdetésben olyan feleletet sikerült kapni, melyben felismerhettük a jelenben a jövő áldásaiért feladataink sokszínűségét és fontosságát: Az ember milyen ember? Hogyan ismerjük meg igazán? – onnan, hogy megfigyeljük mit szeret, mivel foglalkozik szívesen, mire áldoz. Mi a templom? Mi a hivatása, a rendeltetése a templomnak? A templom az a hely, amely felmutat Istenre, és nem csak egy emlék. Olyan hely, amelyben élő közösséggé formálódhatunk és Isten osztogatja áldásait. Nem látogatási műemléképület, látványosság, ahol csupán csodálkozni jó, hanem egy elkülönített hely, ahol Isten velünk akar találkozni, megszólítani, megajándékozni. Ha Isten, a templom életünk középpontja, akkor igaz az is, hogy akár élünk, akár halunk, az Úréi lehetünk. Végül egy Székely László idézetet helyezett szívünkre: Uram, szeretem a házad békességét…

A templom és gyülekezet megáldása követően énekelt a kórus, majd az idősek és az 50 éves házassági szövetségben élők köszöntése következett. Ebben az évben öt házaspár ünnepelhette aranylakodalmát. Isten áldása legyen életükön, szeretteik életén. Számukra gyülekezetünk nagycsoportos vallásórásai szolgáltak, felelevenítve néhány perc erejéig az öregkor szépségét és nehézségeit, két énekkel pedig bátorítást és biztatást helyeztek el mindannyiunk gondolatába, szívébe.

Az istentisztelet után a kultúrotthonban megterített asztallal várta a presbitérium az ünnepelteket és hozzátartozóikat, mindenkit, aki részt vett az istentiszteleten. Köszönjük mindazoknak a munkáját, akik felvállalták ezt a szolgálatot. Köszönjük a kórustagok önzetlen odaállását ez ügy mellé és kitartását.

Köszönjük a szülőknek és a gyerekeknek, akik felvállalták ezt a szolgálatot is. Istené legyen a dicsőség.

Takács Malvin, református lelkipásztor