Megpróbáltatásaink nem kerülik el annak a figyelmét, aki velünk van, hogy segítsen, amikor a z élet terhe nagyobbnak tunik annál, minthogy azt elviselnénk. Jézus Krisztus könnyíteni akar terheiden, mert : "Isten pedig huséges, és nem hagy titeket erotökön felül kísérteni...el fogja készíteni a szabadulás útját is..." 1Kor 10,13.

Kedves olvasó, ez adventi idoben imádkozni szeretnénk nehézségeidben, gondjaidban veled. Ezért a KAPCSOLAT menüpont alatt vagy a tkcsmalvin@gmail.com email cím alatt meg lehet írni, miért szükséges imádkozni érted vagy bajba jutott szeretteidért. Köszönjük, hogy mi is csatlakozhatunk az imádkozásodhoz.

**********************************************************************************

“HÁT RÉSZEKRE SZAKÍTHATÓ-E KRISZTUS?"
1 Korintus 1,1-17

IMAHÉT A KRISZTUS-HÍVOK EGYSÉGÉÉRT 2014


A Kanadában élo keresztények azt kérték, hogy a világ keresztényei
az idei imahéten 1Kor 1,1-17 igeszakasz üzenetén gondolkodjanak
el az Egyházról, az összetartozásról, az ökumenérol.
Természetesen, amit Pál apostol Korinthusba írt, az elsosorban
az ott élo, ottani keresztényeknek szólt. A Szentlélek
évezredeket átívelo terve révén mégsem az lett ennek a levélnek
a sorsa, mint általában a leveleké, hogy miután elolvasták
a címzettek, a levélben említett ügyeket befejezettnek tudva,
tudomásvétellel, iktatószámmal ellátták és irattárba helyezték.
Isten maga akarta a korintusiaknak írt levélben leírtakat közkinccsé
tenni az egyházban, hogy a késobbi nemzedékek tanuljanak
és okuljanak abból, sot erosödjenek a Jézus
Krisztusban való hitben, a tiszta erkölcsben, az összetartozás
testvéri tudatában.
Az imahéten naponként kiemelten találkoznak a hívo közösségek
Pál apostol levelének egy-egy tanácsával, útmutatásával.
A 8 nap alkalmainak vezérfonala, hogy a Jézus Krisztusban hívok
Isten egy népévé válnak, mert közelebb kerülnek Istenhez
a Szentlélek terve szerint.
Pál apostol gondolatai naponta egy-egy mai problémát juttatnak
eszünkbe, mert arról szól az apostol, hogy az egyház hiánytalanul
megkapta Isten minden kegyelmi ajándékát.
Hangsúlyozni kell azonban, hogy nem a hívek kapták ezt külön-
külön, hanem az egyház. S miután Jézus Krisztusban kapta
ezt az ajándékot, ezért Isten nem tartott vissza semmit abból.
De többet nem adhat, mert mindent odaadott az egyháznak.
Így az egyház a Jézussal való közösségben mindent megkapott.
Elsosorban az igében lett gazdag. Az ige által pedig az
élet ismeretében. Ilyen és ennyire fontos az egyházban az
egyértelmu prófétálás, prédikálás, igehirdetés, tanítás. Az egyház
kincse kétezer éven át az igehirdetés volt.
3
Az egyházat azonban csak Isten husége tartja egyben. Akik az
egyház huségének a munkálói, azok egyúttal a hívo közösség
egységének munkálói is. Az egyház Istené. Az Isten husége
egyháza iránt töretlen. Erre Isten szavát adta. Ezért van az,
hogy aki ökumenében gondolkodik, nem saját ötlete megvalósításán
fáradozik, hanem Istenre bízza magát. Isten igéje
megerosít abban, hogy az egyház, a hívo közösség tényleg az
Istené. A közösség pedig arra törekedjék, hogy Istené is maradjon.
Van egy határido is, mely Isten huségének tartósságára mutat.
Számunkra ez a határido az életünk vége. De a hívo közösségre,
az Egyházra a huségnek ez az ígérete Jézus Krisztus
napjáig érvényes, tehát mindaddig, amíg csak Jézus Krisztus
újra meg nem jelenik és vissza nem tér dicsoségben.
Isten népe ebben az ígéretben is egységben maradhat. S most
azzal az áldáskívánással nyújtjuk át a 2014. évi imahét programfüzetét
a különbözo felekezetek hívo közösségeinek, hogy
ez segítse az egyház népét, hogy egy lépéssel közelebb kerülhessünk
Jézus terve valóra váltásához: „mindnyájan egyek legyenek”
(Jn 17,21)
/Dr. Erdo Péter/ bíboros, prímás/ -a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke és
Steinbach József /református püspök/ -a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke/

Szolgálnak:  Szép Eduárd -beresztelki lelkipásztor
Székely György - radnotfái lelkipásztor
Szatmáriné Breier Ingrid - csíkszeredai lelkipásztor
Szász Attila - körtvélyfái lelkipásztor - esperes
Nagy Orsolya - dányáni lelkipásztor
Galambfalvi Márton - nagykendi lelkipásztor
Nagy Sándor - mezofelei lelkipásztor
Tamás Orsolya - szászrégeni lelkipásztor

Mindenekért Istennek legyen hála!


Az imahéten naponként kiemelten találkoznak a hívô közösségek
Pál apostol levelének egy-egy tanácsával, útmutatásával.
A 8 nap alkalmainak vezérfonala, hogy a Jézus Krisztusban hívôk
Isten egy népévé válnak, mert közelebb kerülnek Istenhez
a Szentlélek terve szerint.
Pál apostol gondolatai naponta egy-egy mai problémát juttatnak
eszünkbe, mert arról szól az apostol, hogy az egyház hiánytalanul
megkapta Isten minden kegyelmi ajándékát.
Hangsúlyozni kell azonban, hogy nem a hívek kapták ezt külön-
külön, hanem az egyház. S miután Jézus Krisztusban kapta
ezt az ajándékot, ezért Isten nem tartott vissza semmit abból.
De többet nem adhat, mert mindent odaadott az egyháznak.
Így az egyház a Jézussal való közösségben mindent megkapott.
Elsôsorban az igében lett gazdag. Az ige által pedig az
élet ismeretében. Ilyen és ennyire fontos az egyházban az
egyértelmû prófétálás, prédikálás, igehirdetés, tanítás. Az egyház
kincse kétezer éven át az igehirdetés volt.
3
Az egyházat azonban csak Isten hûsége tartja egyben. Akik az
egyház hûségének a munkálói, azok egyúttal a hívô közösség
egységének munkálói is. Az egyház Istené. Az Isten hûsége
egyháza iránt töretlen. Erre Isten szavát adta. Ezért van az,
hogy aki ökumenében gondolkodik, nem saját ötlete megvalósításán
fáradozik, hanem Istenre bízza magát. Isten igéje
megerôsít abban, hogy az egyház, a hívô közösség tényleg az
Istené. A közösség pedig arra törekedjék, hogy Istené is maradjon.
Van egy határidô is, mely Isten hûségének tartósságára mutat.
Számunkra ez a határidô az életünk vége. De a hívô közösségre,
az Egyházra a hûségnek ez az ígérete Jézus Krisztus
napjáig érvényes, tehát mindaddig, amíg csak Jézus Krisztus
újra meg nem jelenik és vissza nem tér dicsôségben.
Isten népe ebben az ígéretben is egységben maradhat. S most
azzal az áldáskívánással nyújtjuk át a 2014. évi imahét programfüzetét
a különbözô felekezetek hívô közösségeinek, hogy
ez segítse az egyház népét, hogy egy lépéssel közelebb kerülhessünk
Jézus terve valóra váltásához: „mindnyájan egyek legyenek”
(Jn 17,21).



BEVEZETÉS A 2014-ES TÉMÁHOZ
1. A kanadai emberek olyan országban élnek, melyet nyelvi,
kulturális és éghajlati sokszínûség jellemez, sôt még keresztény
hitünk kifejezésében is sokfélék vagyunk.
Bár ebben a sokszínûségben élünk, ragaszkodunk Krisztus
azon vágyához, hogy tanítványai egységben éljenek. Ez a
kettôsség vezetett minket a jelen témához, Pál apostol provokatív
kérdéséhez az elsô korinthusi levélben: „Hát részekre
szakítható-e Krisztus?”
Hittel valljuk: „Nem!” – mégis egyházi közösségeink továbbra
is fájón megosztottak. Az elsô korinthusi levél abban
segíthet, hogy megtanuljuk mások ajándékait értékelni és
elfogadni, még megosztottságunk közepette is. Ez bátoríthatja
az egységért végzett munkánkat.
2. Kanada elsôsorban természeti szépségeirôl: hegyeirôl, erdeirôl,
tavairól, folyóiról, búzamezôirôl és vadregényes tengerpartjairól
ismert. Országunk az Atlanti-óceántól a Csendesóceánig
terjed. Az amerikai határtól az északi sarkig. Az ország
mezôgazdasági és természeti kincsekben is gazdag.
Kanada azonban népek sokaságának országa is: ôslakosok
(elsô nemzetek), innitek, métisek, és a világ minden tájáról
érkezett letelepedô emberek lakják. (Elsô Nemzet – olyan kifejezés,
amivel Kanadában elismerték a bennszülöttek, mint
ôslakosok ittlétét még az európaiak érkezése elôtti idôkbôl.
A Sarkkörön a bennszülöttek innuitnak nevezik magukat.
A métis olyan emberekre vonatkozó kifejezés, akiknek mind
bennszülött, mind francia elôdeik vannak.) Két hivatalos
nyelvünk van, a francia és az angol. De sok kanadai megtartotta
eredeti hazája ôsi nyelvét és kulturális örökségét.
Társadalmi és politikai megosztottságaink gyakran a nyelvi,
kulturális és területi különbözôségeken alapulnak, ugyanakkor
tanulgatjuk annak megértését, hogy ezek a nemzeti
5
identitások hogyan járulnak hozzá az egészséges kanadai
sokszínûséghez. Ebben a multikulturális környezetben sok
keresztény gyülekezet a szolgálat és istentisztelet sajátos
gyakorlatát is magával hozta. Pál apostol levele sokféleségünkben
szólít meg, és arra hív, hogy az egyes helyeken élô
gyülekezeteink ne szigetelôdjenek el, ne forduljanak egymás
ellen, hanem ismerjük fel összetartozásunkat mindazokkal,
akik az Úr nevét hívják segítségül.
3. Az idei év elmélkedésére választott bibliai szakaszban Pál
apostol erôteljes nyitással kezdi a korinthusiakhoz írt leveleit.
Mint egy opera nyitánya, vagy egy szimfónia nyitó tétele,
ez a szakasz olyan témákat érint, amelyek bizonyosan
felkészítenek minket mindarra, ami a levelekben várható.
Három „tétel” található ebben a szövegben. Mindhárom szilárd,
de kihívást jelentô alapot ad elmélkedéseinknek, olyan
mai keresztényeknek, akik együtt élünk és dolgozunk az
egyházakban és a társadalomban.
4. Az elsô tételben (1, 1-3) Pál Szószthenésszel, keresztény társával
együtt – ami két ember kicsi, de hiteles közössége –
megszólít egy másik, nagyobb, és nagyon aktív közösséget,
a korinthusi keresztényeket. „Isten egyházaként” szólítja
meg a korinthusiakat, ami az ô fogalmaik szerint nem egy
helyi egység, hanem az Egyház teljes kifejezôdése az ô világrészükben.
Pál emlékezteti ôket arra, hogy „elhívott” emberek:
„arra hívattatok, hogy szentek legyetek”. Olyanok,
akik nem szigetelôdnek el, nem élik a maguk kis világát,
„hanem mindazokkal együtt kaptak elhívást, akik bárhol élvén
az Úr Jézus Krisztus, – az Ô uruk és a mi Urunk – nevét
hívják segítségül.” Ezt az elôbbi kifejezést (az Ô Uruk, és
a mi Urunk) úgy is lehet fordítani, hogy” mind az ô lakhelyükön,
mind a mienken”. Vagyis ott szólítják meg az Urat.
Így ôk az Isten igazi egyháza, de nagyon is kapcsolódnak
6
azokhoz, akik mind hitvallásukban, mind hétköznapjaikban
számítanak az Úrra.
Aztán Pál apostol, mint minden levelében, elmondja szokásos,
nagy erejû köszöntését Isten kegyelmérôl és békességérôl.
Pál apostol nyelvezetében a „kegyelem” Isten jóságát
és Krisztusban felénk áradó ajándékait jelzi. Arra szolgál,
hogy ösztönözze Isten iránti hálánkat és mások felé gyakorolt
irgalmasságunkat. Az Ô „békessége” számunkra a maga
teljességében és kölcsönösségében az Istennel való közösséget
jelenti.
5. Hol láthatjuk Isten kegyelmét és békességét helyi gyülekezeteinkben,
nagyobb közösségeinkben, vagy országunkban?
Hogyan tudunk elôítélet nélkül nézni legközelebbi
közösségünkre, és gondot viselni minden keresztény közösségére,
valamint a világra?
6. Mialatt Pál apostol feladatra szólítja a korinthusiakat, a kijelölt
igeszakasz második tételét (1, 4-9) azzal kezdi, hogy hálát
ad, hogy „Isten kegyelme adatott a korinthusiaknak
Jézus Krisztusban”. Ez nem pusztán formalitás, de igazi örvendezés
azon ajándékok felett, amikkel Isten megajándékozta
ezt a közösséget.
Folytatja, hogy építse ôket „mert a vele való közösségben
mindenben meggazdagodtatok”, hogy semmilyen lelki
ajándékban ne legyen hiányuk. Bizonyosságot kapnak,
hogy az Úr mindvégig erôsíti ôket, és hogy „Isten hûséges”.
Isten a Jézussal való közösségbe hív minket (koinonia)
– ennek minden, a gyülekezeteinket és népeinket érintô társadalmi
és lelki következményével együtt.
7. Kanadai keresztényként elismerjük, hogy nem voltunk
mindig készek örvendezni azon isteni ajándékoknak, amelyeket
más keresztény közösségek kaptak. Pál szövegét
7
ökumenikus lélekkel olvasva, egyre tudatosabban éljük át,
hogy ôszinte örömre vagyunk elhívva. Örömmel figyelhetjük,
hogy Isten hogyan áldott meg más keresztényeket és
más népeket. Azok, akik elôször hozták a keresztény hitet
Kanadába, gyakran elutasítók voltak a bennszülöttek ajándékaival
és meglátásaikkal kapcsolatban, és nem voltak képesek
ezekben Isten áldását látni.
Országunkban nagyon sok mindenért lehetünk hálásak a
népek sokfélesége és hitünk kifejezésének sokszínûsége miatt.
Bár történelmünkben sok példa van arra, hogyan nem
adtuk meg egymásnak a kölcsönös tiszteletet, nem támogattuk
egymást, tudjuk, hogy országunk együttmûködésre
és a hazai illetve a világbéke keresésére épült.
A természet gyönyörûségeinek áldásait – mint Isten-adta
adományokat –, túlságosan is gyakran természetesnek vettük.
Küzdünk azért, hogy egyensúlyba kerüljön a gazdasági
virágzás és ezen természeti áldásokkal való sáfárkodás.
Küzdünk azért is, hogy törvénybe iktassuk azokat az értékeket,
amikrôl azt mondhatjuk, hogy mi, kanadaiak birtokoljuk
azokat. Úgy érezzük, hogy keresztényekként és egyházakként
hálával kell fogadnunk Isten adományait a másikban.
Hálánkat pedig az országért és a világért végzett
gondoskodásunkkal kell kifejeznünk.
8. Miért adtok hálát saját egyházatokban, közösségetekben és
országotokban? Hogyan tapasztaltátok meg Isten lelki
és/vagy anyagi ajándékait más keresztények között vagy
közösségetek egyéb tagjai között?
9. A harmadik tételben (1, 10-17) Pál apostol kemény szavakat
intéz a korinthusiakhoz, amiért eltorzították a keresztény
üzenetet és megtörték a közösség egységét. „Én Pálé vagyok,
8
én Apollósé, én Kéfásé”. Még azokat sem dicsérte meg,
akik Krisztust vallották vezetôjüknek, mert Krisztus nevét
használták arra, hogy elkülönítsék magukat a többiektôl a
keresztény gyülekezetben. Nem hívhatjuk segítségül
Krisztus nevét ahhoz, hogy falakat építsünk magunk körül,
mert az Ô neve testvériséget és egységet teremt, nem
megosztottságot.
„Hát részekre van-e osztva Krisztus?” Pál apostol nem ellenzi,
ha egy erôs vezetô körül közösség formálódik, de a
közösségnek az alapvetô identitását Krisztusban kell megtalálnia.
„ Talán Pált feszítették keresztre értetek? Pál nevére
keresztelkedtetek meg?” Khloé emberei felismerték és
fel is fedték ezt a problémát a maguk gyülekezetében.
10. Ebbe a megosztott helyzetbe szól bele Pál kérése, hogy
„ugyanazzal az érzéssel és ugyanazzal a meggyôzôdéssel
igazodjunk egymáshoz”. Figyelmezteti olvasóit, és a korinthusbelieket,
hogy „legyenek egyetértésben”.
Vajon azt gondolja Pál, hogy mindenkinek ugyanúgy kell
az istentiszteletet tartania, és a dolgokat intéznie? Nem
hisszük. Ezek a versek nem arra szolgálnak, hogy Pál,
Apollós vagy Kéfás vezetését figyelmen kívül hagyják.
Krisztusban gyökerezve, mindannyian arra kapunk elhívást,
hogy hálát adjunk Isten ajándékaiért, amelyeket a
csoportunkon kívüliek hoznak az Egyház közös küldetésébe.
Tiszteletben tartva Isten másoknak adott ajándékait
közelebb kerülünk egymáshoz hitünkben és küldetésünkben,
és afelé az egység felé haladunk, amiért Krisztus
imádkozott. Eközben tiszteljük az élet és az istentisztelet
igazi sokféleségét.
11. Pál apostol a keresztény tanítványság két központi elemét
emeli ki, melyek alapvetôen Krisztushoz kötnek:
9
a keresztséget és Krisztus keresztjét. Nem Pál nevére lettünk
keresztelve, és nem ôt feszítették meg értünk; egységünk
Krisztusban van, életünk és megváltásunk tôle jön.
Ugyanakkor mindannyian részt veszünk egyik vagy másik
csoport életében; helyi gyülekezeteink táplálják hitünket
és segítenek Jézus tanítványaként járni az úton. Ebbôl
mind Pál, mind a mi számunkra nem csak az következik,
hogy egy bizonyos egyházhoz/gyülekezethez tartozunk,
hanem inkább az, hogy az evangélium hirdetése legyen a
célunk, a jó híré, amelyet hittel és örömmel fogadtunk.
Most ezt az üzenetet kell megosztanunk a világgal. Pál következtetése
kihívást jelent számunkra: vajon van-e egymás
számára krisztusi jó hírünk? Vagy tovább visszük a
megosztottságot, akár Krisztus nevében is, és így, Pál szavaival
élve megüresítjük a kereszt erejét?
12. A kanadai keresztények együttmûködésének és egymás
kölcsönös támogatásának hosszú a története. Közös erôfeszítésekre,
közösen végzett szolgálatokra, és néhol még
a különbözô egyházak egyesülésére is vannak történelmi
példáink.
Ahol az egyházak szervezeti egysége miatt nem volt lehetséges,
ott is gyakran jutottunk közös megegyezésre, egymás
közt megosztottuk a szolgálatokat, és így a
Krisztusban való növekvô egységünkrôl tanúskodtunk.
Egyházaink együtt cselekedtek olyan ügyekben, amelyek a
szegénységgel, társadalmi igazságtalansággal kapcsolatosak,
és több egyházunk kezd együtt felelôsséget vállalni
országunk ôslakosai iránti „nem krisztusi” viselkedésünkért.
És mégis, azon bátorító mozgalmak ellenére, amelyek
a Krisztus által óhajtott egység felé vezetnek, fenntartjuk
megosztottságainkat, és szétszakadozottságunkat,
melyek torzzá teszik evangélium hirdetésünket.
10
13. Khloé embereirôl is hallunk itt. Khloé vezette azt a csoportot,
amely a korinthusi gyülekezet konfliktusait és
megosztottságát felismeri és megnevezi. Ma is, minden
egyházban és gyülekezetben szükségünk van ilyen tanúskodásra,
férfiakéra, és nôkére, az egység és kiengesztelôdés
érdekében végzett szolgálatukra. Azzal, hogy hangot
adunk ezeknek a tanúságtételeknek, közelebb kerülünk
Pál víziójához, miszerint a közösségben „ugyanazzal a
krisztusi érzelemmel és ugyanazzal a meggyôzôdéssel igazodunk
egymáshoz”.
14. Hogyan fogod te és gyülekezeted ugyanazt a krisztusi érzelmet
és meggyôzôdést más egyházakban észrevenni?
Hogyan fog gyümölcsöt hozni a látható keresztény egységért
tett erôfeszítésekben az, hogy más egyházak istentiszteletének
különbözô formáit és megközelítését nagyra
becsülitek? Milyen közös küldetésben vesztek részt más
keresztényekkel, hogy a világot jobb hellyé tegyétek mások
számára?
15. Összefoglalva; amikor Isten sokféle ajándékára és áldására
tekintünk, amelyek országunkban és népeinkben láthatóak,
kezdjük felismerni, hogy egymást és a földet, amelybôl
megélhetésünk származik, méltósággal és tisztelettel kell
kezelnünk. Ez a felismerés bûnvallásra és megtérésre hív
minket, és arra, hogy földi életünk új és fenntartható útjait
keressük. Tudatossá tette bennünk, hogy Isten hogyan
áldott meg mindannyiunkat, és hogy egyetlen csoport
sem dönthet az ország erôforrásainak felhasználásáról
anélkül, hogy meghallgatná és figyelembe venné a többi
kanadai testvér hangját.

Szeretettel közöljük a Sepsi Református Egyházmegye imádkozásra való felhívását, mely október 10-re szól:

Felhívás imádságra az igazságért és a Székely-Mikó Kollégiumért

„A Sepsi Református Egyházmegye közös imádságra és elmélkedésre hívja fel lelkipásztorait, világi elöljáróit és a több mint 25 ezer hívo református keresztyént, hogy október 10.-én buzgó imádságban kérje a Mindenható Istent arra, hogy O szolgáltasson igazságot a székely népünk által épített és hosszú idon keresztül fenntartott Református Székely Mikó Kollégium ügyében. Az emberi igazságszolgáltatás hiányosságait észlelve az a meggyozodésünk, hogy egyedül Istennél találjuk meg az igazságot. Hisszük és valljuk, hogy a Gondviselés adta annak idején nekünk a felemelkedés lehetoségét, és nincs az a fórum, amely ezt a jogot elvitathatja tolünk. Arra kérjük híveinket, hogy imádkozzanak az igazságos ítéletért. Ezen a napon, 2013 október 10.-én, nem csupán az dol el, hogy mit mond a román igazságszolgáltatás, hanem az is, hogy mekkora ereje van a mi több évszázados Istenbe vetett református hitünknek. Ma nem iskolát kell építenünk, hanem imádsággal, hittel, reménységgel megtartanunk azt, ami a miénk volt és a miénk kell maradjon. ” – áll a Sepsi Egyházmegye közleményében.