Idosek napja november 17

Lassan jo az öregség. Az ember csak észreveszi, hogy nonek a hegyek, egyre magasabbak lesznek, egyre hosszabb rajtuk az út, fölfele."  Wass Albert

Igen, évek telnek, s hordoz hu karom. Hálaének zenghet mindig ajkadon.

Atyád oriz téged. Rá vesd terhedet! Osz fejjel úgy élhetsz, mint a gyermekek.

Amit megígértem, mind beváltom én. Nyugodj békességben Atyád hu szívén.

Hordozlak, segítlek, védelek, ha kell. Kéro, bízó szívet sose hagytam el.

Oseidnek útja vallást téve szól, énekel a múltnak nagy csodáiról.

Eddig eltelt évek hangja zengi most: Mindig orzött, védett a Csodálatos.

Bízzál: Nálam mindig vár az irgalom. Ezután, mint eddig, hordoz hu karom.

- J. Klepper ford. Túrmezei Erzsébet

November 17-én délután ismét mozgalmas lett a templomunk elotti tér. Lassan-lassan, "öregesen" megtelt a templomunk is.

Idosek vasárnapján, közel 130 személy adott együtt hálát Istennek megtartásáért, a próbák alatt átélt megtartó kegyelemért.

Takács Albert lelkipásztor két ige alapján hirdette az örömüzenetet: Példabeszédek könyve 20,29: "Az ifjaknak ékessége az o erejük, és a véneknek dísze az osz haj."  és a János evangéliuma 5,7 verse: "Felele néki a beteg Uram, nincs emberem, hogy amikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a tóba, és mire én oda érek más lép be elottem... kelj fel...és járj."

Az igehirdetés után a vallásórások mindkét csoportjából köszöntötték az idoseket, verses jó tanácsok és énekek hangzottak el.

Ezt követte a gyülekezeti házban részükre, idos testvéreinknek és a jelen levo gyülekezet tagjainak egy kis szeretetvendégség, melyet noszövetségünk áldozatos szeretettel készített és a presbiterasszonyok segítségével szétosztott.

Zsoltáréneklésekkel  erosödtek idos testvéreink, tanítómesét hallgathattak: Öreg Janó címmel, valamint a titokzatos szemüvegrol, végül Tokés Annamária asszonytestvérünk a következo vers szavaival szólt a jelenlevokhöz:

Istenem, köszönöm Neked az öregeinket!
Köszönöm: az osz hajukat, a ráncos arcukat,
kissé remego kezüket, roskadozó lábukat,
ki-ki hagyó emlékezetüket,... néha panaszkodó szavukat,
néha helyreigazító hangjukat!...
Régen, ok is fiatalok voltak, hegyeket másztak, erdoket döntöttek, házakat építettek...
vasat kovácsoltak, ekével a földben barázdákat vágtak,
magokat vetettek, fákat ültettek és mindent Istennek megköszöntek!
Anyáink, régen a patak jegét kivágták,
nyáron a nagy meleggel is dacoltak,
úgy mostak, és ruháink mégis tiszták voltak!
Közben nem panaszkodtak: daloltak s boldogan nevettek,
hogy gyermekeik napról-napra nottek.
Ha lámpafénynél is, de írni-olvasni tanítottak,
Hideg télbe, meleg nyárba a templomba indítottak,
zsoltárokat énekeltek,
közben varrtak, fontak, szottek és megtanítottak:
ne hagyjuk elveszni a hagyományainkat!
Elso lépéseinket bátorították, a jó utat megmutatták, eros kézzel irányítottak,
és imádkozni tanítottak.
Álmaink fölött orködtek, amitol lehetett, megvédtek.
De most, testi erejük már fogytán van,
inkább kutatják azt, aki a Magasba van.
És, amíg gyermekeik itt lenn az élettel harcolnak,
ok fáradt kezeiket megerosítve, Istenhez érettük imádkoznak:
hogy ne térjenek le a helyes útról,
gyozedelmesen jöjjenek vissza a harcaikból!
Istenem, éreztesd meg velük,
hogy szükségünk van rájuk még nekünk!
Ha néha türelmetlenek vagyunk, mert mindig rohanunk,
ha nincs hozzájuk egy szép szavunk,
ha úgy gondoljuk, náluk bölcsebbek vagyunk,
ha sérto szó hagyja el ajkainkat,
és napokig nem nyitjuk ki ajtójukat: Istenem, bocsáss meg nekünk!
Kérlek add, hogy mégis érezzék: mi oket szeretjük!
És ha úgy gondolod Istenem,
még tartsd meg oket egy kicsit mellettünk e földi életben,
és adj módot rá, hogy háládatosak lehessünk
és ha részben is, de vissza szolgáljuk, amit ok tettek érettünk.
Majd ha eljön az ido, hogy elmenjenek,
ne hagyd, kérlek, hogy sokat szenvedjenek.
Fogadd majd oket örök városodba,
és engedd meg, hogy találkozzunk mind a feltámadásba.
Istenem, köszönöm neked az öregeinket. Ámen.

Köszönjük mindazoknak akik ezen a mai napon szolgáltak és Istent dicsoítették.

2013 nov. 22

***************************************************************************************