2014  - KONFIRMÁLÁS
“O AZ ÉN ISTENEM, OT DICSOÍTEM."
2 Mózes 15,2

VÁCI MIHÁLY:

"Halálig légy hu, s igaz, úgy nyersz majd égi koronát,
benned az Úr, ha hu maradsz, megdicsoítheti MAGÁT..."

Az Úr a te orizod,
az Úr a te árnyékod a te jobb kezed felol.  Zsoltárok 121,5

MI a konfirmáció? Mivé lesznek azok, akik konfirmáltak?

Az az istentisztelet, amelyen megfogadjuk, hogy Jézus Krisztus igaz követoi és református anyaszentegyházunknak huséges tagjai leszünk. Ekkor nyerjük el a felhatalmazást az Úrvacsora vételre. A konfirmációban válaszolunk arra a hívásra, amely a keresztelés alkalmával elhangzott szüleink felé. Akik konfirmáltak az egyház felnott tagjaivá válnak.
2014 virágvasárnapján egy öt tagú ifjú sereg vonult fel bizonyságot tenni a megfeszített és feltámadott, a  Szentlélek által örökkön velünk maradó Megváltóról a magyarói református templomba. A gyülekezet közösségében buzgón imádkoztunk érettük, hogy áldja meg Isten bizonyságtételüket és hordozza oket életükben.
Unokámnak, Zsoltinak
Ha fiatal vagy és nem fáj semmid,
bevallod magadnak keresztyén szeretnél lenni.
Vannak még körülötted, akiknek ajkáról száll az ima.
Ma lekonfirmáltatok,
Jézussal indultok.
Küzdelem az élet, kezed összefogod.
A szent asztalhoz járulsz, az Úri Szent vacsorából
ma eloször te is részesülsz.
A kenyérbol ha eszel, "soha meg nem éhezel".
A borból, ha iszol, "soha meg nem szomjazol".
Ha lekonfirmáltál, Jézussal egyesülsz.
bízzál Istenbe ki oktat,
vezérel, táplálja lelkedet, az örök életre vezet.
Boldog vagy, hogy keresztyén lettél.
S szüleidnek szeme fénye,
kik átölelnek,
és a jó útra vezetnek,mindentol megvédnek. / 2014.03.18./  Özv. Zsigmond Piroska

Nem sokkal késobb, húsvét után az I.éves konfirmációi kikérdezés is megtörtént, amikor immár 12 ifjú tett bizonyságot arról, ami hitünkkel, reformátusságunkkal, bibliaismerettel,egyháztörténetünkkel kapcsolatos.
Számukra még sok tanulnivaló, elsajátítani való van, ezért imádkozunk értük hogy  igyekezetük, odaállásuk, bölcsesség iránti vágyuk ne lankadjon. Imádkozunk, hogy Isten áldja meg eddigi bizonyságtételüket és továbbtanulásukat.
Imádkozunk, hogy Ok mindnyájan Nagykonfirmandusok és Kiskonfirmandusok ne legyenek akár a következo versben leírt élettelen fához hasonlók.

"Élettelen fa".

Megjött a tavasz. Ragyog a nap.
A fák zöldelnek, színes virágjaikat ontják.
De van egy fa közöttük, ami nem zöldel...
magas, kopár, szomorú és levéltelen.
Élete reménytelen.
A nap nem süt reá, madarak fészket nem raknak rá.
Élettelen, nedve kiszáradt,
ez a sors keze, az elmúlás.
Óh, jaj, kopár fák ne legyünk,
zöldeljünk, virágozzunk,
és friss gyümölcsöt teremjünk. /2014.04.01./  Özv. Zsigmond Piroska