SZEPTEMBER. KORTÁRSTALÁLKOZÓK.

"A rendes emberi életben az idonek nagyon színes és változatos jelentosége van.

Az ember felébred reggel, és élni kezdi az ido millió kis tarka fejezetét. S ahogy telik a nap, az ido mindig jelent valamit, mindig hoz valami újat és meglepot az ember életében. Percrol percre fuzodnek egymásba a történések gyöngyszemei, s még akkor is, amikor semmi sem történik, maga az idoben rejlo lehetoség elég ahhoz, hogy érdekessé tegye az életet...."/Wass Albert/

Wass Albert gondolatát idézem a nemrég elmúlt felemelo alkalmak megemlítéséhez, aki azt is megfogalmazza  írásaiban, hogy vannak vidékek, ahol kihal a múlt, a jelen pedig sodródik a rohanó ido diktálta veszteségei között, ahol nem tudnak az emberek megállni, elcsendesedni, rápillantani az oket körülvevo természet szépségére, gazdagságára, újra erot adó hatalmára.

A jelen azt hirdeti, hogy Magyaró és népe nem tartozik ezen települések, az itt lakó emberek nem tartoznak azok közé, akiknek a múlt nem számít, esetleg nem jelent semmit, hanem igenis fölhasználják a múlt kincseit, értékeit és élnek belole, sot jövot építenek, újabb és újabb köveket raknak le, amire majd a következo nemzedék is rakhatja a maga építo köveit.

Jó látni, azt, hogy ápolja ez a nép hagyományait, bár terheseknek látszanak bizonyos szinten, ám értékeiben, felhozatalában sokkal többet ad, mint elvesz, sokkal többet láttad, sokkal értékesebb, mint gondolnánk, sokkal több szépet mutat fel, mint csúnyát, rosszat, több törodést, szeretetet odafigyelést mutat, mint elhanyagolást, nemtörodést, békétlenséget.

Kortárstalálkozó.

Mi is ez valójában? Egy szép nap, visszaemlékezés, virágcsokrok özöne, számbavétele az eltelt éveknek, sajnálkozás, hogy már nem vagyunk fiatalok, vagy hálaadás az általunk megvalósítottakért?! Ez is, de inkább Ünnepe egy családnak, egy gyülekezetnek, egy faluközösségnek, abban, hogy elsosorban hálaadássá válik ennek a napnak eseménye Isten felé, azaz egy istentisztelet is, amely megtisztít, felemel, új erot ad, az úrvacsora  bocsánatot ajándékoz, kegyelmet, továbbra is megvilágítja a ránk jövo esztendok ismeretlen, sokszor veszélyt rejlo útjait.

2014 szeptemberében mindez tapasztalható, látható volt Magyarón és a magyarói református gyülekezetben,

amikor az 1964-ben,

majd egy héttel késobb az 1974-ben születtek  megszervezték e találkozókat, amelyeken mindazok, akik e faluban születtek, e faluhoz tartoznak és egybéliek részt vehettek a kortárstalálkozó felemelo és örömteljes alkalmain.  Több képet láthatnak a 40 éves kortárstalálkozóról a Hírek és Események oldalon.

Köszönet ezért a szervezo tagoknak, Isten áldja meg oket fáradságukért, és azokat is, akik virágcsokrok átadásával szebbé, örömteljesebbé, színpompásabbá tették ezt az oszi napot.

Nyári meleg utolsó napján népes gyülekezet fogadta az 1964-ben született, azaz az 50 éves kortárstalálkozó népes kis seregét. Megható volt, ahogy 20 ember külön számukra kijelölt padsorba ül le és emlékeibe merülve, örvendezve, de imára kulcsolt kezekkel mond hálát, köszönetet egy fél évszázadért, mely mindenki számára viszontagságos, néha göröngyös, néha sima, néha egészséggel tele, máskor betegséggel terhes volt.

Takács Albert lelkipásztor az Ap Csel 27,22-25 "Mindazáltal mostanra nézve is intelek benneteket, hogy jó reménységben legyetek: mert egy lélek sem vész el közületek, hanem csak a hajó. Mert az éjjel mellém álla egy angyala az Istennek  akié vagyok, akinek szolgálok is. ... Annakokáért jó reménységben legyetek, férfiak! Mert hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, a mint nékem megmondatott."és az 1 Kor 6,19 "Avagy nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a bennetek lakozó szentlélek temploma, amelyet Istentol nyertetek, és nem a magatokéi vagytok?" alapján hirdette Isten igéjét, és felelevenítette a kortársak számára azt, amit konfirmáció alkalmával ugyanazon a helyen vallottak meg: én a Jézus Krisztus tulajdona vagyok. "Aki a Jézus Krisztusé, az az O oltalma alatt áll, annak az életben mindennek célja van, még a viharnak is. Az tudja, hogy Isten akarata nélkül semmi sem történhet az o életében. ... Jézus nem kihasznál, mint a világ, a gonosz, hanem csupán használ, mégpedig úgy, hogy az a mi javunkra legyen."- hangzott az igehirdetésben.

Reméljük emlékezetes marad ez a nap számukra, kívánjuk, hogy ott legyen, ott érezzék életüket minden nehézség ellenére is Isten kezében, és soha ne feledjék, akik az Úréi, azoknak minden hasznukra van.

Isten áldja meg életüket, családjukat, és a magyarói református gyülekezetet.

Egy hét múlva, szombaton, ismét megszólaltak templomunk harangjai.

Csodálatos napnak ígérkezett a szombat reggele, hiszen két esos, hideg nap után napsütésre ébredhettünk. Sugarai bearanyozták a nap eseményeit, így hálás szívvel mondhattunk köszönetet a templomban ezért az isteni ajándékért is.

Délután három óra körül mozgalmas kezdett lenni a parókia udvara, hiszen gyülekezni kezdtek az 1974. évben születtek és hozzátartozóik. Szokássá vált ez itt Magyarón, hogy kerek évfordulókon találkozót tartanak, akik a református egyház szertartása szerint megkereszteltettek a gyülekezet közösségében. Idovel kitágult ez a kör és a faluban minden kortársat meghívnak, így kerülhettünk azok csoportjába néhányan ebben az esztendoben, akik beköltöztünk, illetve román anyanyelvuek. Nem mindenki tud megjelenni egy-egy ilyen jeles kortárstalálkozón, de aki jelen van, annak emlékezetes marad örökre.

Az emlék kituzok átadása után az ortodox templomba, majd a református templomban nyerhettük el az Isten áldását.

Felemelo élmény az, hogy külön úrvacsorázik minden korosztály, így az 1974-ben születtek népes kis serege 19-en álltuk körül az úrasztalát, részesültünk a szent jegyekben és Isten bunbocsánatot adó kegyelmében. Szülok, rokonok, ismerosök következtek, akik meghatottan, alázattal és hálával járultak az Úr színe elé.

Az istentiszteleten Takács Albert lelkipásztor a Máté 5,8 verse alapján szólt az egybegyultekhez, "Boldogok a tiszta szívuek, mert ok az Istent meglátják."- hangsúlyozva, hogy minden idoben fontos a tiszta szív, mert csak ez által látható az Isten, úgy, amint van, csak ez által érthetjük meg számunkra kijelölt útjait, érthetjük meg akaratát.

Úrvacsorai ige üzenetét ez alkalommal Rigmányi Arnold koronkai lelkipásztor fogalmazta meg, mondva, hogy minden ember életében igen fontos lelki életünkre nézve az Úr szent vacsora jegyeire, azaz az Úr testére és vérére, mert ez az ami megerosít a nehéz napokban, mert ez az amit Jézus így mond: én tibennetek, ti énbennem, a ti erotlenségetek az Én erom által múlik el.

Templomozás után a parókia udvarán

várták az ünnepelteket a családtagok mellett a rokonság, a falu népe, innen elköltözött s erre az eseményre hazajött elszármazottak, de falunk apraja is, fiataljai, ki ki annak adva szál virágját, aki számára kedves.

Ezt a napot közös vacsorával zártuk, melyet a kultúrotthonban szolgáltak fel, éjfél után nem sokkal pedig lampionokat eresztettünk a magasba, melyek bár elszálltak és végül kialudtak, de hírdették mégis, hogy kis melegséget és világosságot nyújtó fények vagyunk, lehetünk továbbra is a sokszor éjszakasötétté és hideggé vált világban, mint amilyen az az éjszaka volt.

Ennek a napnak a végkicsengése szép volt. Úgy gondoljuk jó volt megszervezni, bár nem kis dolog, ezért köszönet a szervezok részére, úgy gondoljuk felemelo pillanatokat adtunk a falunak, úgy gondoljuk ez alkalommal is látszott: hálásak vagyunk Istennek a 40 esztendoért és nem tudjuk elképzelni a következo éveket sem Isten jelenléte nélkül, úgy gondoljuk ez alkalommal is széthintettük a békesség, a szeretet, a felkarolás, a hagyomány, az egymás iránti gondoskodás, a múlt felemlítése magvait.

Istennek legyen hála.

*************************************************