Ritka alkalom a falu életében egy ilyen esemény, de ugyanakkor megérinto. Oszinte odaadással, alázattal, szeretettel készültünk a Róza néni családjával, fiával és menyével erre a születésnapra. Vasárnap reggel kis családjának tagjai ott ültek  templomunk padjainak elso sorában. Hálát jöttek adni a múltért, azért, hogy ilyen kegyesen bánt velük az Isten, hiszen Róza nénit nem kell különösen gondozni, mert amennyire tudja igencsak gondosan rendezi magát. De jöttek imádkozni  a jövoért is, mert az láthatatlan emberi szemeinknek, és Isten, aki tudja mi vár ránk, ha hallja a segélykiáltást, akkor közel jön, felemel, hordoz és békét ad. Hisszük, Isten látta azokat a könnyeket, hallotta azokat az oszinte szívbol felszálló imákat és a maga idejében cselekszik majd.  Szívük gondolatai mellett hozták a hála virágjait, melyet az Úrasztalára helyeztünk és az Úrvacsorához szükséges kenyeret. Mert nem lehet 100 évet ünnepelni bunbánat, alázat és Isten keresése nélkül. A délelotti istentiszteleten Imre Zita, dunaszentbenedeki lelkipásztor hirdette az igét, majd Takács Albert magyarói lelkipásztor köszöntésében másod sorban méltatta Szilágyné Kocsis Róza asszonytestvérünket, felolvasva röviden életpályájának eddigi fontosabb adatait. Így tudtuk meg, hogy 1914 november 8-án született Magyarón. Ötön voltak testvérek, 1 fiú és négy lány. Gyermekéveit és fiatal éveit a két világháború viszontagságos és nehéz éveiben élte. Házasságot kötött 1933-ban, és idovel két fiúgyermek édesanyja lett, harmonikus életet élve élete párjával. Az élet megpróbáltatásai azonban nem hiányoztak családjából, hisz 48 éves fiát temette el 1982-ben. Nemsokkal ezután, 1986-ban férje is meghalt, de nem maradt egyedül továbbra sem, hisz kisebbik fia és családja igazi gondviseloje volt és ma is az, hisz együtt élnek most már Magyarón. A család elmondása szerint Róza néni istenfélo lélek mind a mai napig, templomba járó lélek volt ameddig tehette ezt és egészségi állapota megengedte, aki mindig szerette a bibliát is olvasni, még a mai napon is olvassa, amikor teheti.  A 100 esztendoért hálát mond fia István, menye Mária, unokája Szilágyi Zoltán és családja. Fent említett testvérek megajándékozták egyházközségünket pénzbeli adománnyal is. Továbbá emléklapot nyújtottunk át, melyet fia Szilágyi István vett át.  Külön köszöntötte Róza nénit gyülekezetünk kórusa, aki a "Ne aggodalmaskodjál" kezdetu kánont énekelte el. Két szavalat is elhangzott: Gombköto Rózsika vallásórás kislány verse így szólt:

Mindennap bátran Jézusra nézz! Megtudja adni mind amit kérsz!

Ha hittel kéred, o megtart téged. Elveszi terhed, csak Oreá nézz!

Gondok gyötörnek, Jézus vár rád! És arra biztat, ad neki át!

Azt kéri toled a szíved kitárd. Ne vond kétségbe drága szavát.

Békére vágyol, nyújtsd a kezed, Azt is elhozta már teneked.

Igazi béke az O kegyelme. Ingyen kínálja, tiéd lehet! /Soproni János/ a  másik verset noszövetségünk egyik tagja olvasta fel, Tokés Annamária asszonytestvérünk:

Magányos? Nem! Magányos nem vagyok.   Hisz soha nem vagyok magam.

Ha szól az Úr, s szavára hallgatok,   Minden magánynak vége van.

Ha kis szobámban egyedül vagyok,    s figyelek csendesen,

bennem sok drága Ige felragyog,     s vigasztalást, új erot ad nekem.

Hiszen annyi nehezet éltem át    hosszú, fárasztó életutamon.

Miért vágynék arra, a világ mit ád,    ha hitem engem hazafelé von?!

Imára kulcsolom fáradt kezem,     - tudom, Uram többet most nem kíván -,

s életem új fényben szemlélhetem,    ámulhatok isteni uralmán.

Közelsége eluz minden magányt.   Szent üzenetein gondolkodom

és hitem már a jövendobe lát.     Milyen öröm: vár örök otthonom!

Világ, nem nyitok már ajtót neked.    Csak Te légy velem, Uram, Mesterem!

Köszönöm áldott közelségedet!    Velem vagy! A magányt nem ismerem.

/Németbol ford.: Túrmezei Erzsébet/

Végül Lovász Jámbor Zoltán zenésztanár és Takács Malvin lelkipásztor által betanított gyerek zenekarunk pár tagja hangszeren kísérte Takács Delinkét, aki elénekelte "Az évek peregnek" címu evangéliumi énekünket.   Olvassuk megerosítésünkre ez ének sorait is:

Az évek peregnek egymás után, Ki tudja holnap lesz-e még?

Az élet a földön, oly hamar lejár, Ami volt, tovaszáll, mint a szél.

Csak egyetlen út vezet Istenhez el, És az emberi szív ott békére lel.

De ha ezt az utat még nem ismered: Ez az út, az a régi kereszt.

Csak jártam utamat magányosan, de szembejött Jézus velem.

Nagy irgalmával O hozzám hajolt, igen, ezt soha nem feledem.

Hogy hová megyek, most már azt is tudom, maga Isten vezet e drága úton.

De ha ezt az utat, még nem ismered: Ez az út, az a régi kereszt.

Hiszem, nemsokára eljön Uram, csak azt kérem szívembol én.

Ha jön készen találjon és elvigyen,  majd a felhokön hazafelé.

Oly békesség tölti be most életem, mivel O vigyáz rám és fogja kezem.

Tudom Hozzá csak egyetlen út vezet: Ez az út, az a régi kereszt.

A délutáni órákban gondnokunkkal, presbiterekkel, noszövetségi tagokkal és a polgármesteri hivatal képviseletével indultunk Róza néni háza felé, ahol a család és rokonsága már várt. A köszöntések után elcsendesedtünk,

az Úri szent vacsora jegyeit néhányan magunkhoz vettük. Elénekeltük a régi énekeskönyvünk 222. énekét: Szívemet hozzád emelem, és Benned bízok Uram, majd fényképeket készítettünk és megkóstoltuk a születésnapi tortát. Varrókörös noszövetségünk ajándéka egy magyarói mintával kivarrt "életbatyu", amelyre rávarrtuk a Róza néni éveit és azt, hogy "Áldjon meg téged az Úr!" Ebbe el volt rejtve egy imádság és egy áldás.

Gyülekezetünk részérol élelmiszercsomagot vittünk ajándékba és egy tortát, mely nyitott könyv formájú volt, bibliát szimbolizált, ráírva azt az igét, melyet az emléklapra is felírtunk: "Boldogok a tiszta szívuek, mert ok az Istent meglátják." /Máté 5,8 Egy áldásos alkalom volt ez az így együtt eltöltött ido. Hiszük mindannyiunk számára nemcsak emlékezetes marad, hanem áldott is. Hisszük velünk volt az Isten, aki megáldotta ezt az alkalmat és azokat is akik erre az eseményre összegyultek ott abba a családi házban a 100 esztendos Róza nénit felköszönteni.