Különleges eseményre készült november első hétvégén a Magyaró-i gyülekezet Presbitériuma és a magyarországi Dunaszentbenedek-i gyülekezet Presbitériuma, egy "testvérkapcsolat" létrehozására és ennek ápolására. Az, ami gondolati síkon már a nyár folyamán megfogalmazódott, íme, most az ősz folyamán megvalósult. Célja van e kapcsolat kialakulásának, mert létezik már egy kulturális kapcsolat a két község között polgári oldalon, és ezt szeretnénk megkoronázni azzal, hogy gyülekezeti téren is kapcsolatot tartson fenn e két település.   De azért is fontos ez a kapcsolat, mert közös örömeink és nehézségeink vannak gyülekezeteinken belül, és egymástól mindig tanulhatunk, egymásra talán számíthatunk nehezebb időszakokban, úgy lelki, mint fizikai segítségnyújtást is beleértve. Valójában kevés volt ez az idő arra, hogy mindent részleteiben megbeszéljünk, kidolgozzunk, vagy épp közös ügyek felkarolását indítsuk be, de  mivel most itt Magyarón egy folyamat kezdődött el, akkor ez azt is jelenti, hogy részleteiben is tudunk gondolkodni majd egyházközségeinkre tekintve. A presbiterség, mint szolgálati terület egy ember életében, ez került megvilágításba ezen a hétvégén, mert valójában a presbiteri állapot nem egy egyszerű státusz, hanem egy sokrétű  szolgálati terület, amelyben ott van az egyház, a presbiter családja, gyermekei és a faluközösség a szolgálat mellett.

Csendes hétvégét szerveztünk ennek jegyében, melynek mottója Füle Lajos versének pár sóra:

Mind gyakrabban kérdezem: mit üzen az életem másnak? Minek voltam itt?
Mire tékozoltam el életem elfolyt éveit?
Mit bízott rám Mesterem?
Bunbánattal kell kérdeznem: mit üzen az életem?
Hirdette, mit Toled vett, hogy az Isten szeretet?
Üzente, hogy az a Vér megtisztít a Krisztusért minden embert, aki itt Hozzá viszi buneit?
Mutatta a Golgotát? Hirdette, hogy van tovább, hogy van út a menny felé?
S ezen az úton ott van-e az én életem? ... Vajon mit üzen az életem?

Péntek este érkeztek vendégeink, közel 600 km tettek meg, azért a nemes célért, mely egyház- és hitépíto szolgálatként látott megvalósulni a közeljövoben. A szombati program a vécsi kastély megtekintése, annál is inkább, mert most rendezték meg a

nyílt kastély napokat, sétáltunk a kastélykertben, ahol az osz színpompájában elfeledhetetlenné tette azt az idot,

jártunk a Helikon asztalnál és megtekintettünk az ott levo sírokat, majd a vécsi muemléktemplom meglátogatásával zártuk a délelottöt, ahol Benko Mihály marosvécsi lelkipásztor beszélt a muemlékjellegu templomról, a Kemény család és más uradalmi családok hozzájárulásáról, a mennyezet stukkó díszítésérol, a padok különleges  faragásairól, a kovekbe vésett történelemrol, a szószék és orgona egyediségérol, volt lelkészekrol és haranglábjáról. Finom ebéd után került sor az eloadásra, melyet már közösen a magyarói presbiterek és feleségeik társaságában hallgattunk meg.

Szeretettel hívtuk tehát e csendes hétvégére presbitereinket és feleségeiket,

melyen eloadást is hallgathattunk Nt. Jakab István galambodi lelkipásztortól, aki a Maros-Mezoségi Egyházmegye esperese is. Eloadásának címe: "A presbiter és családjának szolgálata a gyülekezet missziójában" s áldásos alkalomnak tekinthetjük, mert mondanivalóján elgondolkozhattunk és következtetéseket is levonhattunk:a szolgálat területén, a misszió, evangélizáció területén "mindnyájan híjával találtatunk", akárcsak a Dániel könyvének történetében a király. Ennek a hiányosságnak a leszukítését szeretnénk szorgalmazni több ilyen jellegu találkozók szervezésével, eloadások meghallgatásával, beszélgetésekkel, csendesnapi alkalmak megtartásával, hogy közeledjünk Istenhez és egymáshoz, hogy másként lépjünk a gyülekezeti tagok felé és azok a maguk rendjén másképp fogadjanak, mint Jézus Krisztus tanítványait. Itt cseng fülembe az eloadás talán egyik legfontosabb gondolata: "a presbitereket Krisztuson keresztül kell látni és nem Krisztust a presbitereken keresztül, mert mindnyájan tökéletlenek vagyunk, Krisztus pedig képes minket átformálni." Mondanivalójában hangsúlyt fektetett arra, hogy a misszió kezdete az elhívás, aki meghallja az Isten hívását, az már öntudatos Krisztus követo lesz.... "Vele legyen" ez a legfontosabb feladata a tanítványnak, presbiternek. Ez az eroforrás. Arra a kérdésre, hogy mit jelent szolgálni, a felelet: hitet sugározni és megpróbálni megélni ezt mások felé. Sokak vágya az, hogy szeretnék "látni" egy jó prédikációt. A gyerekek visznek valamit a világba a családból, és ok a maguk módján adják tovább. A református presbiter családja tehát legyen olyan, hogy kívül állók mondják: nekem is kell az az élet. Van-e nekünk ilyen célunk?! Végül arra kerestük a választ, hogyan végezhet a presbiter missziót? Végszóként ennek nehézségére tértünk ki megfogalmazva ki nem mondott gondolatokat az eloadó: -mert nem gondoljuk, hogy ez a feladatunk, mert nem gondoljuk, hogy képesek vagyunk , nem tartjuk magunkat alkalmasnak, mert végzettségünk nem ez, mert nincs idonk, mert nem hallgatnak meg, mert tolem nem fogadják el, mert szégyenlem errol és Krisztusról beszélni, mert nem hiszem, hogy szükségük van rám és az én mondanivalómra, stb. A misszió tehát nem kényszerítheto, hanem hálából végzett szolgálat. Amikor ez így sikerül, akkor döbbenhetünk rá, hogy ez nem is mi vagyunk, hanem a Kegyelem.

Takács Albert magyarói lelkipásztor

köszönto szavaiban háláját fejezte ki ezért az alkalomért és mondotta "az a jó, ha az ember hiszi és tudja, hogy az Úr elhívta ot egy szolgálatra." Az eloadás végeztével megfogalmazta, hogy sokszor Péterekként vagyunk jelen  a mindennapokban, meggondolatlan kifejezésekkel, tagadásokkal, néha fogadkozásokkal, néha megelégedéssel, sok sok véghezvitt cselekedettel, de kudarccal is, és kérdések hangzanak felénk akárcsak Péter felé. Mindnyájunknak válaszolni kell és ma sajnos mi is akár egykor Péter szégyenkezünk a Krisztusi kérdésre: szeretsz-e engem, mert  tudjuk lelkünk mélyén, hogy hiányos a szeretetünk. Talán zárszóként két kis elgondolkoztató gondolatot vihettek presbitereink magukkal: Füle Lajos: Ma is? "Péter! Ma is szeretsz te engem?  Tanú vagy még, csodákra látó? Vagy behálóz a régi háló? Kérdezgetlek... a sebeimmel..." és Tamás Jeno: " Várakozni csak a huség tud. Megérteni csak a türelem. Hinni csak az alázat. Szeretni csak az önfeláldozás. És célba érni csak az engedelmesség."

Csendes hétvégénk a vasárnapi gyülekezeti istentisztelettel ért véget, amikor a Dunaszentbenedeki lelkipásztor Imre Zita lelkészno hirdette az igét, a 133 zsoltár alapján. 

Igehirdetését egy kérdéssel kezdte: ki mivel, milyen gondolatokkal érkezett a templomba, mirol beszélgetett útközben, mert igen fontos ez az istentisztelet szempontjából. Ez a zsoltár zarándokének, azok mondták, akik jöttek az isten házába. A zsoltár dicséri az egységet. Átjárja a közösséget, aki mondja és átalakítja, késszé teszi az isteni üzenet  befogadására, úgy, hogy az Úrnak kedve kegyen benne. Ha szeretnénk ilyen egységben élni, akkor Jézus felszentel tanítványi közösséggé.Példa erre fopapi imája, utolsó éjszakáján rettegve, vért verejtékezve, , mert az ami rá vár nem könnyu feladat. Könyörög az Atyához, hogy O végezze el ezt a munkát bennünk, hogy szenteljen fel a tanítványi életre, a presbiteri életre, , hogy megismerje a világ, hogy az O küldöttei vagyunk. figyelmeztetésként hangzott végül az a gondolat, hogy az egység megteremtése soha sem belülrol jön kifelé, a másik felé, hanem felülrol, Istentol való. tanácsként pedig megfogalmazódott az a gondolat, hogy ne csak Jézusra nézzünk, hanem lássuk is Ot, hogy mennyire türelmes Péterrel, az 5000 emberrel és mennyire nyugodt a kenyér megtörésében, hogy nem sértodik, amikor a farizeusok provokálják, , hogy amikor betegeket visznek hozzá, nem viselkedik bántóan, hogy bemegy a bunösökhöz, asztalhoz ül a vámszedokkel, hogy a bunös asszonyra nem olvassa rá a buneit, hogy csodálkozik a római százados hitén. Engedjük magunkba és ne elégedjünk meg azzal a szeretettel, azzal az egységérzéssel, ami bennünk van, mert hamis lehet mindez, megtéveszto. Legyünk úgy egyek, hogy közben Jézussal vagyunk együtt.Az istentiszteletet követoen a két gondnok is köszöntötte a gyülekezetet: Samu János dunaszentbenedeki gondnok átadva jelképes ajándékát: kalocsai mintával díszített porcelánvázát, melyre rá van festve a dunaszentbenedeki templom, és a következo felirattal: " Ti azonban legyetek erosek, ne lankadjatok el, mert tetteiteknek meg lesz a jutalma!",/2 Krónika 15,7/ és Zsigmond György István magyarói gondnok, aki amagyarói varrottas egyik osi jelképes motivumát adta át egy emléklap kíséretében, melynek igei gondolata: "Az Úr pedig irányítsa szíveteket az Isten szeretetére és a Krisztus állhatatósságára." /2 Thesszalonika 3,5/, valamint egy mécsest, a szent családat jelképezve, hisz lassan-lassan közeledünk már ahhoz az idoszakhoz, amit Adventnek nevezünk, melyek láthatóvá is tették ezen kapcsolat létrehozását, hisz ahányszor ezen ajándékokra rátekintünk az egység, a krisztusi szeretet, a testvérkapcsolat, az egymás felkarolása, szolgálata jut eszünkbe.

Végül kórusunk énekei, a gyerekzenekar néhány tagjának éneke és két vers emelte magasztosabbá ezt az alkalmat, mely egyben a 100 esztendos Szilágyi Róza asszonytestvérünket is köszöntötte, akihez a gyülekezet képviselete a du. órákban látogatott el köszöntve azt, aki hálával fogadta ez alkalommal az Úrvacsora jegyeit családtagjaival egyben, a megjelentek körében.

A csendes hétvégét közös ebéddel zártuk, közel hatvanan ültünk le a terített asztal mellé, ezennel is megköszönjük a finom ebédet. Ebéd után nem maradt más hátra, mint az elköszöno szó, mely így hangzott : viszontlátásra jövore Dunaszentbenedeken.

Mindenekért Istennek legyen hála.

Október hónapja igen gazdagnak mutatkozik.

Nemcsak azért, mert a reformáció hónapja, hanem azért is, mert sok rendhagyó esemény törte meg a falu munkás hétköznapjait és vasárnapjait.Isten kegyelme ez, hogy a templomunk harangjai által figyelmeztessen: nézz felém ember, hallgasd szavam, élj kegyelmem által, mondj hálát azért amit betakarítottál csureidbe és szíved kamráiba.
Október 3-án a GÖRGÉNYI EGYHÁZMEGYE LELKÉSZI KÖZÖSSÉGE tartotta III. negyedévi lelkészértekezletét Magyarón. Felemelo alkalom volt ez, amikor a gyülekezet néhány tagjával közösen tartott istentiszteleten együtt imádkozhattunk az egyházmegye gyülekezeteiért, a lelkipásztorok szolgálatáért és gyülekezetünk tagjaiért. Igét hirdetett Takács Malvin lelkipásztor a IV. Mózes 12,3b és a Márk 9, 33-34 igék alapján: "És meghallá az Úr!", "És odahaza megkérdezé oket: Mi felöl vetekedtetek egymással az úton? de ok hallgatának, mert egymás között a felett vetekedtek vala az úton, hogy ki a nagyobb?" , hangsúlyozva, hogy a kísérto mindig készen áll a szolgálataink területén, helyén az isteni rendet felbontani két igen különleges fegyverével: a nagyravágyással és a féltékenységgel. Ezek megnyomorítják azok életét kik Istent képviselik ás szolgálják a világban.A kísértés az igazi hit visszája.-hangsúlyozta, mert megbont egy közösen végzett missziót: kiáltó szó/Mózes/ - fopap/Áron/ - próféta/Mirjám/.Az Isten rendjében pedig a szolgálatoknak szereploi nem cserélodnek fel.Sokszor így bomlik meg egy gyülekezeten belül is a misszió, lelkészi közösségekben, presbitériumokban, el egészen a vallásórások közösségéig.
A kegyelem az, hogy Isten mindig IDOBEN KÖZBELÉP!! Isten minden közbelépése fájdalmas vágás a bunnek, a kísértonek és gyógyító balzsam, ero a bunösnek, a kísértetbe esettnek. Isten közbelépése eloször kegyelem, mert az ige által tükröt tart elénk, amiben meglátjuk rútságunkat, fogyatékosságainkat, megtört szolgálatainkat. Másodszor pedig élet mindaddig amíg kérdez, mert kérdéseivel rájövünk, milyen mélyre buktunk, és honnan, kinek a közelségébol buktunk le.

Mindezek a gondolatok szerényen próbálták a figyelmet arra a témára rávezetni, ami a lelkészértekezlet alkalma volt: Satanológia a teológiában és az igehirdetésben, melyet Dr. Szucs Ferenc Budapesten lakó teológiai tanár tartott közösségünknek. Kálvin János Instituciója /I/14/17/ irányadó mérték:"...a Sátán természetétol fogva gonosz lény, éppen nem hajlandó arra, hogy az isteni akaratnak engedelmeskedjék, hanem egész természete a makacsságra és a lázadásra hajtja. E gonoszság ingerli arra is, hogy oly dolgokat kíséreljen meg, amelyekrol azt gondolja, hogy Isten elott a legnagyobb mértékben gyulöletesek. ..." Sok rétu és igen precíz kérdésekben találhattunk irányt adó gondolatokat, melyeket ezentúl bátrabban építhet be az igehirdeto az evangélium hirdetésének alkalmaikor. Professzor úr eloadását sok kérdés követte, mert valóban fontos nekünk mint lelkipásztoroknak egyenesen, tisztán látni ebben a kérdéskörben is, az igehirdetés útját járva.

Köszönet ezért az alkalomért a szervezo lelkészértekezleti elnöknek és a magyarói gyülekezetnek, aki otthont adott e rendezvénynek, majd végeztével finom ebéddel is

szolgáltak a lelkészi közösségnek, mely felszolgálásában noszövetségünk asszonyai és presbitereink feleségei is besegítettek. Istené legyen a dicsoség.

****************************************************************************

OKTÓBER 5.

Két alkalmat is tartogatott ez a nap a Magyaró község lakósai számára: a Diakónia Alapítvány (régeni fiókjának) új munkapontjának felavatása, és a községi iskola névadó ünnepsége, mely épület felvette a Palkó Attila, magyarói származású történész, néprajzkutató nevét.

DIAKÓNIA: Jelszavuk: "CSELEKEDNI JÓT, CSAK JÓT, SEMMI MÁST, MINT JÓT,

AZT JÓL, CSAK JÓL, SEMMI MÁSKÉPPEN, MINT JÓL."

"A DKA otthoni szolgáltatásának célja az idos emberek független otthoni életének a meghosszabbítása, a kiszolgáltatottságuk csökkentése és intézménybe kerülésük kitolása minél késobbre....Minden DKA fiók nyújt otthoni beteg gondozás jellegu szolgáltatást és orvosi segédeszköz kölcsönzést....

A cél  egy adott, egyedi emberi élet utolsó szakaszának emberhez méltó viszonyok közti tartása. /Kolozsvár és Szászrégen vidékén./...

A cél a fogyatékkal élok beillesztésének a segítése, a családjaik idoleges tehermentesítése és egy teljesebb, tartalmasabb életforma elérhetové tétele azoknak, akiknek ez nehezebb. /Ez a szolgáltatás egyenlore csak Sepsiszentgyörgyön érheto el./ ....

A cél egyrészt a hátrányos helyzetu családok és gyermekek segítése, másrészt az iskola korai és végleges elhagyásának a visszaszorítása, ami Romániában sajnos elterjedt jelenség, és aminek a csökkentését az EU 2020 Program írja elo. / Kolozs és Bihar megye, valamint Sepsiszentgyörgyön városában érheto el, a svájci állam és a HEKS anyagi segítsége által./"

Éves eredmények számokban: íme néhány példa:

1. 41 munkaponton/9 város ás 32 község/
2. 133 helységben/41 munkapont és 92 hozzá tartozó falu/
3. Erdélynek egy 500 km-nyi területén, 5 megyében 162 alkalmazottal, 217 önkéntessel/
4. 13 592 személyt ápoltunk az otthonában
5. 119 565 otthoni látogatás
6. 590 orvosi eszköz szétosztása
7. 398 gyermekkel való foglalkozás napi intézményben
8. 37 fogyatékkal élot segítettek napi intézményben
9. 2013-ban 6 új munkapont nyitása
   

Istentiszteletre hívtak a harangok. Vasárnap délelott a már jól megszokott rendben templomba meno emberekkel telt meg a foutca. Hálát adó asszonytestvérekkel és férfitestvérekkel, itthoni, elszármazott és más településekrol érkezett testvérekkel könyörögtünk az Isten kegyelméért, hálát adva azért, ami volt, van és lesz ebben a községben. Lányok és legények magyarói népviseletbe, hiszen az istentisztelet utáni rendezvények értékét, szépségét ez adja, koronázza meg.

Gyülekezetünk körébe érkeztek a Diakónia Keresztyén Alapítvány munkatársai, Egyházkerületünk képviseloi: Ft. Kántor Csaba, parajdi lelkipásztor, az Erdélyi Református Egyházkerület Fojegyzoje, Nt. Kovács István , az Erdélyi Református Egyházkerület Diakónia/Misszió Ügyosztály eloadó tanácsosa, és Dr. Hegedus Lajos a Diakónia Keresztyén Alapítvány országos koordinátora, igazgatója.

Jelen volt közöttünk Dr. Székely Annamária a Diakónia régeni fiókjának igazgatója, Székely György radnótfái lelkipásztor,  a Diakónia régeni fiókjának kuratóriumi elnöke és a Régenben, valamint környékén szolgáló munkatársak.

Ezen alkalommal velünk együtt ünnepeltek és emlékeztek falunk szülötte: Palkó Attila leszármazottjai, családtagjai és a rokonság.
A polgári oldalt képviselte Magyaró község polgármestere, Kristóf József Loránd és az alpolgármester, Varga József, meg számos tanácsos és az RMDSZ noszervezetének régeni képviselete.

Istennek legyen hála minden olyan alkalomért, amelyen elsosorban Ot tudjuk dicsoíteni és továbbadni azt az örömüzenetet, hogy O ma is jelen van a világban, ma is jár, felfigyel emberekre, intézményekre és általuk tanít, gyógyít, alakít, épít és leront, ha kell, írt és plántál, ha szükséges.

Igét hirdetett Ft. Kántor Csaba,az Erdélyi Református Egyházkerület Fojegyzoje a Máté 20,25-28 alapján:"Tudjátok, hogy a népek fejedelmei uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk. de közöttetek ne így legyen: hanem, aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek elso akar lenni, az legyen a szolgátok. Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy o szolgáljon és életét adja váltságul sokakért."- aki igehirdetésében kiemelte: "Tülekedés, hajsza -ez a világ lelkülete. Versengés, elsobbségkeresés, rangvita, ki a nagyobb kérdése. Látni kell, ami a világban kavarog és rajtunk is sokszor erot vesz. És látni kell Ot, az O lelkületét, tenni egymásért azzal az indulattal, szeretettel, amellyel O tett. Fontos ez?- igen, mert akkor, amikor ma egy intézményes szolgálat beindításáért imádkozunk, akkor azt kérjük, hogy így tudjunk tenni egymásért és tenni az elesettekért. Ahhoz, hogy lehajoljunk, szükséges, hogy OT lássuk.... Meghallgató lelkület kell...Mi a jutalom? -Jézus Krisztus, aki azt mondja: menj be a te Uradnak örömébe... A diakónia Krisztus meghosszabított keze,ami utolér,megérint, Isten jósága és kegyelme, mely embereken keresztül munkálkodik ma."

Igehirdetés után Takács Albert házigazda lelkipásztor köszöntötte az egybegyulteket,külön köszöntve az iskola névadó ünnepségére érkezett elszármazottakat, azok kedves meghívottjaikat és a szukebb Magyarón lakó rokonság jelenlevo tagjait, kiemelve, hogy aki hálát ad a múltért az Istent dicsoíti, aki hálát ad a jelenért az Istennel épít jövendot. Magyarón ez történik itt a templomba,  nem sokkal késobb pedig a községi iskola udvarán. Hála legyen Istennek mindezekért és áldása legyen e mai nap eseményein.

Felszólaltak meghívottjaink is, Székely György lelkipásztor, aki Ézsaiás 53 fejezetébol olvasva adta tudtul milyen rétu munka, szolgálat is a diakónia."Hála, hogy alkalmasnak talál minket az Isten és az O gyógyító szeretetét adhatjuk tovább. Ez a fiók, itt Magyarón a Magyaró, Fickó és Holtmaros otthon fekvo, magukra maradott betegeinek, öregeinek ellátását tuzte ki célul. Kérésre, igénylésre fog szolgálni. A 7. munkapont ez, és a 7-es szám az isteni szám, mutat valamit: Isten van benne ebben az alkalomban, lehetoségben. Demeter Ildikó lesz az alapítvány alkalmazottja. A helyi tanács pedig partnerséget kötött és támogatást nyújt, mert a helyi tanács és vezetosége felismerte, hogy tenni kell az idosekért és a betegeket támogatni kell.
Végezetül elmondta, hogy az alapítvány fo támogatója a HEKS -Svájci Evangélikus Alapítvány.
Nt. Kovács István missziói eloadó tanácsos felemelonek tartotta, hogy e két gyülekezeti esemény tökéletesen össze illeszkedik: "ma öregek és gyerekek összeérnek, templom és iskola megújul, s mindez a szeretetnek a jegyében." Elmondta, hogy a diakónia idegen szóként hangzik, ezért kell magyarul kimondani, mert a neve magában hordozza a szolgálatát: SZERETETSZOLGÁLAT -ami annyit jelent, hogy a robotból, a fárasztó, a kellemetlen, emberölo munkából ez teremto ero lesz: azaz nem munka, hanem szolgálat.
Ez 7 asszony munkája nyomán indult el, 1928-ban és 1948-ban, amikor az állami hatalom megszüntette hivatalos formájában már 100 alkalmazottja volt és számos önkéntes. A példázatbeli mustármaghoz hasonlította a szeretetszolgálatot, ami ugyan kicsi, de ha elültetik, gondozzák és Isten megáldja, akkor fává növi ki magát, fészkelo madaraknak is helyet ad...Magyaró a 42. ágacska a fán."

Dr. Hegedus Lajos országos koordinátor magát az alapítványt mutatta be, hangsúlyozva, hogy ez az állam által elismert non-profit szervezet. Három lábon áll: a román állam , a svájci Evangélikus Egyház, aki költségvetésének 15 százalékát biztosítja, és az Erdélyi Református Egyházkerület. Tervük az, hogy 5 éven belül a legjobb egészségügyi szolgáltató legyen, ma a 3. helyet foglalják el országszinten. Célja: otthoni környezetben ápolni, a krisztusi szeretetet nyújtani, megértést és  ezzel együtt  az élethelyzet elfogadását, az azzal való élést megtanítani Istenre mutatva, aki velünk van minden napon a világ végezetéig.
Végezetül egy kisfilmet tekinthettünk meg a diakóniai munkatársak életérol, a sokrétu foglalkozásokról, amelyek valóban sok beteg, elesett, egyedül élo ember szemébol könnyeket csalt elo, akik közül sokan a köszöneten és egy mosolyon kívül semmivel sem tudták viszonozni a segítséget adó diakónus szeretetét.

Hisszük ez a kezdet eloször egy elindulás az Isten útján, amelyen összefogás nélkül nem lehet járni. Másodszor egyházunk és községünk életében gyümölcstermés, melyet az emberi vetés után Isten maga szökkenti szárba, és érleli tápláló, erot adó gabonává az O dicsoségére, embertársaink lelki békéjére, hitbeli növekedésére.

Köszönet a szervezoknek és Isten áldása legyen szolgálatainkon, valamint a Diakónia Alapítvány régi és új munkatársain, vezeto egyéniségein és beosztottain.

ISTENÉ A DICSOSÉG MINDENEKÉRT.

KÖZSÉGI ISKOLÁNK NÉVADÓ ÜNNEPSÉGE

"Az élet olyan furcsa. Az ember cselekszik benne valamit...ezt ezért meg ezért csináltam. kell, hogy értelme legyen a dolgoknak, mert különben honnan lenne kitartás és kedv, honnan lenne élet az életben?... s hogy miért?...Talán nem is mi tuzzük ki a célját, hanem valaki más. Távoli célt, amit mi nem is értünk. Titokzatos embersors  fölötti összefüggések irányítják a dolgainkat, mi azt nem is értjük.lehet, lehet, hogy így van." /Was Albert: Csaba.1940./

Névadó ünnepség. Iskolánk nevet kapott, nem akárki nevét, Magyaró egyik nagyjának, falujának értéket teremto nevét. Ott állva az iskola udvarán, mint lelkipásztor és a falu tiszteletesasszonya, eszembe jutnak a diákévek. Kolozsvár. Református Kollégium, 1990-ben. Sok minden zavaros, félelmetes, ijeszto, hogy még nincs igazán iskolánk, de azért iskolában járunk, hogy nincs igazán biztonság, de vannak biztonságot átadó tanáraink, mosolygó, megérto, felkaroló egyéniségek, arcok. Ilyen volt Palkó Attila történelem tanárunk, aki már akkor sokat mesélt Magyaróról, most pedig itt vagyunk családommal együtt szülofalujában, gyermekeink jelenleg a róla elnevezett iskolába tanulnak. Nemcsak egykor, hanem most is épít, mert maga a név kötelez. Kötelez arra, hogy bátran nézzünk elore, reménység legyen szívünkben, építsünk, írjunk, alkossunk jelent, mert, ahogy Was Albert írja nem is mi tuzzük ki a célt, bár ez mindig úgy tunik, hanem valaki más, hisz valaki irányítja a dolgainkat, s mint búvó patakok, tetteink, dolgaink amikor ott az ido felszínre törnek, megmutatják magukat, hirdetik: voltunk, vagyunk és leszünk.
Legyen ezen a felújított iskolánkon Isten áldása, tanárokban, diákokban a nagy személyiségünk lelkülete, tenni akaró készsége, felkaroló, legtöbbször mosolygó tekintete, mert viharos évek közepette nehéz megállni és könnyu elcsüggedni, s a mai kor emberének is alkotni kell, célokat kituzni, vetni, szórni a magot, s kérni Istent áldja meg a magvetést, legyen a jövendo nemzedékekben gyümölcstermés, mely eloször is Istent dicsoíti segedelméért és emberi életsorsokat tart meg, épít a következo nemzedékek számára.

KI volt Palkó Attila?

Született     1922. október 9. Magyaró
Elhunyt     2012. augusztus 8. (89 évesen) Kolozsvár
Nemzetisége     magyar
Foglalkozása     helytörténész,régész,néprajzi író

Középiskolai tanulmányait Nagyenyeden és Marosvásárhelyt végezte, a Bolyai Tudományegyetemen történelem szakos tanári diplomát szerzett (1949). Pedagógiai pályáját ugyanitt tanársegédként kezdte, majd egyetemi adjunktus (1951–58). Közben történelmi tanulmányokat folytat a moszkvai Lomonoszov Egyetemen (1954–57). A kolozsvári 11. (késobb 3.) számú líceum tanára nyugalomba vonulásáig (1959–85). Nyugdíjasként is óraadó tanár a Református Kollégiumban 1990 után; az Erdélyi Gyopár szerkesztobizottságának tagja (1993–94).

Munkássága

Elso könyvében a világítás történetét tekintette át, majd mint régész, ásatási eredményeirol az Acta Arheologica (1959), Apulum (1963), Studii ?i Cercetari de Istorie Veche (1972) hasábjain számolt be. Kurt Horedt munkatársa a Hallstatt-kori lelohelyek felkutatásánál Vajdaszentiványon (1965), s Nicolae Vassával együtt folytatott ásatásokat a Körös-kultúra neolit kori lelohelyén Kisbács mellett, a Bácsi-torokban (1968-69). Iskolájában bevezette a történelemoktatásba a gyakorlati régészetet: évente ismétlodo diáktáborozás keretében tárta fel Léta várát, s mind régészeti, mind pedagógiai tapasztalatait A régészeti táborozás kockázatairól címu alatt a Korunkban dolgozta fel (1976/3). Az ásatások alkalmából talált középkori hamispénzvero muhelyrol Gyulai Pállal és Pap Ferenccel együtt számolt be az Acta Musei Napocensis hasábjain (1983).

Néprajzi munkássága során szüloföldjét, a Felso-Maros-vidék etnográfiáját dolgozta fel a tutajozástól (Korunk Évkönyv 1979) a népdalokig és varrottasokig. Évekig tartó gyujtomunkával elkészítette szülofaluja, Magyaró község történeti és társadalomrajzi monográfiáját. Az erdélyi magyarság múltját feltáró írásait az Új Élet, Igazság, Tanügyi Újság, Korunk, Muvelodés, Dolgozó No, Fiatal Fórum, Üzenet, Református Szemle, Budapesten a Néprajzi Látóhatár közli. Mint a diktatúra bukása után reaktivált tanár, tanítványaival közösen szerkesztette a kolozsvári Református Kollégium Kollégiumi tükör címu 1993-as évkönyvét.

Kiállításokat rendezett a létavári ásatás anyagából (1984), majd magyarói gyujtéseibol (1986), a régészeti táborozások nevelo hatásáról értekezett a Báthory István nevét felvevo líceum Tiltott könyv címu kiadványában (Kolozsvár 1990). A Kalotaszegi Füzetek címu sorozatban Varga Alfonzzal közösen kis turistakalauzt állított össze Kalotaszeg címmel.

Munkáiból

Gyoz a világosság (1953)
Magyaró énekes népzenéje (Zsigmond József szövegkiegészítéseivel, Jagamas János közzétételében, 1984)
Felso-Maros-vidéki varrottasok (Portik Irénnel és Zsigmond Józseffel, 1985)
Magyaró. Egy Felso-Maros menti falu évszázadai (1995)
Magyaró néphagyományaiból (Marosvásárhely 1998, társszerzo Zsigmond József)./Wikipédia/

Istentisztelet után a gyülekezet átment a községi iskola udvarára, ahol folytatódott az ünnepség.

A névtáblák leleplezése elott iskola sétára került sor, megtekinteni lehetett a tantermeket, az új tornatermet, a kinti mufüves pályát, majd az iskola belso udvarán tanárok és diákok, itthoniak és elszármazottak, hivatalos meghívottak, szomszéd gyülekezetek lelkészei, magyarok és románok, idosek és gyerekek arra a felemelo alkalomra vártunk, ami ismét történelmet írt  Magyaró történetében.

Felszólaltak az iskola igazgatói, Vajda Szabolcs igazgató, magyar és román nyelven méltatták azt, aki nevet adott az iskolának, majd a román ortodox lelkész áldása következett. Takács Albert helybeli református lelkész áldása következett, aki a 111 Zsoltár alapján tolmácsolta gondolatait, hangsúlyozva, hogy soha senki se felejtse el azt, ami így fogalmazódik meg: "...az Úrnak félelme, az a bölcsesség kezdete." - azaz minden törekvés hiábavaló, ha nincs meg bennünk az Isten félelme, a benne való bizalom, kello alázatosság és egymás iránti szeretet.

"Dicsérjétek az Urat!

Hálát adok az Úrnak teljes szívbol, a becsületes emberek körében és közösségében. Nagyok az Úr tettei, kikutathatják, akiknek csak kedvük telik benne. Munkája fenséges és ékes, igazsága örökre megmarad. Emlékezetessé tette csodáit, kegyelmes és irgalmas az Úr. Eledelt adott az istenféloknek, örökké emlékezik szövetségére. Hatalmas tetteit kijelentette népének, nekik adta a pogányok birtokát. Kezének munkái igazak és jogosak, rendelkezései maradandóak, rendíthetetlenek mindörökké, igazán és helyesen vannak megalkotva. Gondoskodott népe megváltásáról, örökre elrendelte szövetségét, szent és félelmes az O neve. A bölcsesség kezdete az Úr félelme. A józan eszuek mind eszerint élnek. Az O dicsérete mindörökké megmarad." /111. zsoltár/

Hozzászólások következtek a megyei tanfelügyeloség részérol, Kristóf József polgármester szavai, majd Kun László iskolánk volt igazgatója és Nagy Emese, a néhai Palkó Attila leánya emlékezett.

Felemelo ünnepi musort adtak elo iskolánk diákjai, eloször a román ajkú diákok, majd iskolánk magyar ajkú diákjai, akik a magyarói Csurgó Néptáncegyüttes tagjai is egyben. Együtt készültek tanárok, tanítónok és a néptáncegyüttes vezetoi. Az alsó tagozat a már egyre kevesebbszer felelevenített, de még napjainkban is alkalmazott  újesztendei ALMAÖNTÉST adták elo, a felso tagozat diákjai pedig a Magyarón hajdanán szokássá vált REGUTAKÍSÉROT elevenítették fel, ami jelenleg kimaradt, mivel, ma már nincs katonakötelesség.

A tanulók eloadásaihoz zenét szolgáltatott a néptáncegyüttes zenekara, valamint a Lovász Jámbor Zoltán és lánya Zsuzsa, - a néhai Palkó Attila Magyarón lakó legközelebbi rokonsága, így is tisztelegve a nagy elod elott, hirdetve az örökség amit hátrahagyott nem veszett el, nemcsak megvan, hanem él is, népviseletben, varattasokban, zenében, népdalban, hagyományban -  által tanított gyerek zenekar, énekelt Takács Delinke IV. osztályos tanuló.

A zenekar musorát Magyaró szülötte Virginás Árpád  éneklése vezette be, végül a nemzeti imádságunkat énekelve zártuk ünneplésünket, melyet a zenekarkíséretével Virginás Árpád vezetése alatt a jelen levo közösség alázattal énekelte.

Íme néhány sor a hivatalos napilap hasábjairól:

"A Felso-Maros mente és elsosorban Magyaró szellemi kincseit kötetekbe gyujto helytörténész, régész, néprajzi író, a településrol elszármazott, 2012-ben elhunyt Palkó Attila nevét viseli tegnap óta a helyi általános iskola.
...

A községgazdától megtudtuk, hogy a közelmúltban is történtek változások az elmúlt években megfiatalodott iskolaépületben, összekötötték a két épületszárnyat, és elkészült a tanintézet elott kialakítandó park terve is, ahol egy Petofi- és egy Eminescu-szobor kap helyet. Az elkövetkezokben az iskolaudvart szeretnék leaszfaltozni, erre várnának támogatást, de ha nem történik elorelépés az ügyben, akkor jövore önerobol igyekeznek elvégezni az udvarrendezési munkálatokat – tette hozzá Kristóf József.zenekar
A szertartás vasárnap délelott ünnepi istentisztelettel kezdodött a református templomban, majd leleplezték az iskola homlokzatán elhelyezett névtáblát, felavatták az új, összeköto szerepet betölto épületrészt, majd lelkészi áldásra került sor. Az ünnepséget Stefan Somesan megyei fotanfelügyelo, Illés Ildikó fotanfelügyelo-helyettes, Szabó Zoltán szaktanfelügyelo, Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke és Csép Andrea megyei tanácsos is megtisztelte jelenlétével. A vidék hagyományait a tutajozástól a varrottasokig felölelo Palkó Attila életrajzának és munkásságának kétnyelvu – román és magyar – ismertetése közben többször is elhangzott, hogy az ünnep jelentoségét az idozítés is növeli, október 5-e ugyanis a pedagógusok világnapja.
...

A Palkó család részérol Nagy Emese, a helytörténész, néprajzkutató egyik lánya szólt az egybegyultekhez. – Édesapánk számára nemcsak a szülofalut jelentette Magyaró. Úgy érezte, hogy munkájával köteles a felejtéstol megmenteni a Felso-Maros mente különleges szépségu szellemi értékeit. Kötelességének érezte meghálálni azt a gazdag örökséget, amit ettol a vidéktol kapott – mondta Nagy Emese.
A névadási ünnepséget az iskola népviseletbe öltözött diákjainak musora zárta."/Marosvásárhelyi NÉPÚJSÁG/

Reméljük, az ami történt október 5-én nemcsak egy szép emlék lesz, amire jó visszagondolni, hanem valóság, melyet megragadva, méltóképpen használva jövendot lehet majd rá építeni. Ez lesz a tanárok, a diákok, a Csurgó  néptáncegyüttes és vezetosége, a község vezetosége és a református gyülekezet vezetoségének közös feladata. Isten áldja meg ezt a közösen felvállalt szolgálatot.

Tekintsünk meg még néhány fényképet ez alkalomról, melyeket Grávuly Szilárd készített és neki köszönjük ez által, hogy gazdagította, szebbé tette beszámolónkat e felemelo alkalmakról.

"Az önszeretet igazán fárasztó. Jézus Krisztus nyugalomra hív, s ennek útja az alázat. Az alázatos ember nem törödik azzal, hogy ki a nagyobb itt a földön, mert már régóta tudja, hogy a világ elismeréséért nem érdemes fáradozni. az alázatos ember elfogadja Isten igéjét élete mértékéül, s ezért tudja, hogy önmagában milyen gyenge, Isten elott azonban drágább mint az angyalok. Ezért életében a legfobb érték mindig Isten s ebben talál nyugodalmat. Életében így végleg megszunt az önvédelem."

2014. október 3

****************************

LUKÁTS MÁRTA:   A HÓVIRÁG IMÁJA

Míg a hatalmas fák zöme és a színes virágok tömege elzárkózik a tél hidegétol,

én elobújok bátran, de csöndben,

hófehér ruhában

a dermeszto fagyos földön át,

s mint kicsiny, halvány láng hirdetem az élet diadalát.

Az elsobbség nem tesz kevéllyé,

inkább mélyen lehajtom fejem,

hisz tudom, minden erot

Toled kaptam, Istenem.

Fogadd ezért köszönetek!

Körülöttem

nem röpködnek méhek,

s nincs idom örvendeni a tavasz melegének.

Mire kinyílnak az

ékes színu virágok,

én már a TE kezedben pompázom.

Ámen.

2014. március. 18.

*************************

****************

VÉKEY TAMÁS:  VALLOMÁS

Csak Te teheted a szívem

érzékennyé,

hogy fölfoghassam dolgaid

Uram,

mikor ember és sorsa

kiúttalan,

csak Te lehetsz ÚT egyedül.

"... TISZTA SZÍVBOL, JÓ LELKIISMERETBOL

ÉS KÉPMUTATÁS NÉLKÜLI HITBOL FAKADÓ SZERETET"/ 1 Tim 1,5 /

HÁZASSÁG HETE

HEGY vagy ÚT?

Mi vagyok a férjem vagy feleségem számára

Egy közösségi alkalomon azt kérdezte az igehirdeto: "Tulajdonképpen mi vagy te, HEGY vagy ÚT? Igen elgondolkodtató kérdés.
A házasság hete alkalmával minden házastárs kérdezze meg önmagától, vajon hegy vagy út vagyok-e az én férjem, illetve feleségem számára!?

Ez a kérdés jogos és értelmes.
A HEGY eltakarja az ember elol a kilátást, és elzárhatja az utat. Ezért vagy nagy kerülot kell tenni a célig, vagy pedig nagy fáradsággal meg kell mászni a hegyet. A hegy tehát jelentos akadály lehet a cél elérése érdekében.
Vajon hegy vagyok én? Akadály az életem? Elzárom a kilátást mások elol? Eltakarom Krisztus arcát? Amit teszek, amit mondok, megbotránkoztat másokat? Megnehezítem az utat a házastársam számára a cél felé?
Milyen óriási felelosség ez mindannyiunk számára!

Vagy pedig ÚT vagyok?
Megkönnyítem házastársam számára az elorejutást? Vajon az o útját az én példaadásom, az én segítségem által könnyebben járja majd? Bátorítás vagyok?  Késztetem-e házastársamat a Krisztus-követo útra? Ha igen, akkor nem éltem hiába e házasságban. Akkor az életem áldás a házastársam számára, út, amelyre érdemes rálépni. Akkor  betöltöm azt a hívatást, amit megfogadtam: "Isten engem úgy segéljen".

Ugye látjuk a nagy különbséget?
Egyik esetben arra késztetünk személyeket, hogy lemondjanak arról a lehetoségrol, hogy Jézus Krisztushoz eljussanak.
De lehet az életünk hasznos segítség, biztatás a körülöttünk élok, a házastársunk számára.
Megkönnyíthetem a vándorutat, és odasimulhatok házastársam lába alá, mint egy szonyeg, mint sima, akadálymentes út.

Vizsgáljuk meg tehát, hogy mit jelent az életünk? Ehhez az önvizsgálathoz oszintén el kell csendesednünk Isten elott. Tole kell megkérdeznünk a feleletet erre a fontos kérdésre: Mi az életem a házastársam számára: HEGY vagy ÚT?!

Kérd az Isten bölcsességét, hogy segítsen arra, hogy életed ÚT legyen szeretted, házastársad, gyermeked és sokak számára./Ungár Aladár gondolatai alapján/

VÉKEY TAMÁS:  HIDD EL NEKEM

Nem tudom,

honnan van

a létnek kilengése,

csak azt,

hogy szívem

elcsendesedése,

mindig az ÚRTÓL van.

ÁPOLJ KERTET MAGADBAN. MINDENHOVÁ ELKÍSÉR MAJD TÉGED, ÉS EROT AD AHHOZ, HOGY ÉLJ.

*************************

A világ legbeszéltebb nyelve az ÖSSZEVISSZA.

Naponta hány ezer szó zúdul ránk, sebez és fojtogat bennünket.

Beszélni tudni nagy adomány.

Isten tíz újjal ajándékozta meg az embert,

hogy bölcs tanításaira emlékezve ne hibázzon beszédében:

ELSO: szavad legyen jó.

MÁSODIK szavad legyen igaz.

HARMADIK szavad legyen nagylelku.

NEGYEDIK szavad legyen igazságos.

ÖTÖDIK szavad legyen bátor.

HATODIK szavad legyen gyengéd.

HETEDIK szavad legyen vigasztaló.

NYOLCADIK szavad legyen szívélyes.

KILENCEDIK szavad legyen tiszteletteljes.

TIZEDIK szavad legyen bölcs.

MAJD HALLGASS EL!

2014. 03.18.

****************************

***************

Balogh Miklós: Szeretetben

"Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!" 1 Kor 16,14

Mától "minden dolgotok szeretetben
menjen végbe!" - így szól az Úr szava.
S hogy frigykötéstek ne legyen laza,
a terheket vigyétek mindig ketten!

Legyen hangsúly e szón is, hogy "mindenben",
hisz ez nyelvünknek legnagyobb szava,
a földi és a mennyei haza mind belefér,
hogy egyre jobban, szebben nyíljék öröm lélekben és testben!


Munkáljátok ki,
ne csak mindig resten elvárás legyen,
hogy a másik adja a szeretet sok kincsét jog szerint!

Ki mindig adva társára tekint,
megáldja azt a hu szeretet Atyja.