MAGYARÓI PRESBITÉRIUM DUNASZENTBENEDEKEN 2015

2015 október 2-án hajnalban mozgást lehetett észlelni a magyarói parókia előtt. Presbitériumunk képviseleti szinten indult Dunaszentbenedekre, oda, ahová már jól ismert, mondhatjuk kitaposott út vezet. Nem ismeretlen vidékre indulunk. Egy már több éve működő kapcsolat áll fenn polgári oldalon a két település, Magyaró és Dunaszentbenedek között. Ezt hívatott megerősíteni egyházi oldalon az az elhatározás, melyet lelkész kolléganőnkkel tárgyaltunk egy ittlétük alkalmával. Presbiteri megbeszélések következtek e téren és így határoztatott el az a fajta kapcsolattartás, mely a két gyülekezet presbitériuma között köttetett tavaly november 9-én itt a Magyarói Református Gyülekezet templomában, amikor a Dunaszentbenedeki presbitérium küldöttsége érkezett hozzánk.

Ezek a találkozások továbbképzések formájában történnek, ami azt jelenti, hogy olyan előadásokat és egyéni csoportmunkát végzünk a szombati napon, ami a presbiteri tiszt komolyabb megismerését, az ebben a tisztségben való elmélyedést, az adódó problémák megbeszélését, feladataink kudarcba fulladásának okait, lelki megerősödést és ehhez hasonló kérdésekkel foglalkozunk. Fontos mindez, mert egy olyan világban élünk, ahol az egyház veszti tekintélyét, benne a presbiter és a lelkész is. Hogyan maradhatunk hitelesek, hitvallásunkhoz, egyházunkhoz, tisztünkhöz, ha a vezetőségben nincs meg a hitelesség, a Krisztus követésének hajlama. A tavalyi alkalmunkon, a magyarói Nimródház nagytermében "A presbiter és családja" témáját boncolgattuk, Nt. Jakab István Maros-mezőségi Egyházmegye esperes lelkipásztora mentorálásával.  Erről olvashatnak a második oldalon.

Az idén a magyaróiak voltak soron, elindulni a továbbképzés, a tanulás, a találkozás útján Dunaszentbenedek felé. Egy teljes napi utazás után, közel 600 km megtétele után, hálás kis csapat fogadott bennünket, ahol azon az estén közös vacsora mellett ismerkedtünk, hisz tisztújítás miatt új presbiterek is  voltak jelen, illetve nyertünk tudomást az ottani programról, mely közös istentisztelettel és ebéddel zárult vasárnap.

Szombat reggel kipihenve és tanulni vágyó kíváncsisággal foglaltunk helyet a gyülekezeti teremben.   A helybeli lelkésznő, Imre Zita tiszteletes asszony köszöntötte a vendég presbitereket és feleségeiket, valamint az ottani presbitereket és feleségeiket, bemutatva az előadást tartó lelkészházaspárt, majd Isten áldását kérte az aznapi foglalkozásokra. Körünkbe  érkezett Farkas István és Farkasné Tóth Zsuzsanna lelkészházaspár, akik lelkiekben gazdagítottak, először azzal az áhítattal, amelyet Farkasné Tóth Zsuzsanna tartott az 1 Korintus 12,4-7. ige alapján: "A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek. A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr, és különbség van a csodatevő munkákban is, de ugyanaz az Isten, aki mindezt munkálja mindenkivel. A Lélek megjelenése azonban kinek-kinek azért adatik, hogy a gyülekezetnek használjon vele."Gondosan megfogalmazott mondatok törtek utat gondolataink felé. Mindenik komoly üzenetet hagyott maga után, melyek mind azt az értést hozták felszínre, hogy milyen távol is vagyunk attól a feladattól melyet lelkésznek és presbitériumnak képviselnie kell kifele a világ fele és befele a gyülekezeti élet fele.

Hadd emlékeztessem mindnyájunkat egy- két mondatára: az egyház fogalmát egy ház képéhez hasonlíthatjuk. A ház rendezve van, mindennek megvan a helye, úgy, hogy a parkettát nem tesszük a mennyezetre, az ablakot nem helyezzük az ajtó helyére. Vannak részek, amelyeket nem lehet felcserélni. TERVSZERŰ ELRENDEZÉS! Az Úr Isten minket is ismer, Ő ismer a legjobban. A világ azt kiabálja: legyünk egyediségek, mégis egy kaptafára húz minket. De Isten előtt mi valóban egyediségek vagyunk. Ezért bíz meg feladatokkal, szolgálatokkal., melyek sokrétűek lehetnek: a templomi rend felügyeletétől el egészen addig, hogy elmondjon egy imát.
Ha megtaláljuk szolgálati helyünket akkor különbözőségünket használjuk fel. Ezzel egy cél felé haladjunk: Isten dicsőségére. A szolgálatban nem magunkat kell dicsérni. Fontos az, hogy mit nézünk a templomban:, hogy hogyan áll az asztalterítő, mert amíg ezt tesszük, elzártuk az ige szavát szívünktől. Kifejezetten fontos a presbiternek az ima. Ima szolgálata előtt, ima a napi munka előtt, ima családjáért, ima gyülekezetéért, ima lelkipásztoráért,mert az ima megtartása nemcsak a lelkipásztor feladata. A presbiter is az egyetlen célt kell lássa, az egyetlen irányt: Isten segedelme, és dicsőítése.
Kifejezte továbbá azt is, hogy a sokrétű szolgálatban vigyázni kell, hogy ne legyen széthúzás. Bizonyára vannak, voltak és mindig lesznek széthúzások, de ezek kinek az igazát szolgálják: az Úr Istenét, vagy valamelyik csoport igazságát. Pl.-nak áll előttünk a vadludak repülése. Ha nem állnak be az első után, akkor nem lesznek képesek végigjárni a kijelölt utat, nem jutnak el a célhoz.
Egy LÉLEK van, aki adja az erőt, a lelki ajándékokat, a feladatokat, de az elhívást is ezekhez. Ha ismerjük Isten Szentlelkét, akkor azt is tudjuk hogy az Ő nevében cselekszünk. Példaként hozta fel számunkra a rajzfilm világából Bogyó és Babóca című rajzfilmet, akinek 17 hangját, karakterét egyetlen személy adja. Isten is ezt teszi. Egységet ad a különbözőségben. A mi szolgálatunk, mint presbitérium ezt kell megfigyelje, erre rá kell hangolódnia, el kell fogadnia, ha már felvállalta és meg kell cselekednie Isten dicsőségére és az egyház, anyaszentegyház növekedésére.

Komoly üzenetet hordozó gondolatai bevezettek az előadás berkeibe: Isten szolgája: a presbiter. Öt pontban foglalta össze előadását:

1. A földi egyház rendeltetése, célja, szolgálata, feladata / Isten az ő kiválasztottaival nem egyénenként, külön-külön kötött szövetséget, hanem egy közösséggel, amit Ő az Ő népének nevez. Kihívottak és összegyűjtöttek gyülekezete, Jézus Krisztusban. - Látható és láthatatlan egyház közötti különbség. - Rendeltetése: Istennek éljen. Mert az Isten magát az egyháznak jelenti ki, és az egyház tiszteletadását elfogadja. - Feladata: hallgassa és hirdesse Isten igéjét. Szolgálata: felmutatni Jézus Krisztust /

2. A presbiter személye, feladata a Bibliában / A presbiter szó jelentése:elöljáró, aki elöl megy. Akár időben, mint ős, akár tisztességben, példamutatásban, becsületben. - Ószövetségi gyökerek: Mózes.  A keresztyén gyülekezetekkel egyidős a tisztség: Ap Csel 11,30, 15,2. - a gyülekezet vezetői voltak. - A szentírásban a presbiterek nagy tekintélyű, Isten által elhívott emberek, akik hittel, bölcsességgel és szeretettel telve végezték a gyülekezet kormányzásának munkáját.

3. A presbiter személye, feladata Kálvin János írásaiban / Institució 4. könyv, 3. fejezet: az egyház tanítói, szolgái, megválasztásuk és tisztségük. - 1 Kor 12,12-13 : mindannyian egy testnek, a Krisztus Jézusnak a tagjai vagyunk. Krisztus a fej, de minden tagnak megvan a fontos szerepe, és feladata. Kálvin innen indul ki, amikor a gyülekezeti tisztségeken gondolkodik. - Kálvin szerint a szolgálat feltételei: Isteni elhívás, rátermettség, feddhetetlen élet, nyilvános választás, beiktatás.

4. A presbiteri szolgálat rövid története, kitérve az erdélyi sajátságokra / XVI. sz. gyéren vannak presbiterek, presbitériumok nincsenek sehol sem. - 1617 Pápa, kanizsai Pálfi János lelkész nyomán az első magyar presbitérium. - Erdélyben később, a puritán mozgalom ideje alatt XVIII. század. - Az ellenreformáció ideje alatt megerősödik a presbiteri tisztség. - 1881-1882-ben Debrecenben tartott egyetemes alkotmányozó zsinat kimondta, hogy az egyház magát a zsinat-presbiteri rendszer alapján igazgatja és kormányozza. Innentől kezdve minden önálló gyülekezet bír presbitériummal.

5. A presbiter jogállása / a presbiter hatásköre a Statutum szerint. A beiktatás figyelmezteti a presbitert a szolgálatról, hogy felelősséget vállal magára. Jeladás ez, Isten elvárja tőlem, hogy azt tegyem, ami kell. Feladatod hirdetni az evangéliumot, ami téged is megváltoztatott. A gyülekezet Jézus Krisztus élettere. Jézus Krisztus a te élettered-e?

Az előadás egy kis történelmi háttérrel is rendelkezett tehát, Kálvin János Instituciójából vett gondolatokkal megerősítve, majd a jelen kor kihívásaira tért át reflektálva a mai egyedi helyzetre ami épp Magyarón vagy épp Dunaszentbenedeken van.


Az elmondottak után csoportos alkalomra került sor. 4 csoportot alkotva készültünk a feladatra: 2 csoport a templomba, két csoport a gyülekezeti teremben találta meg a helyét. Azt hiszem jó elosztás volt, mert minden csoportban volt magyarói és dunaszentbenedeki presbiter vagy presbiterfeleség. Komoly feladat előtt álltunk, nem is a témát illetően, hanem a megszólalás terén. Nagyon nehezen indult a beszélgetés, gondolom minden csoportban, de a végén bizony kevésnek minősült az az időkeret/20 perc/ ami rendelkezésünkre állott. Sokrétű kitekintés adatott az egyházi szolgálat terén, ahol a presbiter a családjával szolgál. Mi a nehézség a szolgálatban, miért nincs presbiter részéről egyéni kezdeményezés , önkéntes szolgálat felvállalás, a családlátogatás terén bizony sok változtatni való szükséges, kit miért nem fogadnak el a hívek, milyen munkacsoportok léteznek egy presbitériumon belül, ezeknek jó vagy rossz kicsengésük van az egyházra nézve. Ilyen és hasonló kérdésekkel igyekeztünk foglalkozni, lássunk ezekből pár megfogalmazott gondolatot:
-programok vannak a különböző korosztályoknak/vallásórák, bibliaórák, kórus,bibliahetek, stb/, mindhárom gyülekezetben, melyeket nagyrészt a lelkészek hirdetnek meg és koordinálnak, ezekben kevés a presbiteri jelenlét és segítség,
-ha anyagi biztos hátterünk van, ez lelkileg egészséges gyülekezetet eredményez,  - vajon ez minden helyzetben így van???
- megmaradás -ezt úgy tudjuk szorgalmazni, ha olyan közösséget alkotunk, akihez jó tartozni,
-bármilyen jellegű lebonyolításban jó összedolgozni, már a kiindulástól kezdve,
-a presbiter, a lelkipásztor, a munkatárs nem hibátlan, nem tökéletes, de példát kell adnia,
-fontos volna egy "hálószerű" működés az evangélium és az információk eljuttatásában,
-olyan alkalmi beszélgetéseket folytatni, amelyekben a témákra a szentírásban vélemény illetve megoldás van, talán ide sorolható az a nehézség is mit jelent együtt élni a cigánysággal, a menekültekkel, más nemzetiségűekkel,                -nagyon fontos lenne azt megvalósítani minél hamarabb, hogy a presbiter és családja hatékonyabban vegyen részt missziós foglalkozásokban,
-külön probléma, nehézség az egyházból való kitérés és áttérés. Mit teszünk azért, hogy ne engedjük mások elcsábítását, mi az az eszköz a kezünkben, amivel felnyitható a szem a veszedelemre,
-javadalmak kérdése - ne csak presbiter feladata, hanem mások bevonása is fontos lenne,
-gondnoki feladatok és az ezzel járó nehézségek, a támadások legnagyobb része feléjük irányul a lelkipásztor mellett,
-családlátogatás fontossága, nemcsak konkrét alkalmak esetén,
-presbiteri bizottságok hiánya, és helyes bevezetése, azoknak komoly működése sok terhet venne le a gondnok és lelkipásztor válláról,
-presbiter-lelkészkapcsolat: bizalom kezelése, megértő kapcsolat, hogy az egyházi munka gördülékenyebb legyen,
-merünk, vagy nem merünk beszélni dolgainkról, félelmeinkről, lelki dolgainkról, szomorúságainkról, gyülekezetben való tapasztalatainkról,  mitől, miért félünk?...,
-a presbiterfeleség fontosságának szolgálata a presbiter mellett, láthatatlan szolgálóként van jelen sokszor a feladatok rendjén, több elismerést kellene kifejteni irányukba,
Végül egyöntetően kijelentettük, hogy  érezzük a lelki és anyagi feladataink fontosságát, nagyságát,terhét és felelősségét, ezért fontos nekünk ilyen és hasonló képzéseken részt venni, ahol presbiter és felesége egyaránt jelen van.

Az elfogyasztott finom ebéd után, melyet a dunaszentbenedeki presbiterfeleségek főztek, betekintést nyertünk a Hajóson levő katolikus érseki palota volt vadászkastélyának belső illetve kastélyparkjának történelmébe, értékeinek szépségébe, majd a híres hajósi pincefalu egyik utcáján sétáltunk és egyik pinceházban bor kóstolóra hívtak meg. Finom helyi bort kóstolhatott az aki akart, aki pedig nem, annak frissen préselt mustot szolgáltak.

A vacsora alatt és után kellemes beszélgetések alakultak ki, múltról, jelenről, jövőről, sajátos örömekről és nehézségekről.

Vasárnap istentiszteletre

hívtak a fénylő napsugarak, és a harangok hívása. Magyaróiak és dunaszentbenedekiek együtt dicsértük Istent. Liturgiai szolgálatot végzett Imre Zita dunaszentbenedeki lelkésznő, igehirdetési szolgálatot Takács Albert magyarói lelkipásztor végzett a Jn 15,5 alapján: "Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők..." hangsúlyozva: Krisztus a maga égi gazdagságát megnyitja a mi részünkre, és ezzel azt is mondja, hogy az Ő mennyei létébe nekünk is helyünk van. Új közösség kezdődik Isten és ember között, ami eddig nem volt, azért, hogy gyümölcs teremjen az emberben, hogy Isten öröme, dicsősége megvalósuljon.

A szőlőtő és szőlővessző képe egy állandó összeköttetést fejez ki és nem egy egyszeri eseményt csupán. Gyakran vonul vissza az ember magába élete során, de ezzel a hasonlattal azt tudjuk meg, hogy Jézus nem vonul vissza magába, a velünk való közösségében nincs és nem is lesz szünet.

A gyümölcs négy dolgot jelent: ízet, illatot, gazdagságot, szépséget. Mint lelkész és presbiter ilyennek kellene lennünk. Ízet, krisztusi illatot, gazdagságot és szépséget adni, árasztani az egyházban, a világban. Ez csak akkor lehetséges, ha a szőlőtőkén maradunk. Összefoglalva személyesen elmondhatjuk: Krisztusban új személyiség lettem, aki Istenben örülök, szépségében gyönyörködöm, s illatát hordozom magamban. A gyümölcstermésben az életünket átadjuk másoknak, azaz a Krisztusban kapott élettel másoknak szolgálunk, mert így jut el minden emberhez valami Isten szeretetéből.

Istentisztelet után átadta a magyarói gyülekezet presbitériuma Zsigmond István gondnok személyében azt az ajándékot, mely ez együttlétet és a további kapcsolat megerősítését szolgálhatja: három jelképet: templomot, úrasztali kelyhet a Jn 15,5 igeverssel és Magyaró címerét, tartalmazó festett tányért. A helyi gyülekezet presbitériuma Kálvin János Institucióját adományozta, azzal a kikötéssel, hogy bátran vegyék kézbe e köteteket presbitertársak is, mert sok hasznos információ, a szolgálatra megerősítő gondolat található benne. Zsigmond István magyarói gondnok és Samu János dunaszentbenedeki gondnok átadta egymás gyülekezetének a jelképes ajándékot, majd Isten áldását kérték a gyülekezetekre és a vezető testületekre.

Ünnepi  alkalmunk Imre Zita lelkésznő bezáró, köszöntő gondolataival zárult, majd Isten gondoskodó kegyelméből és az asszonytestvérek szorgos kezeiknek köszönhetően asztalhoz ülhettünk, majd az ebéd elfogyasztása után hazaindultunk. Hosszú, fáradságos utat tettünk meg, de azt amit ez alkalommal is magunkkal hozhattunk erőforrás lehet mindennapi életünkre nézve. Szolgál erre az a kis könyvecske, amelyet minden jelen levő presbiter haza hozhatott és az a vers is , amit Sütő Sándor helybeli presbiter testvérünk leánya tolmácsolt  mindannyiunk felé.

Istené legyen a dicsőség.

Dunaszentbenedeki presbitérium Magyarón 2014

Különleges eseményre készült november első hétvégén a Magyaró-i gyülekezet Presbitériuma és a magyarországi Dunaszentbenedek-i gyülekezet Presbitériuma, egy "testvérkapcsolat" létrehozására és ennek ápolására. Az, ami gondolati síkon már a nyár folyamán megfogalmazódott, íme, most az ősz folyamán megvalósult. Célja van e kapcsolat kialakulásának, mert létezik már egy kulturális kapcsolat a két község között polgári oldalon, és ezt szeretnénk megkoronázni azzal, hogy gyülekezeti téren is kapcsolatot tartson fenn e két település.   De azért is fontos ez a kapcsolat, mert közös örömeink és nehézségeink vannak gyülekezeteinken belül, és egymástól mindig tanulhatunk, egymásra talán számíthatunk nehezebb időszakokban, úgy lelki, mint fizikai segítségnyújtást is beleértve. Valójában kevés volt ez az idő arra, hogy mindent részleteiben megbeszéljünk, kidolgozzunk, vagy épp közös ügyek felkarolását indítsuk be, de  mivel most itt Magyarón egy folyamat kezdődött el, akkor ez azt is jelenti, hogy részleteiben is tudunk gondolkodni majd egyházközségeinkre tekintve. A presbiterség, mint szolgálati terület egy ember életében, ez került megvilágításba ezen a hétvégén, mert valójában a presbiteri állapot nem egy egyszerű státusz, hanem egy sokrétű  szolgálati terület, amelyben ott van az egyház, a presbiter családja, gyermekei és a faluközösség a szolgálat mellett.

Csendes hétvégét szerveztünk ennek jegyében, melynek mottója Füle Lajos versének pár sóra:

Mind gyakrabban kérdezem: mit üzen az életem másnak? Minek voltam itt?
Mire tékozoltam el életem elfolyt éveit?
Mit bízott rám Mesterem?
Bűnbánattal kell kérdeznem: mit üzen az életem?
Hirdette, mit Tőled vett, hogy az Isten szeretet?
Üzente, hogy az a Vér megtisztít a Krisztusért minden embert, aki itt Hozzá viszi buneit?
Mutatta a Golgotát? Hirdette, hogy van tovább, hogy van út a menny felé?
S ezen az úton ott van-e az én életem? ... Vajon mit üzen az életem?

Péntek este érkeztek vendégeink, közel 600 km tettek meg, azért a nemes célért, mely egyház- és hitépítő szolgálatként látott megvalósulni a közeljövőben. A szombati program a vécsi kastély megtekintése, annál is inkább, mert most rendezték meg a

nyílt kastély napokat, sétáltunk a kastélykertben, ahol az ősz színpompájában elfeledhetetlenné tette azt az idot,

jártunk a Helikon asztalnál és megtekintettünk az ott levő sírokat, majd a vécsi műemlék templom meglátogatásával zártuk a délelőttöt, ahol Benkő Mihály marosvécsi lelkipásztor beszélt a műemlékjellegű templomról, a Kemény család és más uradalmi családok hozzájárulásáról, a mennyezet stukkó díszítéséről, a padok különleges  faragásairól, a kövekbe vésett történelemről, a szószék és orgona egyediségéről, volt lelkészekrol és haranglábjáról. Finom ebéd után került sor az előadásra, melyet már közösen a magyarói presbiterek és feleségeik társaságában hallgattunk meg.

Szeretettel hívtuk tehát e csendes hétvégére presbitereinket és feleségeiket,

melyen előadást is hallgathattunk Nt. Jakab István galambodi lelkipásztortól, aki a Maros-Mezőségi Egyházmegye esperese is. Előadásának címe: "A presbiter és családjának szolgálata a gyülekezet missziójában" s áldásos alkalomnak tekinthetjük, mert mondanivalóján elgondolkozhattunk és következtetéseket is levonhattunk:a szolgálat területén, a misszió, evangélizáció területén "mindnyájan híjával találtatunk", akárcsak a Dániel könyvének történetében a király. Ennek a hiányosságnak a leszűkítését szeretnénk szorgalmazni több ilyen jellegű találkozók szervezésével, előadások meghallgatásával, beszélgetésekkel, csendes napi alkalmak megtartásával, hogy közeledjünk Istenhez és egymáshoz, hogy másként lépjünk a gyülekezeti tagok felé és azok a maguk rendjén másképp fogadjanak, mint Jézus Krisztus tanítványait. Itt cseng fülembe az előadás talán egyik legfontosabb gondolata: "a presbitereket Krisztuson keresztül kell látni és nem Krisztust a presbitereken keresztül, mert mindnyájan tökéletlenek vagyunk, Krisztus pedig képes minket átformálni." Mondanivalójában hangsúlyt fektetett arra, hogy a misszió kezdete az elhívás, aki meghallja az Isten hívását, az már öntudatos Krisztus követő lesz.... "Vele legyen" ez a legfontosabb feladata a tanítványnak, presbiternek. Ez az erőforrás. Arra a kérdésre, hogy mit jelent szolgálni, a felelet: hitet sugározni és megpróbálni megélni ezt mások felé. Sokak vágya az, hogy szeretnék "látni" egy jó prédikációt. A gyerekek visznek valamit a világba a családból, és ok a maguk módján adják tovább. A református presbiter családja tehát legyen olyan, hogy kívül állók mondják: nekem is kell az az élet. Van-e nekünk ilyen célunk?! Végül arra kerestük a választ, hogyan végezhet a presbiter missziót? Végszóként ennek nehézségére tértünk ki megfogalmazva ki nem mondott gondolatokat az előadó: -mert nem gondoljuk, hogy ez a feladatunk, mert nem gondoljuk, hogy képesek vagyunk , nem tartjuk magunkat alkalmasnak, mert végzettségünk nem ez, mert nincs időnk, mert nem hallgatnak meg, mert tőlem nem fogadják el, mert szégyenlem erről és Krisztusról beszélni, mert nem hiszem, hogy szükségük van rám és az én mondanivalómra, stb. A misszió tehát nem kényszeríthető, hanem hálából végzett szolgálat. Amikor ez így sikerül, akkor döbbenhetünk rá, hogy ez nem is mi vagyunk, hanem a Kegyelem.

Takács Albert magyarói lelkipásztor

köszöntő szavaiban háláját fejezte ki ezért az alkalomért és mondotta "az a jó, ha az ember hiszi és tudja, hogy az Úr elhívta őt egy szolgálatra." Az előadás végeztével megfogalmazta, hogy sokszor Péterekként vagyunk jelen  a mindennapokban, meggondolatlan kifejezésekkel, tagadásokkal, néha fogadkozásokkal, néha megelégedéssel, sok sok véghezvitt cselekedettel, de kudarccal is, és kérdések hangzanak felénk akárcsak Péter felé. Mindnyájunknak válaszolni kell és ma sajnos mi is akár egykor Péter szégyenkezünk a Krisztusi kérdésre: szeretsz-e engem, mert  tudjuk lelkünk mélyén, hogy hiányos a szeretetünk. Talán zárszóként két kis elgondolkoztató gondolatot vihettek presbitereink magukkal: Füle Lajos: Ma is? "Péter! Ma is szeretsz te engem?  Tanú vagy még, csodákra látó? Vagy behálóz a régi háló? Kérdezgetlek... a sebeimmel..." és Tamás Jenő: " Várakozni csak a hűség tud. Megérteni csak a türelem. Hinni csak az alázat. Szeretni csak az önfeláldozás. És célba érni csak az engedelmesség."

Csendes hétvégénk a vasárnapi gyülekezeti istentisztelettel ért véget, amikor a Dunaszentbenedeki lelkipásztor Imre Zita lelkésznő hirdette az igét, a 133 zsoltár alapján. 

Igehirdetését egy kérdéssel kezdte: ki mivel, milyen gondolatokkal érkezett a templomba, miről beszélgetett útközben, mert igen fontos ez az istentisztelet szempontjából. Ez a zsoltár zarándokének, azok mondták, akik jöttek az isten házába. A zsoltár dicséri az egységet. Átjárja a közösséget, aki mondja és átalakítja, késszé teszi az isteni üzenet  befogadására, úgy, hogy az Úrnak kedve kegyen benne. Ha szeretnénk ilyen egységben élni, akkor Jézus felszentel tanítványi közösséggé. Példa erre főpapi imája, utolsó éjszakáján rettegve, vért verejtékezve, , mert az ami rá vár nem könnyű feladat. Könyörög az Atyához, hogy Ő végezze el ezt a munkát bennünk, hogy szenteljen fel a tanítványi életre, a presbiteri életre, , hogy megismerje a világ, hogy az Ő küldöttei vagyunk. Figyelmeztetésként hangzott végül az a gondolat, hogy az egység megteremtése soha sem belülről jön kifelé, a másik felé, hanem felülről, Istentől való. tanácsként pedig megfogalmazódott az a gondolat, hogy ne csak Jézusra nézzünk, hanem lássuk is Őt, hogy mennyire türelmes Péterrel, az 5000 emberrel és mennyire nyugodt a kenyér megtörésében, hogy nem sértődik, amikor a farizeusok provokálják, , hogy amikor betegeket visznek hozzá, nem viselkedik bántóan, hogy bemegy a bűnösökhöz, asztalhoz ül a vámszedőkkel, hogy a bűnös asszonyra nem olvassa rá a bűneit, hogy csodálkozik a római százados hitén. Engedjük magunkba és ne elégedjünk meg azzal a szeretettel, azzal az egységérzéssel, ami bennünk van, mert hamis lehet mindez, megtévesztő. Legyünk úgy egyek, hogy közben Jézussal vagyunk együtt.Az istentiszteletet követően a két gondnok is köszöntötte a gyülekezetet: Samu János dunaszentbenedeki gondnok átadva jelképes ajándékát: kalocsai mintával díszített porcelánvázát, melyre rá van festve a dunaszentbenedeki templom, és a következő felirattal: " Ti azonban legyetek erősek, ne lankadjatok el, mert tetteiteknek meg lesz a jutalma!",/2 Krónika 15,7/ és Zsigmond György István magyarói gondnok, aki amagyarói varrottas egyik ősi jelképes motívumát adta át egy emléklap kíséretében, melynek igei gondolata: "Az Úr pedig irányítsa szíveteket az Isten szeretetére és a Krisztus állhatatosságára." /2 Thesszalonika 3,5/, valamint egy mécsest, a szent családot jelképezve, hisz lassan-lassan közeledünk már ahhoz az időszakhoz, amit Adventnek nevezünk, melyek láthatóvá is tették ezen kapcsolat létrehozását, hisz ahányszor ezen ajándékokra rátekintünk az egység, a krisztusi szeretet, a testvérkapcsolat, az egymás felkarolása, szolgálata jut eszünkbe.

Végül kórusunk énekei, a gyerekzenekar néhány tagjának éneke és két vers emelte magasztosabbá ezt az alkalmat, mely egyben a 100 esztendős Szilágyi Róza asszonytestvérünket is köszöntötte, akihez a gyülekezet képviselete a du. órákban látogatott el köszöntve azt, aki hálával fogadta ez alkalommal az Úrvacsora jegyeit családtagjaival egyben, a megjelentek körében.

A csendes hétvégét közös ebéddel zártuk, közel hatvanan ültünk le a terített asztal mellé, ezennel is megköszönjük a finom ebédet. Ebéd után nem maradt más hátra, mint az elköszönő szó, mely így hangzott : viszontlátásra jövőre Dunaszentbenedeken.

Mindenekért Istennek legyen hála

Modules

A more lightweight and flexible Extension used for page rendering is a Module. Modules are used for small bits of the page that are generally less complex and able to be seen across different Components. To continue in our book analogy, a Module can be looked at as a footnote or header block, or perhaps an image/caption block that can be rendered on a particular page. Obviously you can have a footnote on any page but not all pages will have them. Footnotes also might appear regardless of which chapter you are reading. Simlarly Modules can be rendered regardless of which Component you have loaded.

Modules are like little mini-applets that can be placed anywhere on your site. They work in conjunction with Components in some cases and in others are complete stand alone snippets of code used to display some data from the database such as Articles (Newsflash) Modules are usually used to output data but they can also be interactive form items to input data for example the Login Module or Polls.

Modules can be assigned to Module positions which are defined in your Template and in the back-end using the Module Manager and editing the Module Position settings. For example, "left" and "right" are common for a 3 column layout.

Displaying Modules

Each Module is assigned to a Module position on your site. If you wish it to display in two different locations you must copy the Module and assign the copy to display at the new location. You can also set which Menu Items (and thus pages) a Module will display on, you can select all Menu Items or you can pick and choose by holding down the control key and selecting multiple locations one by one in the Modules [Edit] screen

Note: Your Main Menu is a Module! When you create a new Menu in the Menu Manager you are actually copying the Main Menu Module (mod_mainmenu) code and giving it the name of your new Menu. When you copy a Module you do not copy all of its parameters, you simply allow Joomla! to use the same code with two separate settings.

Newsflash Example

Newsflash is a Module which will display Articles from your site in an assignable Module position. It can be used and configured to display one Category, all Categories, or to randomly choose Articles to highlight to Users. It will display as much of an Article as you set, and will show a Read more... link to take the User to the full Article.

The Newsflash Component is particularly useful for things like Site News or to show the latest Article added to your Web site.

Plugins

One of the more advanced Extensions for Joomla! is the Plugin. In previous versions of Joomla! Plugins were known as Mambots. Aside from changing their name their functionality has been expanded. A Plugin is a section of code that runs when a pre-defined event happens within Joomla!. Editors are Plugins, for example, that execute when the Joomla! event onGetEditorArea occurs. Using a Plugin allows a developer to change the way their code behaves depending upon which Plugins are installed to react to an event.

Languages

New to Joomla! 1.5 and perhaps the most basic and critical Extension is a Language. Joomla! is released with multiple Installation Languages but the base Site and Administrator are packaged in just the one Language en-GB - being English with GB spelling for example. To include all the translations currently available would bloat the core package and make it unmanageable for uploading purposes. The Language files enable all the User interfaces both Front-end and Back-end to be presented in the local preferred language. Note these packs do not have any impact on the actual content such as Articles.

More information on languages is available from the
http://community.joomla.org/translations.html