MAGYARÓI PRESBITÉRIUM DUNASZENTBENEDEKEN 2015

2015 október 2-án hajnalban mozgást lehetett észlelni a magyarói parókia előtt. Presbitériumunk képviseleti szinten indult Dunaszentbenedekre, oda, ahová már jól ismert, mondhatjuk kitaposott út vezet. Nem ismeretlen vidékre indulunk. Egy már több éve működő kapcsolat áll fenn polgári oldalon a két település, Magyaró és Dunaszentbenedek között. Ezt hívatott megerősíteni egyházi oldalon az az elhatározás, melyet lelkész kolléganőnkkel tárgyaltunk egy ittlétük alkalmával. Presbiteri megbeszélések következtek e téren és így határoztatott el az a fajta kapcsolattartás, mely a két gyülekezet presbitériuma között köttetett tavaly november 9-én itt a Magyarói Református Gyülekezet templomában, amikor a Dunaszentbenedeki presbitérium küldöttsége érkezett hozzánk.

Ezek a találkozások továbbképzések formájában történnek, ami azt jelenti, hogy olyan előadásokat és egyéni csoportmunkát végzünk a szombati napon, ami a presbiteri tiszt komolyabb megismerését, az ebben a tisztségben való elmélyedést, az adódó problémák megbeszélését, feladataink kudarcba fulladásának okait, lelki megerősödést és ehhez hasonló kérdésekkel foglalkozunk. Fontos mindez, mert egy olyan világban élünk, ahol az egyház veszti tekintélyét, benne a presbiter és a lelkész is. Hogyan maradhatunk hitelesek, hitvallásunkhoz, egyházunkhoz, tisztünkhöz, ha a vezetőségben nincs meg a hitelesség, a Krisztus követésének hajlama. A tavalyi alkalmunkon, a magyarói Nimródház nagytermében "A presbiter és családja" témáját boncolgattuk, Nt. Jakab István Maros-mezőségi Egyházmegye esperes lelkipásztora mentorálásával.  Erről olvashatnak a második oldalon.

Az idén a magyaróiak voltak soron, elindulni a továbbképzés, a tanulás, a találkozás útján Dunaszentbenedek felé. Egy teljes napi utazás után, közel 600 km megtétele után, hálás kis csapat fogadott bennünket, ahol azon az estén közös vacsora mellett ismerkedtünk, hisz tisztújítás miatt új presbiterek is  voltak jelen, illetve nyertünk tudomást az ottani programról, mely közös istentisztelettel és ebéddel zárult vasárnap.

Szombat reggel kipihenve és tanulni vágyó kíváncsisággal foglaltunk helyet a gyülekezeti teremben.   A helybeli lelkésznő, Imre Zita tiszteletes asszony köszöntötte a vendég presbitereket és feleségeiket, valamint az ottani presbitereket és feleségeiket, bemutatva az előadást tartó lelkészházaspárt, majd Isten áldását kérte az aznapi foglalkozásokra. Körünkbe  érkezett Farkas István és Farkasné Tóth Zsuzsanna lelkészházaspár, akik lelkiekben gazdagítottak, először azzal az áhítattal, amelyet Farkasné Tóth Zsuzsanna tartott az 1 Korintus 12,4-7. ige alapján: "A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek. A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr, és különbség van a csodatevő munkákban is, de ugyanaz az Isten, aki mindezt munkálja mindenkivel. A Lélek megjelenése azonban kinek-kinek azért adatik, hogy a gyülekezetnek használjon vele."Gondosan megfogalmazott mondatok törtek utat gondolataink felé. Mindenik komoly üzenetet hagyott maga után, melyek mind azt az értést hozták felszínre, hogy milyen távol is vagyunk attól a feladattól melyet lelkésznek és presbitériumnak képviselnie kell kifele a világ fele és befele a gyülekezeti élet fele.

Hadd emlékeztessem mindnyájunkat egy- két mondatára: az egyház fogalmát egy ház képéhez hasonlíthatjuk. A ház rendezve van, mindennek megvan a helye, úgy, hogy a parkettát nem tesszük a mennyezetre, az ablakot nem helyezzük az ajtó helyére. Vannak részek, amelyeket nem lehet felcserélni. TERVSZERŰ ELRENDEZÉS! Az Úr Isten minket is ismer, Ő ismer a legjobban. A világ azt kiabálja: legyünk egyediségek, mégis egy kaptafára húz minket. De Isten előtt mi valóban egyediségek vagyunk. Ezért bíz meg feladatokkal, szolgálatokkal., melyek sokrétűek lehetnek: a templomi rend felügyeletétől el egészen addig, hogy elmondjon egy imát.
Ha megtaláljuk szolgálati helyünket akkor különbözőségünket használjuk fel. Ezzel egy cél felé haladjunk: Isten dicsőségére. A szolgálatban nem magunkat kell dicsérni. Fontos az, hogy mit nézünk a templomban:, hogy hogyan áll az asztalterítő, mert amíg ezt tesszük, elzártuk az ige szavát szívünktől. Kifejezetten fontos a presbiternek az ima. Ima szolgálata előtt, ima a napi munka előtt, ima családjáért, ima gyülekezetéért, ima lelkipásztoráért,mert az ima megtartása nemcsak a lelkipásztor feladata. A presbiter is az egyetlen célt kell lássa, az egyetlen irányt: Isten segedelme, és dicsőítése.
Kifejezte továbbá azt is, hogy a sokrétű szolgálatban vigyázni kell, hogy ne legyen széthúzás. Bizonyára vannak, voltak és mindig lesznek széthúzások, de ezek kinek az igazát szolgálják: az Úr Istenét, vagy valamelyik csoport igazságát. Pl.-nak áll előttünk a vadludak repülése. Ha nem állnak be az első után, akkor nem lesznek képesek végigjárni a kijelölt utat, nem jutnak el a célhoz.
Egy LÉLEK van, aki adja az erőt, a lelki ajándékokat, a feladatokat, de az elhívást is ezekhez. Ha ismerjük Isten Szentlelkét, akkor azt is tudjuk hogy az Ő nevében cselekszünk. Példaként hozta fel számunkra a rajzfilm világából Bogyó és Babóca című rajzfilmet, akinek 17 hangját, karakterét egyetlen személy adja. Isten is ezt teszi. Egységet ad a különbözőségben. A mi szolgálatunk, mint presbitérium ezt kell megfigyelje, erre rá kell hangolódnia, el kell fogadnia, ha már felvállalta és meg kell cselekednie Isten dicsőségére és az egyház, anyaszentegyház növekedésére.

Komoly üzenetet hordozó gondolatai bevezettek az előadás berkeibe: Isten szolgája: a presbiter. Öt pontban foglalta össze előadását:

1. A földi egyház rendeltetése, célja, szolgálata, feladata / Isten az ő kiválasztottaival nem egyénenként, külön-külön kötött szövetséget, hanem egy közösséggel, amit Ő az Ő népének nevez. Kihívottak és összegyűjtöttek gyülekezete, Jézus Krisztusban. - Látható és láthatatlan egyház közötti különbség. - Rendeltetése: Istennek éljen. Mert az Isten magát az egyháznak jelenti ki, és az egyház tiszteletadását elfogadja. - Feladata: hallgassa és hirdesse Isten igéjét. Szolgálata: felmutatni Jézus Krisztust /

2. A presbiter személye, feladata a Bibliában / A presbiter szó jelentése:elöljáró, aki elöl megy. Akár időben, mint ős, akár tisztességben, példamutatásban, becsületben. - Ószövetségi gyökerek: Mózes.  A keresztyén gyülekezetekkel egyidős a tisztség: Ap Csel 11,30, 15,2. - a gyülekezet vezetői voltak. - A szentírásban a presbiterek nagy tekintélyű, Isten által elhívott emberek, akik hittel, bölcsességgel és szeretettel telve végezték a gyülekezet kormányzásának munkáját.

3. A presbiter személye, feladata Kálvin János írásaiban / Institució 4. könyv, 3. fejezet: az egyház tanítói, szolgái, megválasztásuk és tisztségük. - 1 Kor 12,12-13 : mindannyian egy testnek, a Krisztus Jézusnak a tagjai vagyunk. Krisztus a fej, de minden tagnak megvan a fontos szerepe, és feladata. Kálvin innen indul ki, amikor a gyülekezeti tisztségeken gondolkodik. - Kálvin szerint a szolgálat feltételei: Isteni elhívás, rátermettség, feddhetetlen élet, nyilvános választás, beiktatás.

4. A presbiteri szolgálat rövid története, kitérve az erdélyi sajátságokra / XVI. sz. gyéren vannak presbiterek, presbitériumok nincsenek sehol sem. - 1617 Pápa, kanizsai Pálfi János lelkész nyomán az első magyar presbitérium. - Erdélyben később, a puritán mozgalom ideje alatt XVIII. század. - Az ellenreformáció ideje alatt megerősödik a presbiteri tisztség. - 1881-1882-ben Debrecenben tartott egyetemes alkotmányozó zsinat kimondta, hogy az egyház magát a zsinat-presbiteri rendszer alapján igazgatja és kormányozza. Innentől kezdve minden önálló gyülekezet bír presbitériummal.

5. A presbiter jogállása / a presbiter hatásköre a Statutum szerint. A beiktatás figyelmezteti a presbitert a szolgálatról, hogy felelősséget vállal magára. Jeladás ez, Isten elvárja tőlem, hogy azt tegyem, ami kell. Feladatod hirdetni az evangéliumot, ami téged is megváltoztatott. A gyülekezet Jézus Krisztus élettere. Jézus Krisztus a te élettered-e?

Az előadás egy kis történelmi háttérrel is rendelkezett tehát, Kálvin János Instituciójából vett gondolatokkal megerősítve, majd a jelen kor kihívásaira tért át reflektálva a mai egyedi helyzetre ami épp Magyarón vagy épp Dunaszentbenedeken van.


Az elmondottak után csoportos alkalomra került sor. 4 csoportot alkotva készültünk a feladatra: 2 csoport a templomba, két csoport a gyülekezeti teremben találta meg a helyét. Azt hiszem jó elosztás volt, mert minden csoportban volt magyarói és dunaszentbenedeki presbiter vagy presbiterfeleség. Komoly feladat előtt álltunk, nem is a témát illetően, hanem a megszólalás terén. Nagyon nehezen indult a beszélgetés, gondolom minden csoportban, de a végén bizony kevésnek minősült az az időkeret/20 perc/ ami rendelkezésünkre állott. Sokrétű kitekintés adatott az egyházi szolgálat terén, ahol a presbiter a családjával szolgál. Mi a nehézség a szolgálatban, miért nincs presbiter részéről egyéni kezdeményezés , önkéntes szolgálat felvállalás, a családlátogatás terén bizony sok változtatni való szükséges, kit miért nem fogadnak el a hívek, milyen munkacsoportok léteznek egy presbitériumon belül, ezeknek jó vagy rossz kicsengésük van az egyházra nézve. Ilyen és hasonló kérdésekkel igyekeztünk foglalkozni, lássunk ezekből pár megfogalmazott gondolatot:
-programok vannak a különböző korosztályoknak/vallásórák, bibliaórák, kórus,bibliahetek, stb/, mindhárom gyülekezetben, melyeket nagyrészt a lelkészek hirdetnek meg és koordinálnak, ezekben kevés a presbiteri jelenlét és segítség,
-ha anyagi biztos hátterünk van, ez lelkileg egészséges gyülekezetet eredményez,  - vajon ez minden helyzetben így van???
- megmaradás -ezt úgy tudjuk szorgalmazni, ha olyan közösséget alkotunk, akihez jó tartozni,
-bármilyen jellegű lebonyolításban jó összedolgozni, már a kiindulástól kezdve,
-a presbiter, a lelkipásztor, a munkatárs nem hibátlan, nem tökéletes, de példát kell adnia,
-fontos volna egy "hálószerű" működés az evangélium és az információk eljuttatásában,
-olyan alkalmi beszélgetéseket folytatni, amelyekben a témákra a szentírásban vélemény illetve megoldás van, talán ide sorolható az a nehézség is mit jelent együtt élni a cigánysággal, a menekültekkel, más nemzetiségűekkel,                -nagyon fontos lenne azt megvalósítani minél hamarabb, hogy a presbiter és családja hatékonyabban vegyen részt missziós foglalkozásokban,
-külön probléma, nehézség az egyházból való kitérés és áttérés. Mit teszünk azért, hogy ne engedjük mások elcsábítását, mi az az eszköz a kezünkben, amivel felnyitható a szem a veszedelemre,
-javadalmak kérdése - ne csak presbiter feladata, hanem mások bevonása is fontos lenne,
-gondnoki feladatok és az ezzel járó nehézségek, a támadások legnagyobb része feléjük irányul a lelkipásztor mellett,
-családlátogatás fontossága, nemcsak konkrét alkalmak esetén,
-presbiteri bizottságok hiánya, és helyes bevezetése, azoknak komoly működése sok terhet venne le a gondnok és lelkipásztor válláról,
-presbiter-lelkészkapcsolat: bizalom kezelése, megértő kapcsolat, hogy az egyházi munka gördülékenyebb legyen,
-merünk, vagy nem merünk beszélni dolgainkról, félelmeinkről, lelki dolgainkról, szomorúságainkról, gyülekezetben való tapasztalatainkról,  mitől, miért félünk?...,
-a presbiterfeleség fontosságának szolgálata a presbiter mellett, láthatatlan szolgálóként van jelen sokszor a feladatok rendjén, több elismerést kellene kifejteni irányukba,
Végül egyöntetően kijelentettük, hogy  érezzük a lelki és anyagi feladataink fontosságát, nagyságát,terhét és felelősségét, ezért fontos nekünk ilyen és hasonló képzéseken részt venni, ahol presbiter és felesége egyaránt jelen van.

Az elfogyasztott finom ebéd után, melyet a dunaszentbenedeki presbiterfeleségek főztek, betekintést nyertünk a Hajóson levő katolikus érseki palota volt vadászkastélyának belső illetve kastélyparkjának történelmébe, értékeinek szépségébe, majd a híres hajósi pincefalu egyik utcáján sétáltunk és egyik pinceházban bor kóstolóra hívtak meg. Finom helyi bort kóstolhatott az aki akart, aki pedig nem, annak frissen préselt mustot szolgáltak.

A vacsora alatt és után kellemes beszélgetések alakultak ki, múltról, jelenről, jövőről, sajátos örömekről és nehézségekről.

Vasárnap istentiszteletre

hívtak a fénylő napsugarak, és a harangok hívása. Magyaróiak és dunaszentbenedekiek együtt dicsértük Istent. Liturgiai szolgálatot végzett Imre Zita dunaszentbenedeki lelkésznő, igehirdetési szolgálatot Takács Albert magyarói lelkipásztor végzett a Jn 15,5 alapján: "Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők..." hangsúlyozva: Krisztus a maga égi gazdagságát megnyitja a mi részünkre, és ezzel azt is mondja, hogy az Ő mennyei létébe nekünk is helyünk van. Új közösség kezdődik Isten és ember között, ami eddig nem volt, azért, hogy gyümölcs teremjen az emberben, hogy Isten öröme, dicsősége megvalósuljon.

A szőlőtő és szőlővessző képe egy állandó összeköttetést fejez ki és nem egy egyszeri eseményt csupán. Gyakran vonul vissza az ember magába élete során, de ezzel a hasonlattal azt tudjuk meg, hogy Jézus nem vonul vissza magába, a velünk való közösségében nincs és nem is lesz szünet.

A gyümölcs négy dolgot jelent: ízet, illatot, gazdagságot, szépséget. Mint lelkész és presbiter ilyennek kellene lennünk. Ízet, krisztusi illatot, gazdagságot és szépséget adni, árasztani az egyházban, a világban. Ez csak akkor lehetséges, ha a szőlőtőkén maradunk. Összefoglalva személyesen elmondhatjuk: Krisztusban új személyiség lettem, aki Istenben örülök, szépségében gyönyörködöm, s illatát hordozom magamban. A gyümölcstermésben az életünket átadjuk másoknak, azaz a Krisztusban kapott élettel másoknak szolgálunk, mert így jut el minden emberhez valami Isten szeretetéből.

Istentisztelet után átadta a magyarói gyülekezet presbitériuma Zsigmond István gondnok személyében azt az ajándékot, mely ez együttlétet és a további kapcsolat megerősítését szolgálhatja: három jelképet: templomot, úrasztali kelyhet a Jn 15,5 igeverssel és Magyaró címerét, tartalmazó festett tányért. A helyi gyülekezet presbitériuma Kálvin János Institucióját adományozta, azzal a kikötéssel, hogy bátran vegyék kézbe e köteteket presbitertársak is, mert sok hasznos információ, a szolgálatra megerősítő gondolat található benne. Zsigmond István magyarói gondnok és Samu János dunaszentbenedeki gondnok átadta egymás gyülekezetének a jelképes ajándékot, majd Isten áldását kérték a gyülekezetekre és a vezető testületekre.

Ünnepi  alkalmunk Imre Zita lelkésznő bezáró, köszöntő gondolataival zárult, majd Isten gondoskodó kegyelméből és az asszonytestvérek szorgos kezeiknek köszönhetően asztalhoz ülhettünk, majd az ebéd elfogyasztása után hazaindultunk. Hosszú, fáradságos utat tettünk meg, de azt amit ez alkalommal is magunkkal hozhattunk erőforrás lehet mindennapi életünkre nézve. Szolgál erre az a kis könyvecske, amelyet minden jelen levő presbiter haza hozhatott és az a vers is , amit Sütő Sándor helybeli presbiter testvérünk leánya tolmácsolt  mindannyiunk felé.

Istené legyen a dicsőség.