KONFIRMÁLÁS és HÚSVÉT

„Ezüstöm és aranyam nincsen,

de amim van, azt adom neked:

a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj! Ap. Csel 3, 6

Egy kis ezüst

Valaki azt mondta:

Mi a szerepe tulajdonképpen az életnek?

A mester azt felelte: - Lépj az ablakhoz. Mit látsz?

- Egy asszonyt egy gyermekkel.

- Jó. Akkor most lépj e tükör elő. Mit látsz?

- Hát magamat.

- Nos, látod: az ablak is üvegből van, a tükör is.

Ha pedig csak egy kis ezüstöt tesz az ember az üveg mögé, már nem is lát mást csak önmagát.

Az élet értelme meglátni ŐT, a Krisztust és minden embert, aki körülöttünk van, hisz mindnyájan "koldusai" vagyunk Istennek, akik kapnunk kell és adnunk kell tovább...

 Húsvéti imádság. 

„Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadott!” –Lk 24,5-6

Mennyei Atyám, Jézus Krisztusban!

Húsvét
 ünnepén lelki nyugalommal, alázattal borulok eléd, ki mindenható, 
örökké élő Isten vagy, Aki szereteted által eloszlattad a sötétséget, 
melyet a nagypéntek gyásza borított lelkemre, a kétségbeesést, hogy most
 már mi lesz velem, a holtak között való szeretteim keresését, mert aki 
veled van, az nincs a sírban, hanem ott, ahol Te vagy, azon a helyen, 
amelyet Fiad készített az Őt szeretőknek. Köszönöm ma a sírhoz induló 
asszonyoknak feltett feltámadott Fiad kérdését, amely úgy érzem ma felém
 is hangzik, sőt válaszra bíztat, s Krisztusom, én tudom, hiszem, hogy 
élsz, mert érzem miként hordozod tékozló fiúi életem, gyengeségeimben te
 erősítesz, halálfélelmeimben Te vigasztalsz, igédben Te hajolsz közel 
hozzám, mutatod a járható utat. De mennyei Atyám, alázattal ismerem be 
azt is, hogy nem mindig ilyen tiszta a hit látásom, bizony sokszor 
tele az én szívem is kétségekkel, hitetlenséggel, lázadozásokkal, mert 
nagyobbnak látom a keresztemet, minthogy azt elhordozhatnám, mert 
nagyobbnak látom a sötétséget, mint a Te világosságodat. Visszatekintve 
bevallom gyakran gyáva voltam, s ma is az vagyok amikor megtagadlak, 
akárcsak Péter a tanítvány, hajthatatlan voltam és vagyok, mert inkább 
látni akarok, bizonyításokat keresek, mint hinni feltétel nélkül, akár 
Tamás, a tanítvány, nyugtalan és békétlen voltam és vagyok, mint a 
sírhoz járuló asszonyok, akik nem a jelent keresik a múltból, hanem 
minden történés ellenére még a múlt fájdalmaira, a múlt meg nem értett 
eseményeire gondolva indultak el a jövő felé. Köszönöm, hogy hatalmadban
 van felismerni a jót is ami bennem van, nemcsak a rosszat, a bizalmat, 
mely kiűzi a félelmet, a készséget, mely megragad Téged veszedelmek 
között és örömökben egyaránt, a bennem levő vágyat, hogy megismerjem 
erődet, békességedet, a törekvésemet az alkalmak megragadásáért, hogy 
semmiről se le ne maradjak, ami az én életem megtartását és üdvösségemet
 szolgálja, és hallod Atyám Krisztusom által a lelkem mélyén elhangzó 
péteri feleletet is, melyet a feltámadt Krisztus kérdésére mondott a 
megszomorodott és a vétkek súlya miatt igédre már figyelni nem tudó 
tanítványod: Uram, Te tudod, hogy én szeretlek Téged. Hálát adok a 
húsvéti evangéliumért: „Nincs itt, hanem feltámadott!” és a lelki 
örömért, mely ez ünnep kegyelmi ajándéka számomra, számunkra. Ezek által
 cselekedd Atyám, hogy ezentúl kétségeimben és harcaimban a 
feltámadott, élő Fiad legyen a vezérem, és gyengeségeimben Ő legyen az 
erőm, szenvedésem sötétségében legyen megtartó világosságom, Fény a Te 
fényedből. Segíts, hogy életemet arra az igazságra építsem, hogy nem a 
bűn, a gyűlölet, nem a halál lesz a győzelmes, hanem a bűnbocsánaton 
nyugvó atyai kegyelem, a szeretet és az örök élet Krisztusom által. A 
feltámadott Krisztus nevében ragadj meg ma minden kétkedő, 
nyugtalankodó, gyászoló és halálfélelemmel harcoló, testi és lelki 
fájdalmaktól meggyötört emberi szívet és az én szívemet is. Juttass el 
mindnyájunkat a húsvéti győzelem valóságos átélésére, hogy ne legyen 
hiábavaló az evangéliumod prédikálása,de a mi hitünk, s az én hitem 
sem. Tied legyen a dicséret és a dicsőség, mert örökké tartó 
világosságodat ragyogtattad fel a halálon keresztül és így juttattad 
diadalra az életet. Ámen. 

Lásd, ott a Jézus, az Üdvözítő! /Ne 
kételkedj többé: ő jelent meg Ujjong Isten népe, 
hirdesd szüntelen,/ Jézusé a végső, döntő győzelem. Győzelmet vettél,
 ó, Feltámadott! /Dicsőséggel fényes a diadalod! Mért félne szívem? 
Él az én Uram,/ Békesség Királya, Benne nyugta van, Ő a diadalmam, 
pajzsom, életem,/ Szívemben már nincsen semmi félelem. Győzelmet 
vettél, ó, Feltámadott! /Dicsőséggel fényes a diadalod! / 232. É./2-3/