Was Albert: Hagyaték / részlet 1944 októberében történt... Annak a szörnyuséges osznek az emléke véres valóság még ma is Erdély megrettent földjén, ahol magyar számára az élet útja csupán egy vékony, kifeszített szögesdrót mélységesen-mély sírgödör felett, amin mezítlábasan kell járnia annak, ki élni kíván. A természet háborítatlan örök rendje szerint gyönyöru szép osz volt... völgyek kertjeiben pirosodott a borízu alma, koppanva hullott a dió. Szorgos kezek tördelték kóréjáról a hízott törökbúza-csöveket, s jámbor tehenecskék húzták az Isten áldásával megrakott szekereket hazafele a duloutakon... fellegnek nyoma sem volt a búzavirágkék égen. Pacsirta dalolt a magasban, akárcsak tavasz lett volna... Mindössze a gerinceken túlról hallatszott egyre magasabban az a távoli dübörgés, ami napok óta nyugtalanította már a hegyek csöndjét. Mindenki tudta: háború zaja az, ágyúk dörgése. Mindenki tudta ezt az eszével, de lelkében senki sem hitte el valójában. Hiszen olyan szép és békés volt a világ itt a hegyek alatt. A gazdag áldású törökbúza, az édes ízu alma jó jövendot ígért... az egymásra rakott hasított bükkfa felkészült már a télre. Magasak voltak a szénakazlak is, s a pajták fölött sarjútól duzzadt a hiú. Ennyi jó közepette mi rosszat várhatott volna az ember? De ahogy a napok teltek egyre közelebbrol hallatszott az a félelmetes dörgés. Elobb csak a szíveket remegtette meg aggodalommal, aztán már az ablaküvegeket is. Már nemcsak a hegyek mögül, hanem minden felol hallatszott. Mintha egy szörnyuséges, lassú, fekete vész bekeríteni készült volna a világot. Aztán egy este megérkezett a hír: a völgy megtelt katonával, s erre tartanak... S mindaz a szép, jó, amit a természet rendje ígért s a jövendo munkáskéz, minden szempillantás alatt elszállt. Elvitte a háború. Elhangzott 2013 augusztus 31-én a világháborús muemlékeink megkoszorúzása alkalmával. Felolvasta: Kocsis Elod, gyülekezetünk ifis csoportjának tagja
Ady Endre: Imádság háború után
Uram, háborúból jövök én, Mindennek vége, vége: Békíts ki Magaddal s magammal, Hiszen te vagy a Béke.
Nézd: tüzes daganat a szívem S nincs, mi nyugtot adjon. Csókolj egy csókot a szívemre, Hogy egy kicsit loholjon.
Lecsukódtak bús szemeim Számára a világnak, Nincs már nekik látnivalójuk, Csak Téged, Téged látnak.
Két rohanó lábam egykoron Térdig gázolt a vérben S most nézd Uram, nincs nekem lábam, Csak térdem van, csak térdem.
Nem harcolok és nem csókolok, Elszáradt már az ajkam S száraz karó a két karom már, Uram, nézz végig rajtam.
Uram, láss meg Te is engemet, Mindennek vége, vége. Békíts ki Magaddal s magammal, Hiszen Te vagy a Béke.
Elhangzott 2013 augusztus 31-én a világháborús muemlékeink megkoszorúzása alkalmával. Felolvasta: Varga Mónika asszonytestvérünk.
Özv. Zsigmond Piroska: A megemlékezés napja
Szent ez a nap,
A megemlékezés napja.
A nap aranyló sugarai
Szórják be a két kooszlopot.
Hosökre emlékezünk,
Kik érted haltak
Szent világszabadság.
A harcmezon elesettekre,
Kik hosi halált haltak
S kiontott vérük pirosra
Festette a földet.
De vajon van-e sírhant
Fejük fölött? –
Vagy bozót lepi sírjaikat?
Testük a föld alatt pihen
De lelkük fönt van
A csillagok felett.
Onnan néznek le ránk.
Csendes nyugodalmat,
Boldog feltámadást!
Elhangzott 2013 augusztus 31-én a világháborús muemlékeink megkoszorúzása alkalmával.
OKTÓBER 23
“Az ember egyedül gondolva nem több a magányos vadállatnál, mely élete fenntartásáért, zsákmányt keresve bolyong. ... ezért kell minden mivelt embernek a hazát legfobb gondjává tennie." - Kölcsey Ferenc
Október 23. Forrás: világháló
***************************************************************
OKTÓBER 6 Önzo korunkban mindenki csak magára, legfönnebb szuk családjára gondol. Az igazi nagyok a közösségért is tudtak áldozatot hozni. Nagy Magyarok sorozatunk eddigi személyiségei mind ezt tették: tudásukkal, erejükkel, vagyonukkal, munkájukkal mások javát szolgálták. A legnagyobb áldozatot azok hozták, akik életüket adták eszményeikért, az igazságért, a szabadságért: a hosök csatában estek el, a vértanúkat (mártírokat) kivégezték. 164 évvel ezelott, 1849. október 6-án Aradon a szabadságharc 13 honvédtábornoka halt vértanúhalált . Aulich Lajos a szabadságharc utolsó honvédelmi minisztere. Fontos szerepe volt a tavaszi hadjáratban és az isaszegi gyozelemben. Német volt, nem is beszélt magyarul. Németajkú volt a hadbíróság is, mely kötél általi halálra ítélte a magyar szabadság védelméért. Damjanich János szerb származású honvédtábornok a 3. hadtest parancsnoka volt. Soha nem vesztett csatát. Gyozelmeihez nagyban hozzájárult katonai tudása és bátorsága. Lábtörése után kinevezték az aradi vár parancsnokává. A várat 1849. augusztus 19-én átadta az oroszoknak, akik kiszolgáltatták a bosszúéhes Haynaunak. Kötél általi halálra ítélték. Dessewffy Arisztid császári tisztbol lett a magyar szabadságharc tábornoka. Fontos szerepe volt a honvédsereg vezetésében, a kápolnai csatában és a tavaszi hadjáratban. A temesvári csata után csapatát át akarta vezetni Törökországba, végül menekülés helyett a fegyverletételt választotta. Kötél általi halálra ítélték, de ezt „kegyelembol” golyóra változtatták. KissErno örmény-magyar milliomos volt. Debrecenben az Országos Foparancsnokságot vezette, majd hadügyminiszter-helyettes lett. Világosnál esett orosz fogságba. Haynau fobe lövette. Knezich Károly horvát származású császári tisztbol lett honvédtábornok. Részt vett a délvidéki harcokban, a tavaszi hadjárat több csatájában. Világosnál tette le a fegyvert. Az aradi hadbíróság akasztásra ítélte. A 13 aradi vértanú Mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik ezt a szolgálatot. Tegnap hosök kellettek, ma mártírok... Így parancsolja ezt hazám szolgálata. Legyoztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt. Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicso szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük. Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat. katonai pályáját a császár hadapródjaként kezdte. 1848 nyarán már honvéd hadosztályparancsnokként Délvidéken harcolt. A szabadságharc hadiiparának irányítójaként komoly szerepe volt a honvédség fegyver- és loszerellátásában. A hadbíróság kötél általi halálra ítélte. 54. születésnapján végezték ki. Az örmény gyökeru LázárVilmos is elhagyta a császári-királyi hadsereget, hogy a magyar szabadság oldalán harcoljon. Az észak-magyarországi hadtest hadosztályparancsnoka volt. Bem József ezredessé léptette elo. Karánsebesnél esett fogságba. Golyó általi halálra ítélték. 34 évet élt. A legfiatalabb aradi vértanú, Gróf Leiningen-Westerburg Károly német fonemes volt. Magyar felesége révén magyar nemzeti érzülettel állt a szabadságharc oldalára. Elobb a szerbek ellen harcolt, majd a tavaszi hadjáratban, Buda bevételénél, Komáromnál, Miskolcnál vívott sikeres ütközeteket. A hadbíróság felakasztatta. 30 éves korában halt mártírhalált. Nagy-Sándor József a császári hadsereg nyugdíjasaként hosiességével kitunt a temesvári, a szolnoki csatában. A tavaszi hadjáratban a fosereg lovassági parancsnoka volt, Buda ostrománál személyesen vezette rohamra katonáit. A komáromi, váci és debreceni csata után Világosnál tette le a fegyvert. A hadbíróság kötél általi halálra ítélte. Poeltenberg Erno osztrák származású honvédtábornok. Bár nem beszélt magyarul, lélekben magyar volt, ezért átállt a szabadságért küzdo honvédsereghez. A pákozdi csatában, majd Görgey felvidéki hadjáratában harcolt. O vezette a kápolnai, a gyori, a komáromi és a görömbölyi csatát. Vezérornagyként került orosz fogságba. 36 éves korában ítélték kötél általi halálra. Schweidel József osztrák nemes, császári tiszt volt a Sándor-huszároknál. Ezredét a forradalom kitörésekor Bécsbol hazavezette Magyarországra. Honvéd lett: a fel-dunai hadtest hadosztályparancsnoka és a kormány székhelyeinek (Pest, Szeged, Arad) városparancsnoka. A világosi fegyverletétel után az aradi hadbíróság golyó általi halálra ítélte. Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom. Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke, és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.
A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.
De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hossé, igaz emberré, jó katonává tett.
Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide. Szép kis deputáció megy az Úristenhez,
hogy a magyarok ügyét képviselje!
A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot. a császár mérnökkari tisztjeként állt a magyar szabadságharc mellé. Komárom, Buda és Szeged várának erodítését irányította. A világosi fegyverletétel után a hadbíróság kötél általi halálra ítélte. Gróf Vécsey Károly császári huszárezredesbol lett magyar honvédtábornok. Délvidéken, majd a tavaszi hadjáratban harcolt. Jóval a fegyverletétel után, csak augusztus 21-én adta meg magát az oroszoknak, akik kiszolgáltatták Haynaunak. A hadbíróság kötél általi halálra ítélte azzal a súlyosbítással, hogy utolsóként végezzék ki az aradi vár a tövében, amit nemrégen o foglalt el a császáriaktól. Végig kellett néznie társai akasztását, akik sorra búcsúztak el egymástól. Vécseynek már nem volt kitol búcsút vennie, õ Damjanich holttestéhez lépett, és megcsókolta a kezét. Gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt szintén október 6-án, Budapesten lotték agyon. A vértanúk száma október 6-a után is szaporodott: Kazinczy Lajos ezredes, Peter Giron, Woronieczki Mieczyslaw, Abancourt Károly, Szacsvay Imre országgyulési jegyzo, Csányi László kormánybiztos, Perényi Zsigmond, az országgyulés felsoházának elnöke és még sokan, akiket késobb végeztek ki, vagy akik a börtön falai közt pusztultak el. Látjátok, mennyi az idegen név, származás, a császári tisztbol lett honvéd a szabadságharc mártírjai között? Igaz és tiszta az a cél, mely az idegeneket, sot az ellenség legjobbjait is magához vonzza! Az osztrák hatalom írmagját is ki akarta irtani a lázadásnak. Haynau tábornagy, a „bresciai hiéna” vérszomjasan üldözte a szabadságharc vezéreit. Kegyetlensége miatt tiltakozott az orosz cár, háborgott Európa. Amikor évek múlva Londonba utazott, az egyik gyárban a munkások ráismertek, és ronggyá pofozták. A megtorlás éveiben a magyar asszonyok némán tiltakoztak: bilincs alakú karkötot viseltek, melynek csüngojére a vértanúk nevének kezdobetujét vésték. Ez volt a titkos jel, melyrol felismerték egymást 1848 eszméinek orzoi. A magyar nemzet nem tud szabadság, igazság és méltóság nélkül élni. Vésd eszedbe az aradi vértanúk utolsó szavait, hiszen a halál küszöbén neked üzentek: Krisztusé legyen a szíved, és magyar népedé az életed. Zsigmond Emese/Napsugár
A 13 ARADI VÉRTANÚ EMLÉKÉRE 1849. október 6. Jaj de búsan süt az oszi nap sugára Az aradi vártömlöcnek ablakára Szánja azt a tizenhárom magyar vitéz Ki a tömlöc fenekén a halálra kész Elítélték sorba mind a tizenhármat Szottek-fontak a nyakukra ezer vádat Elnevezték felségsérto pártütoknek Mert a magyar szabadságért harcba keltek Nyílik már a börtönajtó vasa, zára Jertek, jertek hos magyarok a halálba Búcsúzzatok el egymástól mindörökre Úgy menjetek, úgy szálljatok jobb életre Ki is jöttek vérzo szívvel valahányan Elbúcsúztak egy-két szóval, katonásan Gyerünk pajtás az Istenhez fel az égbe Hadd fordítsa szemeit a magyar népre Ó mily boldog kit elsonek nevezének Kit a halál legelsonek ölelé meg Jaj de veszett kit végsonek hagytak hátra Hogy bajtársi szenvedésit végig lássa Sürög-forog már a hóhér a kötéllel Számolni egy hos magyarnak életével Isten veled szabadságom, akasztófa Rajtad halok meg hazámért nem hiába Aradi vár, aradi vár halál völgye Híres magyar hosöknek a temetoje Viruljanak környékeden sírvirágok Felejthetetlen legyen az o halálok (népköltés)
Történelmet idéz: Kun László nyugalmazott történelemtanár . Próza rész olvasható és a témához elmondott verseket is mellékeljük.
Hosökre emlékezve
A XX. század történései iszonyú következményekkel jártak a magyarságra nézve. A két világháborúban való részt vétel nemcsak hatalmas emberi és anyagi vesztességet, hanem a történelmi Magyarország felbomlását is jelentette. A két háborút lezáró béke szerzodések , diktátumok pedig máig be nem gyógyult sebeket hagytak a magyar nemzet tudatában . A darabokra szaggatott nemzet ma is értetlenül áll a történtekkel szemben. Magyarország a XX. század elején az Osztrák – Magyar Monarchia része, társországa. Jóllehet az 1867 –es kiegyezés meghozta a gazdasági, kulturális fejlodés lehetoségét, a közös uralkodó és külügy kiszolgáltatott helyzetbe sodorta a magyar államot. Európa gazdasági vérkeringésébe való bekapcsolódás elosegítette az ország polgárosodását. A mezogazdaságban érvényesülhetett a tokés gazdálkodás. Az ipari fejlodés következményeként, a városok soha nem tapasztalt virágzást értek el. A gazdasági sikerek és a milleniumi ünnepségek mámora azonban háttérbe szorította a nemzetiségi mozgalmakra való odafigyelést. 1910 – ben Magyarországnak 18 millió lakosa volt. Ennek a népességnek viszont csak 54,5 % volt magyar. A nemzetiségek pedig már nem akartak a Szent István-i határok mögött élni, önálló államiságra törekedtek. Az 1914 június 28 –i szarajevói merénylet pedig menthetetlenül a háború szélére sodorta a magyar államot. A magyar állam szembe került a területén élo nemzetiségekkel. A magyarság elott egy olyan háború körvonalazódott, amelyrol még Kossuth Lajos is megjósolta, hogy: ”annak tuzében elhamvad a történelmi Magyarország”. Tisza István, akkori miniszterelnök sem akarta a hadba lépést, szerinte a Monarchia nem készült fel eléggé a háborúra . 1914 július 28 – án viszont Ausztria – Magyarország, Németország szövetségében bízva, hadat üzent Szerbiának. A megtámadott Szerbia oldalán pedig az Antant hatalmak : Anglia, Franciaország és Oroszország üzentek hadat Németországnak és Ausztria – Magyarországnak. A Monarchia 4 – 5 milliós hadserege így kezdettol fogva két fronton viselt háborút. A történelmi források tanúsága szerint, Magyaró lakossága derekasan kivette részét a háború terheibol . Elottünk van két emlék oszlop , amelyeket az elso és a második világháborúkban hosi halált halt magyarói férfiak emlékére emeltek. A hosi halottak száma jelentos. Az elso világháborúban 75, míg a második világégésben 45 magyarói áldozta életét, többnyire idegen érdekekért, Európa különbözo harcterein. A hosi halottakról nem tudjuk biztosan, hogy mikor és melyik harctéren vesztették életüket. Viszont a hadtörténeti munkák számon tartják az elso világháborúban részt vett, hosiesen küzdo és kitüntetett katonák adatait. Mintegy 30 magyarói fiatalról tudjuk, hogy melyik katonai egységbe vonult be, milyen fronton harcoltak és azt is, hogy milyen kitüntetéseket szereztek, hol estek hadifogságba, mikor tértek haza. A magyarói katonákat, nagyrészt a marosvásárhelyi 22 gyalog ezredbe, a marosvásárhelyi 62 –es k.gy.e. –be és a gyulafehérvári 12-es árkászzászlóaljhoz sorozták be . A magyarói fiatalok legtöbben az 1914-es mozgósításkor vonultak be harci alakulataikhoz . Katonáink leginkább az orosz fronton, Galiciában - néha a Dnyeszterig elonyomulva, majd visszavonulva harcoltak. Az orosz front megszunése után ( 1917- 1918 ) pedig az olasz harctér lett a szenvedések földje . A Marosvásárhelyi 22-es h.gy.e. hadtörténete ismerteti a kárpáti harcok borzalmait . A nehéz hegyi terep , a lövész árkok sara , a rossz és akadozó ellátás, a soha nem látott havazások, vagy a felázott talaj emberfeletti eropróbát jelentettek a katonák számára. Ugyanakkor az elso világháború elhozta a tömeg pusztító fegyverek használatát . A gépfegyver, a messze hordó lövegek, a mérges gázok, a pergotuz, a légi bombázás mind, mind óriási vesztességet okoztak a frontkatonák számára. Az orosz front összeomlása után az olasz hadszíntéren folytatták küzdelmüket a magyarói katonák. A Piave menti harcok, az isonzói csaták , vagy a doberdói fensik borzalmai máig élnek a magyarság kollektiv emlékezetében . Elég ha, csak a Magyarón ma is énekelt, közismert katonadalra gondolunk, amelynek kezdo sorai : ”Ki megyek a doberdói harctérre Feltekintek a csillagos nagy égre Csillagos ég merre van a magyar hazám Merre sirat engem az édesanyám”. Ezek a sorok híven tükrözik a hazájuktól távol harcoló fiatalok reménytelenségét, bánatát . A magyarói katonák még jelen voltak a szerb, az albán, a montenegrói harctereken is. Sot Varga István Jánosé nevu honvéd, a 62-es k.gy.e tagjaként eljutott a francia frontra is, ahol megismerhette a verduni csata embertelen mészárlását . Ma is jogosan feltehetjük a kérdést : Miért harcoltak katonáink az országtól távol levo harc mezokön, miért áldozták vérüket idegen földön, idegen érdekekért ? Ma is csak egy választ adhatunk : a katonák és vezetoik tudták, hogy a Kárpát medencében foglalt hazát csak így lehet megtartani, megorizni a nemzet számára. Az 1918-as esztendo a Monarchia összeomlását hozta el. A már említett 30 leszerelt katona hazakerült, de a többi 75 hosi halott teste most is ott porlad a távoli földeken. Az elso világháború vesztességeinek magyar mérlege : 600.000 elesett, és 1.500.000 sebesült és hadifogoly. És ez még nem minden! Az elso világháborúból vesztesen kikerülo Magyarországra rákényszerítették a béke diktátumot. Az 1920 június 4-én aláírt békeszerzodés szentesítette a történelmi Magyarország felbomlását. Az ország területe 283 ezer km/ 2 – rol 93 ezerre , lakossága 18,2 millióról pedig 7,6 millióra csökkent. Az elszakított részek az utódállamokhoz – Jugoszlávia, Románia, Cseszlovákia - kerültek, s ezekkel együtt 3,2 millió magyar került a határon túlra, fele összefüggo tömbben a határok mentén. A trianoni döntés által sokkolt magyar társadalom a revízióban látta helyzetének megoldását. A két világháború közötti magyar kormányok külpolitikájának célja, tehát az elveszített területek visszaszerzése. Ez a revíziós politika csakis idegen segítséggel volt megvalósítható. Magyarországot így menthetetlenül a világuralomra törekvo Németország és a fasiszta Olaszország táborába sodródott. Körvonalazódott egy újabb nemzetközi konfrontáció. Az erdélyi származású gróf Teleki Pál, aki 1939 – 1941 között volt miniszterelnök, ragaszkodott a területi revízióhoz, de ugyanakkor távol akart maradni a harci eseményektol . A német segítséggel visszaszerzett Felvidék, Kárpátalja és Észak Erdély ténye , viszont elkötelezettséget jelentett Magyarország számára. Így, amikor 1941 júniusában Németország megtámadta a Szovjetuniót, Magyarország is kénytelen volt belépni a háborúba. A magyar katonák ismét idegen földön , idegen érdekekért harcoltak , mégis úgy érezték, hogy a visszaszerzett hazát csak így lehet megtartani. A háborúban részt vevo magyarói katonák , most jóval messzebb, hazájuktól több ezer kilométerre harcoltak. A kolozsvári IX. hadtest tagjaiként részt vehettek a 2 magyar hadsereg harcaiban, eljutva egészen a Don kanyarig . 1943 január és február hónapokban a 2 magyar hadsereg egységei igyekeztek feltartani a szovjet csapatok offenzíváját. A mínusz 30-40 fokos hidegben, elégtelenül felszerelve és ellátva, állandóan harcolva teljesítették katonáink a hazának tett fogadalmat. A második világháború kimenetele, az elhibázott magyar külpolitika újabb vesztességet hozott a magyarság számára. Nemcsak a közel egy milliós emberi, és az óriási anyagi vesztesség, hanem a már visszaszerzett területek újabb elvesztése, megpecsételte a magyarság XX. századi sorsát. A magyarság ma politikailag széttagoltan él az anyaország határain túl. Ez egy olyan realitás, amelyen nem lehet változtatni. Ugyanakkor az elcsatolt területeken a magyarság döntoen kisebbségbe került az ottani államalkotó nemzettel szemben. Az EU tagság viszont ma már légiesíti a határokat. A határokon átívelo nemzet egységesíto folyamat pedig egyre szorosabbá fuzi az anyanemzet és a határokon túli magyarság közti kapcsolatokat. A két világháború hosi halottainak az áldozata nem volt hiábavaló. A magyarság megmutatta Európának, hogy egy élni akaró nemzet, amelyik harcolni tud nemzeti létéért, szüloföldjéért . Ma fejet hajtunk a világháborúk elesetteinek emléke elott. Tudjuk, hogy nem volt olyan magyar és egyben magyarói család, amelyik ne veszítette volna el egy, vagy több tagját. De ma is köztünk vannak a még élo háborús veteránok. Tisztelet és köszönet mindazok számára, akik önfeláldóan küzdöttek és hosiesen helytálltak a hazáért és a nemzetért viselt harcokban !
Kun László, nyugalmazott történelemtanár, Magyaró, 2013 augusztus 31.
Was Albert: Hagyaték / részlet 1944 októberében történt... Annak a szörnyuséges osznek az emléke véres valóság még ma is Erdély megrettent földjén, ahol magyar számára az élet útja csupán egy vékony, kifeszített szögesdrót mélységesen-mély sírgödör felett, amin mezítlábasan kell járnia annak, ki élni kíván. A természet háborítatlan örök rendje szerint gyönyöru szép osz volt... völgyek kertjeiben pirosodott a borízu alma, koppanva hullott a dió. Szorgos kezek tördelték kóréjáról a hízott törökbúza-csöveket, s jámbor tehenecskék húzták az Isten áldásával megrakott szekereket hazafele a duloutakon... fellegnek nyoma sem volt a búzavirágkék égen. Pacsirta dalolt a magasban, akárcsak tavasz lett volna... Mindössze a gerinceken túlról hallatszott egyre magasabban az a távoli dübörgés, ami napok óta nyugtalanította már a hegyek csöndjét. Mindenki tudta: háború zaja az, ágyúk dörgése. Mindenki tudta ezt az eszével, de lelkében senki sem hitte el valójában. Hiszen olyan szép és békés volt a világ itt a hegyek alatt. A gazdag áldású törökbúza, az édes ízu alma jó jövendot ígért... az egymásra rakott hasított bükkfa felkészült már a télre. Magasak voltak a szénakazlak is, s a pajták fölött sarjútól duzzadt a hiú. Ennyi jó közepette mi rosszat várhatott volna az ember? De ahogy a napok teltek egyre közelebbrol hallatszott az a félelmetes dörgés. Elobb csak a szíveket remegtette meg aggodalommal, aztán már az ablaküvegeket is. Már nemcsak a hegyek mögül, hanem minden felol hallatszott. Mintha egy szörnyuséges, lassú, fekete vész bekeríteni készült volna a világot. Aztán egy este megérkezett a hír: a völgy megtelt katonával, s erre tartanak... S mindaz a szép, jó, amit a természet rendje ígért s a jövendo munkáskéz, minden szempillantás alatt elszállt. Elvitte a háború. Elhangzott 2013 augusztus 31-én a világháborús muemlékeink megkoszorúzása alkalmával. Felolvasta: Kocsis Elod, gyülekezetünk ifis csoportjának tagja
Ady Endre: Imádság háború után
Uram, háborúból jövök én, Mindennek vége, vége: Békíts ki Magaddal s magammal, Hiszen te vagy a Béke.
Nézd: tüzes daganat a szívem S nincs, mi nyugtot adjon. Csókolj egy csókot a szívemre, Hogy egy kicsit loholjon.
Lecsukódtak bús szemeim Számára a világnak, Nincs már nekik látnivalójuk, Csak Téged, Téged látnak.
Két rohanó lábam egykoron Térdig gázolt a vérben S most nézd Uram, nincs nekem lábam, Csak térdem van, csak térdem.
Nem harcolok és nem csókolok, Elszáradt már az ajkam S száraz karó a két karom már, Uram, nézz végig rajtam.
Uram, láss meg Te is engemet, Mindennek vége, vége. Békíts ki Magaddal s magammal, Hiszen Te vagy a Béke.
Elhangzott 2013 augusztus 31-én a világháborús muemlékeink megkoszorúzása alkalmával. Felolvasta: Varga Mónika asszonytestvérünk.
Özv. Zsigmond Piroska: A megemlékezés napja
Szent ez a nap,
A megemlékezés napja.
A nap aranyló sugarai
Szórják be a két kooszlopot.
Hosökre emlékezünk,
Kik érted haltak
Szent világszabadság.
A harcmezon elesettekre,
Kik hosi halált haltak
S kiontott vérük pirosra
Festette a földet.
De vajon van-e sírhant
Fejük fölött? –
Vagy bozót lepi sírjaikat?
Testük a föld alatt pihen
De lelkük fönt van
A csillagok felett.
Onnan néznek le ránk.
Csendes nyugodalmat,
Boldog feltámadást!
Elhangzott 2013 augusztus 31-én a világháborús muemlékeink megkoszorúzása alkalmával.
Felolvasta: özv. Zsigmond Piroska asszonytestvérünk,noszövetségünk tagja
|
