OKTÓBER 23

“Az ember egyedül gondolva nem több a magányos vadállatnál, mely élete fenntartásáért, zsákmányt keresve bolyong. ... ezért kell minden mivelt embernek a hazát legfobb gondjává tennie."  - Kölcsey Ferenc

Egy bomba robbant a szívemben: Tüntetés lesz, testvér, tüntetünk!
Forró szívvel, és mit se várva Egy eszme indult el velünk.
Az ido osködébol pattant, És telt vele a csillogó este: Ezrek és ezrek az utcákon,
Nem lehet ráismerni Pestre.
Az égen száz csillag hunyorgott, Lenézett egy-két vörös fényre; Csattant, kiáltott a jelszó:
A rabságnak már legyen vége!
Egy autó oldalán fityegtem, És alig hittem a szememnek: Rendor sehol, s házak tövébol
Asszonyok, lányok integetnek.
„Ruszkik haza!” – dörren az orkán, „Sztálint ledöntjük!” dübörögtek;
ömlött a nép, torok kiáltott, a jelszavak meg mennydörögtek
Százfeju szörnyek mesévé váltak, A provokátort meg kikacagták.
A szobor elott a nagy téren Régi világuk megtagadták.
Kemény csapás volt mindazokra, Akik elott tapsoltak egykor!
Álltak és néztek várakozva, Ezer és ezer, százezer sor.
Diadal szállt végig a téren, S mint tuzvész, orkán ült a tájra:
A magasságban zúgni kezdett Hegesztopisztoly kékes lángja.
Motorok zúgtak, erolködtek, Megingott végre a Gyalázat:
„Ledöntöttük a Sztálin szobrot!” Verték, döngették a vázat.
*******
„A Rádióhoz, stúdióba!” „Vesszen Gero, a gaz áruló!”
A forró éjszakában indult Véres útjára száz golyó.
Én is rohantam, és jött Csepel, Katonák, lányok, asszonyok,
Rendorök, munkások, ezren, ezren, Igaz és bátor magyarok.
És sztrájk is indult. Árva népünk Kezébe vette végre sorsát.
Másnap már vérben fürdött minden, De feltámadott Magyarország!
Aranybetukkel, vérrel írva, Új, nagy fejezetet nyitottunk Ország-világ történetében:
Szabadságunkat marokra fogtuk! Új eszme ragyog fenn az égen, Dátum született a világon,
Mely tuzbe hoz ma minden szívet:  Szabad október 23!

Október 23. 
Nemzeti ünnep. Az 1956-os forradalom és szabadságharc
1945-ben, a II. világháború végén szovjet csapatok szállták meg hazánkat. A falvakat, városokat földúlták, az emberek javait elvették, s nem kímélték az
asszonyokat és a gyermekeket sem. (Tisztelet a kivételnek, mert voltak köztük emberségesebb katonák is.)
Azután ahelyett, hogy hazamentek volna, vezetoik utasítására valahogyan „itt felejtették magukat”. A magyar ember szabadságra született. Vérünkben van ez, hiszen oseink az ázsiai végtelen földeken szabadságot élveztek. A nyakunkra ülo elnyomókat történelmünk folyamán mindig igyekeztünk lerázni. Harcoltunk a tatár-, a török ellen, s a Habsburg hatalom ellen indultak meg eleink a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc- s az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején is. 1945-tol a szovjet-orosz elnyomás miatt szenvedtek szüleink, nagyszüleink. 1956 októberében az emberek azt mondták: elég volt. Október 23-án kitört a világ legtisztább szándékú forradalma. Forradalomnak nevezzük azt a tömeges megmozdulást, aminek célja a társadalmi rend megváltoztatása.
1956-ban Magyarországon a társadalmi rend kommunizmus volt.
István király nagyon sokat imádkozott népünkért, mert tudta, hogy csak úgy tudunk megmaradni ebben a hazában, ha az egyház törvényeit elfogadjuk, máskülönben összefog ellenünk Európa, s elfoglalja szép hazánkat. Ezért igen szigorúan lépett föl azokkal szemben, akik ez ellen lázadtak – így rokona, Koppány ellen –, s idegen-, német katonaságot hívott segítségül az o legyozéséhez. Koppány és társai nem voltak gonosz emberek, ok másképpen képzelték el azt, hogy hogyan éljenek keresztény életet. A krónikák tanúsága szerint Koppány is megkeresztelkedett. István király együttmuködött a nyugati (római) egyházzal, Koppány pedig úgy gondolta, akkor orizheti meg a nemzet a függetlenségét, ha nem csatlakozik a római egyházhoz. Harc indult Koppány és társai ellen, s a német Vencellin megölte ot. Testét négy darabba vágva tuzték ki Veszprém, Esztergom, Gyor és az erdélyi Gyulafehérvár kapui elott, a pártütok elrettentésére. Koppány áldozata az volt, hogy meg kellett halnia. Tole is tanulhatunk, hogy igaznak vélt meggyozodésünket minden körülmények között vállaljuk, még akkor is, ha ebbol hátrányunk származik.

október 23.

A fiatalok (– sok tizenéves gyerek volt köztük –) a Muszaki Egyetemtol indulva Budapest utcáira vonultak. Forradalmuknak két célja volt: követelték a szovjet csapatok azonnali kivonását hazánk területérol , a másik cél a kommunista rendszer megdöntése volt. Lyukas nemzeti zászlót vittek, kivágva a közepébol a kommunista országcímert. Fegyvertelenül, békés szándékkal mentek ki, s Budapesten, a Rádió épülete elott s más helyeken is nagy tömeg gyult össze. A kommunista hatalom foemberei megijedtek, s utasították a magyar katonaságot, hogy állítsa vissza a rendet, akár fegyverrel is. Magyar katonáink közül soknak helyén volt a szíve, s a parancsot megtagadva a forradalmárok oldalára álltak. A hatalom azonban a tömegbe lott, s sok ártatlan fiatal maradt halva az utcákon.
Mégis sikerült új kormányt alakítani, s az emberek országszerte lelkesen ünnepeltek, s reménykedtek egy jobb jövendoben. Ekkor a kommunista hatalom egyik vezéralakja, Kádár János hazaáruló módon, magyar honfitársai ellen fegyveres szovjet-orosz csapatokat hívott segítségül.
November 4-én százával érkeztek Budapest utcáira a szovjet tankok, hogy vérbe fojtsák igaz ügyünket. Ekkor a békésen induló forradalom elkeseredett szabadságharccá alakult. A népnek nem volt fegyvere. A fiatalok azonban segítettek magukon. Az o találmányuk volt a Molotov-koktél: üvegbe benzint töltöttek, majd
ronggyal dugaszolták be, amelyet kanócként meggyújtva és a tankokba dobva fölgyújtották azokat. Így sok megszálló szovjet tankot tettek hatástalanná.
Nagyon sokan áldozták életüket a hazáért, s legtöbben fiatalok. Sokakat több évre börtönbe zártak, kínozták õket, majd bíróság elé állították-, s igazságtalanul, tárgyalás nélkül elítélték s kivégezték oket. Köztük volt Mansfeld Péter, aki még nem töltötte be 18. életévét, így a törvény értelmében nem végezhették ki. Ezért börtönbe zárták, aljas módon megvárták, míg 18 éves lett, s akkor fölakasztották. A szovjet csapatok hazánkban maradtak egészen 1991-ig. Az 1956-os hosök áldozata mégsem volt hiábavaló, mert megmutatták, hogy a mai idokben is lehet harcolni s áldozatot hozni a hazáért, s példát adtak nekünk arra, mi is az igazi hazaszeretet.
Az 56-os forradalom egyik vezéralakja, Pongrácz Gergely, igaz magyar ember, aki a forradalom idején Budapesten a Corvin-köz parancsnoka volt, Kiskunmajsán 56-os múzeumot alapított, mellé kápolnát is épített.

Forrás: világháló

***************************************************************