VARRÓKÖRÜNK, MUNKÁI ÉS NŐSZÖVETSÉGÜNK SZOLGÁLATAI

MAGYARÓI ASSZONYOK AZ ÖREGOTTHONBAN

MAGYARÓI ASSZONYOK AZ ÖREGOTTHONBAN

Diakónia, avagy a szeretetszolgálat a református nőszövetség egyik szolgálatterülete. Ebben is kivette részét a magyarói református nőszövetség, hsz odaadó szeretettel szervezte meg április elején azt a süteményadakozó alkalmat, melyen a marosvásárhelyi állami öregotthon időseit és az ott dolgozó asszonyokat ajándékozta meg 93 tányér sütivel. Több mint 25 asszonytestvér csatlakozott a felkérésre, mely arról szólt, hogy süssünk egy süteményt idősek részére. Isten áldása legyen minden adakozón. Köszönjük, hogy ebben a szolgálatban is együtt dolgozhattunk idősek és fiatalok egyaránt az ÚR nevében. A délelőtti munka után, délután 2-re érkeztek Vásárhelyre, ahol bibliaóra után szétosztották az összegyűlt időseknek, és azoknak, akik nem tudtak eljönni az alkalomra, azok részére elvitték a szobákba.

   

 

KÖSZÖNJÜK.

2019 március 20

Népviseleti nap lesz a pünkösd Magyarón

Szememnek, szívemnek tetsző érzés belépni a magyarói református templomba. A századok üzenetét hordozó műemlék épület arányos hajójával, kecses tornyával a Felső-Maros menti falu közepén egy ligetben áll. Mögötte a távolban felsejlik az Istenszéke páratlan látványa a Kelemen-havasok hófödte csúcsaival a háttérben. Bent a templomban a jellegzetes kézimunkák mellett, amelyeket gyönyörű, tömött piros-kék keresztöltéses hímzéssel varrtak a helybeli asszonyok, a körbefutó karzat díszítése is egyedi. A fehérre festett kazettákban a vidék jellegzetes népművészetét őrző keresztszemes kézimunkákat állították ki. Ha a bánffyhunyadi műemlék templom a kalotaszegi kézimunkák múzeuma is egyben, a magyarói a változatos motívumokat őrző Felső-Maros menti keresztszemes hímzéseké.

Beszélő kézimunkák

Ahogy Takács Albertné Kővári Malvin református lelkész végigvezet a templomon, a kézimunkák jelképes nyelvéből is olvasni lehet: reneszánsz kori elemeket őrző, tömött gránátalmás mintával varrták  ki a szószékterítőt, templomos mintával készült a papok padját díszítő darab. A mindig ugrásra kész szarvasokat ábrázoló minta került a presbiterek padterítőjére, makkos mintát varrtak a férfiak padja elé, trombitás padterítő mögött ülnek az asszonyok, az idősebbek padja előtt lehajló dohányleveles minta van a jövőt jelképező nyíló bimbóval a közepén, az énekeskönyveken, Bibliákon hímzett borító. A gyülekezeti házban egy szekrényben őrzik az adományba kapott, kézi csipkével díszített régi, szép terítőket, különleges mintájú párnákat, falvédőket, és a mai napig is vannak adományozók. A különböző mintákkal kivarrt keresztelőkendő minden magyarói újszülöttnek jár, és a konfirmáló fiataloknak egy kis zsák, tarisznya, rajta a kehellyel, hogy világgá menve se felejtsék el a szülőföld üzenetét. Egy padon a magyarói hímzőasszonyok nagylelkűségét jelzik a megújuló toldalagi templomnak varrt kézimunkák. 

A helyi református nőszövetség keretében, amely hivatásának megfelelően lelkesen vállalja népi kultúránk, népművészetünk és néphagyományaink ápolását és megőrzését, évek óta hímzőkör működik. A templomban és a gyülekezeti házban látható szálánvarrott és keresztszemes hímzések a hűvös hónapok idején hetente egy délelőtt összegyűlő varrókörös, és az otthonukban szenvedélyesen kézimunkázó magyarói és onnan elszármazott asszonyok munkái. Amikor elgondoltam, hogy mennyi öröm, bánat, mennyi elégtétel, szenvedés és remény lehetett a szívükben, amit belevarrtak ezekbe a remek piros-kék darabokba, arra kértem a lelkész asszonyt, hogy szervezzen egy találkozót velük. Megtörtént. Március 7-én érkeztünk Magyaróra Asztalos Enikő néprajzkutatóval együtt, aki Harmónia összeállításunk hűséges munkatársaként összegyűjtötte megyénk különböző tájegységeinek jellegzetes kézimunkatípusait és népviseletét, s aki a kézimunka-oktatás és az eredeti népviselet megőrzésének fontosságáról, a népi hímzések által közvetített jelbeszédről szólt az asszonyoknak. 

Kiállítás a Nimród Házban

A magyarói Nimród Ház a találkozóra alkalmi kiállítássá változott. Sokan jöttek el, s hozták magukkal legszebb, legértékesebb kézimunkáikat. A hosszú asztalokon keresztszemes hímzéssel díszített nagy és kisebb terítők, párnafők, párnák, tarisznyák, Biblia- és énekeskönyv-borítók, hímzett népviseleti kötények, szoknya, mellény és egy régi magyarói női ruha várt bennünket, amelyet Fülöp Irénke nagyanyja, Virginás Mária született Kocsis Mária viselt hajdanán. És várt 27 asszony is, akik varrtak vagy még mindig varrnak, és néhányan, mint például Székely Anna és Székely Katalin, a beszélgetés alatt is elővették a magukkal hozott kézimunkát.

– Ma úgy szerveztük ezt a délutánt, hogy essen egy kis fény ránk, nőkre, asszonyokra is, köszöntsük vendégeinket és egymást – nyitotta meg a találkozót Takácsné Kővári Malvin lelkész, majd az együtt énekelt Ároni áldás adta meg a rendezvény hangulatát. Egy szép részletet halottunk Wass Albert Mire a fák megnőnek című regényéből arról, hogy a szépségre és a jövendőre gondolva tőlünk függ, hogy milyen örökséget hagyunk az utánunk következőkre. 

Otthonunk éke, fénye lehet

– Mi, asszonyok, nem fákat ültetünk, hanem egy olyan értéket, amit a régmúlt időkből örököltünk, s továbbadunk az utódoknak. Lehet, hogy a mai világnak nem ez a divatos, nem ez a szép, nem ez az érték, de ez a mi örökségünk. Az otthonunk éke, fénye lehet, és hiszem, hogy aki cérnát, tűt fog a kezébe, vásznat keres elő, és kivarrja, az a múltat őrzi meg, és abból átad a jövendőnek is egy darabkát. Vegyék elő a szekrény aljából ezeket a szép terítőket, és használják őket hét közben és ünnepnapokon, őrizzék meg a gyermekeknek és az unokáknak, még akkor is, ha manapság észre sem veszik. De eljön az idő, amikor eszükbe juttatják majd az otthont, ahonnan elindultak, és ahonnan ezt az örökséget kapták – mondta a lelkész asszony. 

Hűség a szülőfaluhoz

Meghívására vendégként érkezett „haza” a régi Felső-Maros menti viseletbe öltözött Tohotni Ibolya, aki a szülőfaluhoz való hűség mintaképe. 33 éve ment férjhez Kolozsvárra, és tíz éve él Györgyfalván, férjének szülőfalujában, de mindig szívesen látott vendég Magyarón, mert a gyökereiről nem feledkezett meg. Sokat kézimunkázik a magyaróiak számára is, a templomban levő szarvasos padterítőt ő hímezte, és szép, gazdag mintával kivarrt zsákocskákat is hozott magával. 

– Én hordom a népviseletet, a magyaróit, a györgyfalvit és a mezőségit is, ünnepnapokon, templomba csak népviseletben megyünk. A régebbi magyarói ruhát vettem ma fel – mutatja a zöld szövetszoknyát, lájbit és az apró virágos kötényt. – A „székely” szőttesből varrt ruhámat kevesebbet használom, mert a színe miatt kiöregedtem már belőle – mondja, majd érdeklődésemre hozzáteszi, hogy körülbelül egy hónap alatt varrta ki a presbiterek padját díszítő kézimunkát. Hímezni még kisgyermekkorában édesanyjától tanult. Mióta nyugdíjas, sokat kézimunkázik. Szeretné továbbadni szenvedélyét, amit mesteri fokon művel, de leányunokák hiányában nincsen akinek. 

– A fiam Szászfenesen lakik, a templomszentelésre sokat varrtam adományként az elmúlt évben. Kérdésemre a legnagyobb természetességgel mondja, hogy van magyarói garnitúrája, és használja is a falvédőt, abroszt, drapériát és párnát.

Aranyérmes oklevelek

A beszélgetés során többen megszólalnak, és büszkén emlegetik, hogy az évszázados hagyományokat folytató magyarói szálánvarrott és keresztöltéses hímzéseknek mekkora sikere volt hajdanán, 1901-ben a Marosvásárhelyen megrendezett székelyföldi iparkiállításon, ahol Lénárd Józsefné lelkészfeleség „buzgólkodása” tette lehetővé a magyarói asszonyok tudásának felfedezését és népszerűsítését.  Az igazi siker az 1931-es kolozsvári és a következő évekbeli népművészeti kiállításoknak köszönhető, amikor Palkó Györgyné és Szász Gáspárné aranyérmes oklevelet kaptak. Ezt követően „a magyarói asszonyok százai varrták megrendelésre a szebbnél szebb kézimunkákat”, s hírnevük messze földre eljutott. Ebben fontos szerepe volt Szász Mártonné Bene Ilonának Magyarrégenből, aki gazdag gyűjteményét a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. A magyar Néprajzi Múzeum az első világháború előtt 30 varrottast vásárolt Magyaróról.

Az asszonyok büszkén teszik hozzá, hogy szép könyv is megjelent a Felső-Maros vidéki varrottasokról. Palkó Attila, Portik Irén és Zsigmond József mintáskönyvében (1985, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest) az összegyűjtött 500 mintából 270 jelent meg – egészíthetjük ki Páll Éva szavait.

Kádár Rozália, Vajda (Szász) Ildikó és Dali Anna azt vallják, hogy a kézimunkázás számukra lelki nyugalmat ad. A varrás az életem – mondja Varga Katalin, aki a hajdani fonók hangulatára emlékezik. Kocsis Ildikó, aki gyönyörű abroszt hozott, és a fiatalabb résztvevők közé tartozik, dédnagyanyjától tanult meg varrni. A marosvécsi szellemi sérültek rehabilitációs központjának alkalmazottja két télen át dolgozott a gazdagon hímzett szószékterítőn, s közben háromszor kellett szemüveget cserélnie. 

– Sok érték van ebben a faluban, de néha nem elég az eke, fel kell szántani traktorral. Mélyen meg kell forgatni a földet – mondja képletesen Takácsné Kővári Malvin, aki mezőségi lányként örökségként a kézimunka szeretetét hozta magával, s ezt szorgalmazza szolgálati helyén is.

A jelenlévők még kiteszik a lakásban a varrottast, de a gyermekeiknél, unokáiknál már nincsen népi kézimunkával díszített szoba, s egyesek keserűen jegyzik meg, hogy feltehetően már csak a szekrénynek varrnak. Amihez igen nagy mértékben az is hozzájárult – je-gyezhetjük meg Asztalos Enikővel, hogy a kézimunka-oktatást régen kivették a tantervből.

Régi és „új” viselet

Kérdésünkre elhangzik, hogy a régi viseletre a jelenlévők már nem emlékeznek. Úgy tudják, hogy az 1930-as évektől terjedt el a piros-fekete kockás anyagból készült szoknya és mellény, s a keresztszemes mintával hímzett kötény, amiből szép darabokat hozott mutatóba Tohotni Ibolya. 

Próbálom szóra bírni az idősebbeket, hogy kitől származott az ötlet, hogy kézimunkákkal díszítsék a református templomot, de nem tudják megmondani. Vinczellér Gábor nyugalmazott lelkipásztor felesége, Vinczellér Ibolya úgy emlékezik, hogy az 1980-as évek végén az akkor Németországban élő Szente Piroska által felajánlott kézimunkák kerültek fel először a karzat mellvédjének négyszögeibe. 

Az értékmegőrzés vezérelte Takács Malvin lelkészt, amikor újraindította a nőszövetségi varrókört, ami sok évvel korábban a Fegyverneki-házban működött. Dali Margit ma is büszkén őrzi azt a könyvecskét, amit abban az időben varrókörös tagként kapott. A kör tagjaitól a lelkész asszony is megtanulta a magyarói hímzést, amit önálló munkái bizonyítanak. A gyülekezeti házban levő szövőszéken pedig a mai viselet kockás anyagát szövi. Papp Róza volt a tanítómestere, és Vajda Ibolyának adta tovább a mesterséget.

A felcsíki falvak ezerkockás rokolyáira emlékeztető szőttes az 1930-as évekbeli éhínség miatt a Felső-Maros menti és a mezőségi falvakba szolgálni küldött felcsíki lányok révén terjedhetett el – írja Kisné Portik Irén Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte című könyvében, amelyben Csík-, Gyergyó- és Kászonszék népviseletét dolgozta fel. 

Varróasszonyok

– Hálás vagyok azoknak az asszonyoknak, akik áldozatos munkával a templomi terítőket kivarrták, feldíszítették a templomot. Sajnos van közülük, aki kórházban fekszik, és nem tudott eljönni, de mindnyájuknak szól a köszönet, hiszen sok-sok munkát belefektettek, és mi, akik kézimunkázunk, tudjuk, hogy mit jelent egy abroszt, egy terítőt kivarrni. Isten áldása életükre, munkájukra, kezük ügyességére! – szól a köszönet. Akikre vonatkozik: Ördög Zsuzsa, Ördög Magdus, Ördög Ilonka, Bálint Anna, Székely Anna, Székely Katalin, Varga Katalin, Lovász Piroska, Demeter Katalin, Dali Anna, Kristóf Ildikó, Gombkötő Ibolya, Kristóf Ilonka, Kocsis Ildikó, Hajdu Piroska, Tohotni Ibolya, akik a templomi terítők varróasszonyai. Nagyon sok keresztelőzsebkendőt varrt és varr Tőkés Annamária, aki nem tősgyökeres magyarói, hanem Vásárhelyről költöztek Magyaróra a férjével, és akkor tanulta meg a varrást, akárcsak én. 

– Hogyan született az ötlet a toldalagi templom díszítésére? – kérdezem a nagylelkű gesztus kapcsán.

– Tavaly meg volt hirdetve a gyűjtés a templom javítására, és adtunk pénzadományt. Az imahéten Magyarón szolgáló lelkipásztoruk számolt be a felújításról, és akkor gondoltam át: ha új templomuk lesz, akkor új kézimunkák is kellenének. Az asszonyokkal megbeszéltük, hálásan fogadják, így két hosszú padterítő, szószékterítő, szószékkorona és az abrosz is elkészül. Ördög Magdus varrta a szószék mögötti terítőt és velem együtt a padterítőt, Kocsis Ildikó és én a szószékterítőt, Vajda Krisztina (I. éves mesteris diáklány Kolozsváron) a szószékkorona-terítőt, Ördög Ilonka a padterítőt, Dali Anna pedig körbehorgolt két terítőt. Most készül az abrosz, ezt is többen varrjuk. 

A kézimunkakörökön klasszikus irodalmi műveket olvasunk fel, és beszélünk meg azzal a céllal, hogy tagjaink a könyvet válasszák tévénézés helyett, és megtörtént, hogy saját költeményeiket is elhozták az asszonyok – mondja a lelkész. Majd két vezérmottóját idézi, az elsőt Lukács evangéliumából, miszerint többet kell megtennünk, mint maga a kötelesség (Lukács 17,10), a másik pedig Bethlen Gábor sokat, de nem eleget idézett mondása: „Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindent meg kell tenni, amit lehet”.

Ez akár végszónak is szép lenne, de már továbbmutat az elhatározás, hogy újra tartanak népviseleti napot Magyarón, akárcsak az 1930-as években. 2014 pünkösdjén avatták fel a legújabb terítőket, amiről csoportkép készült a varrókör tagjaival, és idéntől pünkösd a népviselet napja lesz, ami, ha jól sikerül, turisztikai szempontból is vonzó lehet. Gratulálunk az ötlethez! 

2014 pünkösd ünnepén, a templomunk padterítőinek felavatásán készült e kép. Itt láthatók azon asszonyok közül egy néhány, akik részt vettek ebben a munkában. Isten gazdag áldása legyen életükön, munkásságukon.

Rendelésre is varrunk, kérünk jelentkezzenek a következő email -re: tkcsmalvin@gmail.com

CSENDES HÉTVÉGE - 2015 november 8-9 RATOSNYA

HÁLAADÁS 2015

„Erősödjetek meg az Úrban és az Ő hatalmas erejében...” Efézus 6,10-12

2015 novemberében immár második alkalommal indultunk Ratosnyára, ahol a lelkészi hivatal gyülekezeti házában nőszövetségünk néhány tagjával csendes hétvégét tartottunk. Főtémánk a HÁLAADÁS volt. Hálát adni, illetve hálásnak lenni. Ezt boncolgattuk igék, képek, filmnézés, az őszi természet adta szépségein csodálkozva, illetve a ratosnyai asszonyokkal való találkozás, beszélgetés által.
Rájöttünk ismét mennyi mindenért, kis és nagy dolgokért, egyszerű és bonyolultabb helyzetekért és helyzetekben hálásak lehetünk. Vágyunk nagy dolgokra, sokszor eget-földet megrendítő dolgokat várunk Istentől, mint Tamás életünk kis eseményeiben, mindennapjaiban, csodáiban nem véljük felfedezni a Krisztus jelenlétét, fényét, ezért nem tudunk hálásan sem élni. Hálásnak lenni, azt jelenti, hogy kifejezem odaadásomat, azért, aki segített nekem. ha Isten a segítőm, akkor tisztelem, istentiszteletet végzek otthon, a munkahelyen és a gyülekezetben. Hányszor  nem így cselekszünk. Milyen kár!!!! - pedig csak a mi időnk telik.


Ez a hétvége, azért volt, hogy ezekben a dolgokban megerősödjünk. Hogy ne elvárással éljünk Istennel szemben, hanem iránta való odaadással. Talán ha felismernénk Istent minden nap életünkben, gondviselését, kegyelmét, felemelő szeretetét, fényét, többször lennénk hálásak.

Hálát adni –beismerem, amim van nem az tőlem, általam lett.  Az ember hálás odaadásáról szól. „Szánjátok oda testeteket, élő, szent és Istennek kedves áldozatul.” /Róm 12,1/

Az áldozat bemutatása annak a kifejezése, hogy, amit kaptunk munkánk eredményeként, az az Isten ajándéka, ezért abból valamit hálás tartozásként –ajándékként- visszaadnak Istennek.
1 Krón 29,14:  „Tőled van mindez, és csak azt adtuk neked, amit kezedből kaptunk.” – mondja Dávid a templomépítésre szánt adományok áttekintése után
Istentisztelet –a hálaáldozat egy látható formája: hálaadás: összefügg azzal a törvénybeli felhívással, hogy a templomba senki se jelenjen meg „üres kézzel”.

Istent semmi féle hálaadással nem lehet lekenyerezni, lekötelezni, tetszését megnyerni, jó pontot szerezni nála!!!!

A hálaadás az ember önkéntes szándékából fakadó istentiszteleti cselekmény
A hálaadást Isten nem követeli, de ha tiszta szívből jő, akkor elfogadja
A hálaadás hitemnek gyümölcseként kell megjelenjen
A hálaadás az új életemnek egyik jele: mert az új élet nem valami görcsös erőlködés vagy kétségbeesett harc, ha már mások gyakorolják, nekem is kell tennem valamit, mert másképp megszólnak

"Uram, te olyan jól látod, naponta tapasztalhatod,

Hogy milyen gyenge is vagyok.

Mégis megerősítesz, bukásaimból újra meg újra

Magadhoz öleled életem.

Hát én is harcolok!

Küzdök, hogy megmaradhassak

Ebben a végtelen kegyelemben,

Páncélként öltve magamra

Jelenlétedet."

ÁMEN.

HÁLA – JÓL ÉLNI A KEGYELEMMEL!!!

Hálásnak lenni annyit jelent, mint föltekinteni az adományról az Adományozóra, s örülni jóságának.
Hálásnak lenni annyit jelent, mint egyéni zavarunkat Isten lehetőségének tekinteni, a meglevő szükséget Isten segítsége kapujának látni.
Hálásnak lenni annyi mint reménységben lenni.  Minden remény, amelyet nem Istenbe vetjük hiábavaló és megszégyenül. A reményteljes élet is küzdelmekkel van teli. A remény ad a keresztyénnek határozott életvitelt. A határozott életvitel az elkötelezettség  kezdete.
De mi van akkor, ha nincs jólétem, békességem, egészségem... Ezek mind Isten jó adományai, de ha hiányoznak??!!   Van-e akkor hála???

HIÁNYBAN... is tudni kell hálásnak lenni

5000 ember megvendégelése: Jézus a kellemetlen helyzetben is megőrzi gondtalan derűjét, nem lesz azonnal nyugtalanná, ha pillanatnyilag csak néhány kenyér van is előtte, mert tudja, hogy URA minden pillanatban többel rendelkezik, azaz elegendővel, sőt bővölködik a maradékban is.

Összefoglalva: HA A NEHÉZSÉGEK ISTENBEN ELREJTVE TALÁLNAK MINKET, AKKOR  A NEHÉZSÉGEKBEN ELREJTVE OTT TALÁLJUK ISTENT.

Isten életünk minden helyzetében és elfoglaltságában lehetővé teszi, hogy neki adjuk a dicsőséget, Őt magasztaljuk!

MINDENEKÉRT ISTENNEK LEGYEN HÁLA!

Mint a Görgényi Egyházmegye Nőszövetségének elnöke, és mint házigazda lelkésznő köszöntöttem a gyülekezetet, hangsúlyt fektetve egy számomra igen fontos igére:  Lukács 12:34 versével: ”mert ahol van a ti szívetek, ott van a ti kincsetek is”, ezt helyeztük azokra a kitűzőkre is, melyet minden asszonytestvérünk magával vihetett. Könyvjelzőt is készítettünk, melyen Réman Melinda, beresztelki kántorasszony erre az alkalomra készített festménye látható, a festmény az igehírdetésben elhangzó ige üzenetét hordozza: „ A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által.”/2Tim 1,14/ Ünnepi műsorunkban Kocsis Előd, gyülekezetünk ifja szavalatára került sor, Petőfi Sándor: Szeptember végén című versét tolmácsolta, majd Lovász Jámbor Zoltán nyugdíjas állatorvos, zenetanár testvérünk tanítása által vonós hangszerek kíséretében hallgathattuk meg vallásórás gyermekeink és ifjaink közreműködésével az Franz Abt /1819-1885/„Esti harangszó”című művet, majd Takács Delinke vallásórás a „Menyben lakó én Istenem” kezdetű, régi énekeskönyvünk 37. számú dicséretét énekelte.
Szünet ideje alatt megtekinthetőek lettek asszonytestvéreink munkái, a népviselet kiállítás, könyveket lehetett vásárolni, kalácsot fogyasztani, kávét, forró teát, vizet inni, és természetesen beszélgetni, újra találkozni régi ismerősként, de a szünet új barátságok létrehozásának alkalmaként is nagyszerűnek találtatott.
Konferenciánk második részében Nagytiszteletű Szász Attila, Görgényi Egyházmegye esperese, 17.000 lélek nevében köszöntötte az egybegyűlteket, aki úgy fogalmazott: ketten vagy hárman összegyűlni Krisztus nevében csodás dolog, de több, mint 400-an összegyűlni Istennek áldott, drága ajándéka.

Borsos Melinda Kerületi Nőszövetségi Elnöknőnk hangsúlyozta a találkozás áldásait, így tudunk meg dolgokat egymásról, azt, hogy nőszövetségeink hogyan illeszkednek be a „nagyba”, a gyülekezetek közösségeibe, és hogy mennyire fontos a tiszta tanításra figyelnünk, mert a jövőnk a mi kezünkben is van. Igei tanácsa a 78. zsoltárból szólt: „figyelj én népem tanításomra.”Takács Albert helybeli lelkipásztor a Jn 20,29-ben található igeverset olvasta fel: „boldogok, akik nem látnak és hisznek”, majd csupán rövid információkat osztott meg a gyülekezettel Magyaró múltjáról és a templomról, mert gazdag múlttal és hagyománnyal rendelkező település, melyet már 1228-ban említenek oklevélben. Templomunk orgonája 1787-ből való, a kis harang 1660-ból, Alia Mária adománya, melyet újra öntöttek a világháború után. 1587-ből ismerős a reformáció hatására kiteljesedő népoktatás helyi munkásának neve: „Mihaly deak Marosvásárhelyi, mogioroi scholamester.”
Amíg mi bent a templomban hallgathattuk a figyelmeztető gondolatokat, kérdezhettük az előadót, addig szorgos asszonyok keze a művelődési házban készítették az ebédet, melyre két részben került sor.

Itt köszönöm meg a Görgényi Egyházmegye gyülekezeteinek adakozásait, a Kisfülpös-i gyülekezetnek a 12 házikenyeret, melyet erre az alkalomra sütöttek asszonytestvéreink és a sok/közel 40/ süteményt, melyet a magyarói asszonyok készítettek, az adományozótt zöldségeket, hozzávalókat, két kezük munkáját, odaadásukat, szolgálatkészségüket.

Így jutott mindenkinek ideje arra, hogy a kiállításokat is megtekintse, amelynek célja az volt, hogy földi kincseinket is értéknek tartsuk, mint a kézimunkát,  festészetet, népi dísztárgyak készítését, népviseleteinket, süteménykészítést, porcelán babák gyűjtését -ezek mind, mind a görgényi egyházmegye nőszövetségeinek és nemcsak arculatát alakítják, alakíthatják a jelenben és a közel jövőben, egy olyan világban, ahol az ezekhez hasonló dolgok nincsenek értéknek tulajdonítva már, főleg fiatal nemzedékeink részéről. Hirdetik a fáradságos múltat, a küzdelmes jelent és a jövendőt is, mely Isten kegyelme alatt szemlélve drága és kedves lehet mindnyájunk részére. Így tekinthette meg a nagyközönség az egyházmegye területén létező népviseletek néhány darabjait: Ratosnya, Magyaró, Holtmaros, Marosvécs, Körtvélyfája, Sáromberke, Vajdaszentinán, Sárpatak régi és napjainkban is hordott népviseleteit, Réman Melinda tiszteletesasszony 30-nál több festményét, Szász Annamária körtvélyfái tiszteletesasszony közel 20 népi dísztárgyát, a marossárpataki asszonyok ruha, terítő és különböző használati tárgyak hímzéseit, a marosvécsi asszonyok és a magyarói varrókör és nemcsak hagyományos varrással vart kézimunkáit, végül a falunk lakosa Gagyi Erzsébet  porcelánbaba gyűjteményét, melyből ez alkalommal 120 baba volt látható. Köztük ritka, sorszámmal ellátott babák is láthatók voltak. Köszönetet szeretnék mondani minden fáradozónak, akik ezt az alkalmat bármilyen cselekedettel, vagy csupán csak imádsággal segítette, Isten kegyelme legyen minden szolgálatot végző testvérünkön.  Ajándékoztunk, a négy egyházmegye zászlója szalagot kapott a rendezvény emlékére, az előadók pedig „hálabatyut”, melyet nőszövetségünk himnuszának kezdő sora is díszített: ”Mindig velem, Uram...”. Isten legyen további szolgálataikban segítségükre.
Végül Bukovinszki Csáki Tünde nőszövetségünk régiós elnöknője, lelkésznő szólt az egybegyűltekhez, aki kifejezte háláját ezért a mai napért, mondván, hogy aki ide eljött, az már gazdagabban ment haza otthonába, gyülekezetébe. A számbavételt megejtve megállapítható, hogy 70 gyülekezet képviseltette magát, mely létszám igen szép, és Isten kegyelmét hirdeti.
Konferenciánkat  ezzel a gondolattal zártam: „Kincseket láttunk – földi kincseket, melyeket a moly, a rozsda, az idő vasfoga tönkretesz, megemészt. De kaptunk ma mennyei kincset is, sőt „A KINCSET” vihetjük magunkkal. Ezért legyünk hálásak a mai konferenciáért. Mindenekért Istennek legyen hála, és mindenekben Istennek legyen dicsőség.” A nálunk levő drága kincs őrizése közben hálaadókká váltunk, s ennek ez is a rendje. Így válik igazzá mindnyájunk számára az, amit Cseri Kálmán megfogalmaz: “A hálaadás nagy gyümölcse mindig az, hogy észreveszem azt, aki adta. Az ajándékokról feltekintek az Ajándékozóra és kiderül: az életem legnagyobb kincse Ő maga.”
Takács Malvin, Magyaró, egyhm.nősz.elnökl.

LELKI  KINCSEK

2015 március hónapja eseményekben gazdag volt a magyarói gyülekezetben. Megtartottuk a nők nemzetközi imanapját a Nimród házban. A farsangi időben varrtunk, imahétre a lelkészeknek, konfirmandusainknak, keresztelőkendőt a megkeresztelendő kisgyermekek részére.
Ezen események rövid beszámolóját olvashatjuk.

Március első péntekén a világon élő keresztyének a nők nemzetközi imanapját tartják. Ebbe a láncba kapcsolódtak be a magyarói gyülekezet nőszövetsége által gyülekezetünk asszonyai is. Immár 4. éve már, hogy végezzük ezt a szolgálatot.
Volt olyan alkalom, amikor a szomszéd faluk, Fickó és Holtmaros gyülekezeteinek asszonyaival közösen vettünk részt az eseményen, az idén csak gyülekezetünk asszonyaival szolgáltunk az imaközösségben, nőszövetségünk tagjai pedig a szeretetszolgálatban is részt vettek, ugyanis az adott ország ételei közül is kostolhattunk.

A Bahamák szigetvilága terült elénk abban a liturgiában, amit  az illetékesek előkészítettek.

Ez alkalommal a szigetvilág örömeit, szépségeit, gazdagságát, hitvilágát, történelmét, földrajzát, népességét, de ugyanakkor nehézségeit, küzdelmeit, az asszonyi sors mélységeit is megismerhettük. Közel 40-en gyűltünk össze.

Képeink adjanak kis ízelítőt erről az alkalomról. Köszönjük mindazoknak, akik eljöttek ez alkalomra, reméljük ez is szolgálta Isten dicsőségét és hitünk megerősödését.

"1950-ben március első péntekjén sok asszonyt lehetett látni fehér ruhában, amint az egyetlen nassaui presbiteriánus templom felé mentek. A világimanapi alkalomra igyekeztek, amelyet a presbiteriánus lelkész felesége szervezett. A legtöbb Bahamán szolgáló lelkipásztor skót volt, sejthetjük, hogy ennek az alkalomnak a programja Skóciából eredt.
Ilyen volt a kezdet és a következő két évtizedben a presbiteriánus templom (a Kirk) volt a világimanapi istentisztelet helyszíne a Bahamák fővárosában, Nassauban.

A hetvenes évek elején létrejött egy női bizottság, melynek tagjai a bahamai nagyobb felekezeteket képviselték: anglikán, baptista, az Isten Egyháza, metodista, római katolikus, üdvhadsereg, presbiteriánus és a görög ortodox. Ezek a hölgyek négy istentiszteleti alkalmat terveztek, melyeket Nassau különböző helyszínein, más-más templomokban tartottak, és amelyeket a Kereszt(y)én Nők különböző csoportjai vezettek. Ezek az asszonyok társultak az USA-beli Kereszt(y)én Nők Egyesületével és a Karibi Kereszt(y)én Nők nevű csoporttal. Egy fiatal metodista nőt, Judy Monroe-t választották meg a csoport irányítására. 2007-ben, Torontóban Anette Poitier-t megválasztották a Világimanap Nemzetközi Bizottsága elnökének és a Bahamákat kérték fel, hogy írja meg a 2015. évi világimanap anyagát ezzel a témával: „Jézus ezt mondta nekik: „Értitek, hogy mit tettem veletek?”

A Világimanapot manapság hat szigeten tartják: New Providence, Nagy Bahama,Eleuthera, Andros, Exuma és Abaco; 2015-re szeretnék az összes szigetre kiterjeszteni a világimanap megünneplését. "

Részletek a liturgiából:
BIBLIAOLVASÁS (János 13: 1-17 )Jézus ezt mondta nekik: „Értitek, hogy mit tettem veletek?”
1. A Pászka-ünnep előtt álltak. Jézus tudta, hogy eljött az o órája, amelyben el kell hagynia ezt a világot és át kell mennie az Atyához. Mindig szerette azokat az embereket, akik a világban hozzá tartoztak /övéi voltak. Ezúttal az o szeretetének egy legutolsó és leginkább kivételes bizonyítékát adta nekik.
2. Jézus a tanítványaival vacsorázott. Az ördög ekkor már Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának, a szívébe sugallta Jézus elárulásának a gondolatát.
3. Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott. Tudta, hogy o az Istentől jött, és hamarosan hozzá fog visszatérni.
4. Ekkor felállt az asztaltól, letette felsőruháját, és egy kendővel körülkötötte magát;
5. és vizet öntött a mosdótálba. Ezután hozzá fogott a tanítványok lábát mosni, és a kendővel megtörölgetni...

Asszony a Ragged [regid] szigetről:
Megvalljuk, hogy időnként szándékosan nem akarjuk megmosni a lábát azoknak, akik mások, mint mi. Nyisd meg a szemünket, hogy meglássuk azokat, akiknek gyengéd érintésre, figyelő fülre, vigasztaló szóra vagy gyógyító jelenlétre van szükségük.
MINDANNYIAN:
Lenyűgöző számunkra, hogy milyen mélységesen szeretsz Bennünket! ...
Egy asszony Harbour [hárbör] szigetéről:
Uram, köszönjük Neked, hogy a mai Világimanapon ilyen sokan imádkoznak értünk. Áldásodat kérjük a földgolyón és a mi szeretett bahamai szigeteinken élő összes testvérünkre.
Add, hogy Téged dicsőítve élhessünk egymással, a mi Atyánk és a megváltó Jézus Krisztus nevében.
Áldj meg minket, amikor immáron mi magunk is arra törekedünk, és azt tesszük, amit Te tettél a tanítványaidért és értünk: mélységes szeretettel szolgálni!
Amen."

Köszönjük mindenkinek, aki időt szakított, hogy ezen a napon együtt lehettünk Isten nevében, az Ő dicsősségére.

TAVASZVÁRÓ 2015

KONFIRMÁLÁS 2015  - HÚSVÉT

“Aki minket veletek együtt Krisztusban megerősít és felken, Isten az.

Ő pecsétjével el is jegyzett minket,

és a Szent Szellem zálogát adta szívünkbe."    / 2 kor 1, 21-22/

2015 március hónapja eseményekben gazdag volt a magyarói gyülekezetben. Megtartottuk a nok nemzetközi imanapját a Nimród házban, IFI-seink közreműködésével emlékeztünk az 1848-as forradalomra, majd a konfirmandusok végzős csoportjának kikérdezésére és fogadalomtételére került sor.Húsvét ünnepe, a feltámadás öröme megkoronázta mindezeket.
Ezen események rövid beszámolóját olvashatjuk.

Tárt karok vártak, gondos kezek fogadtak,

simogattak, öleltek, ápoltak... Sokan szeretnek.

Apa, anya, testvérek, szóval, szívvel,

tettekkel ma is szeretnek, védnek... Mióta és meddig?

...azt nem tudni... - de akarod-e hinni, hogy Isten

mindenkinél előbb szeretett,

markaiba metszett téged - felejthetetlen gyermeket!

Az Ő keze ott lesz örökké feletted! /Szász A.-M./

Növekedjetek a kegyelemben, és a mi Urunk, üdvözítőnk Jézus Krisztusunk ismeretében." /2 Péter 3,18/

12 ifjú tett fogadalmat Virágvasárnap a magyarói templomban. szülök, keresztszülők, nagyszülők, presbitérium kísérték őket ezen az uton. A kikérdezés napján magyarói népviseletben tettek bizonyságot arról, amirol egy hosszú és küzdelmes év alatt elsajátítottak. Ezt követte egy hét mulva a fogadalomtétel és elso urvacsorai alkalmuk, amikor a templomi gyülekezet közösségével együtt úrvacsorázhattak.

Ebben az ünnepkörben is, mivel Ő szerető, jó, gondviselő, türelmes, gazdag, kincseket rejtett el számunkra:
szeretetet, békét, türelmet, erőt, szívességet, alázatot, csendességet, örömöt, kedvességet, megértést, hitet, hűséget, szelídséget, jóságot, mértékletességet, bölcsességet, imádatot, hálát, könyörgést, dicséretet, reménységet, fogadalmi alkalmat az élet fontosabb állomásain, bűnbocsánatot, és még sok mindent, személyesen mindenki számára, hisz úgy ismer bennünket, mint ahogy mi képtelenek vagyunk ismerni önmagunkat.
Adja Isten, hogy mindenki rátaláljon a személyesen neki készített isteni ajándékra ebben az ünnepkörben.

"Föltámadott az Úr! Bizonnyal itt van közöttünk.
A szívünk felvidult, és örvendezve jöttünk.
A sír bezárva volt,nehéz kő, pecsét rajta.
Ott szunnyadott a holt, bezárva szeme, ajka.
de angyal jött elő, ruhája messze fénylett.
Messze gurult a kő, lehulltak a vitézek.
kilép Isten szentje, a teste győzhetetlen.
Nincs rothadás benne, megvédte ettől Isten.

Feltámadott az Úr! MENJETEK TANÍTVÁNYOK,
HÍRE, míg hajnal gyúl, JÁRJA BE A VILÁGOT!"  / Horváth Loránd/
.

****** A NOV. 09-i Istentisztelet látható a VIDEÓK menüpont alatt.Dunaszentbenedeki presbitérium látogatása Magyarón és a Szilágyi Róza 100 éves asszonytestvérünk köszöntése a templomban. MINDENEKÉRT ISTENNEK LEGYEN HÁLA.