A 23 Zsoltár igéinek megtapasztalása a mindenkori ember számára, aki Krisztus nevébe keresztelkedett meg, tudatni és átérezni a Úr pásztorkodását, Isten, mennyei Atyánk gondviselő szeretetét, aki által a halál árnyékának völgye sem tökéletes pusztulás, nem megsemmisülés, hanem Krisztussal való együtt járás, valamint a templomi közösség , mint gyülekezet, ahol teremtő Istenünkkel együtt, gyerek, fiatal, középkorú, idős, beteg és egészséges, örvendező és gyászoló, reménytelen és bizakodó, hitben élő és kételkedő mind helyet kap, tehát az együttlét fontossága, mely formál, alakít, megerősít, konfirmál, megértet és tisztít a Szentlélek által a mindennapok küzdelmeire és a keresztjeink hordozására.

Kívánjuk, hogy ez ősi templom falai között mindenki nyugalmat találjon lelkének.

Ezért olvassuk el a 23 Zsoltárt:
Dávid zsoltára.

Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az o nevéért. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy, a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem. Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt. Elárasztod fejem olajjal, csordultig van a poharam. Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.

NIMRÓD HÁZ

"Az építkezési vágy és akarat mára sem apadt el, hiszen 1993-1996 között az állam által lebontott egykori tanítói lakás helyére egy ifjúsági, gyülekezeti házat építettek – a Nimród házat. Az egykori bibliai vadász neve (1Móz 10,8-9) emlékeztet a magyar eredetre e soknemzetiségű vidéken, az egykor a Tiszáig elmenő tutajos magyarói ősökre, a forgatagos századok helytállására, és jövőt remél a további példaadásra. A Nimród ház falán egy tábla jelzi az építés befejezésének évét, és az ittlét ezerszáz évét: azaz a millecentenárium idején egy apró jel a mai honfoglalásról, mert minden új épület egy pár négyzetméteres honfoglalás ezen a tájon."

MAGYARÓ

Mentővár, amely valóban végvár

az 1993-96 között épült Nimród-ház, ifjúsági központ, 2007-ben

Időnként irigyelt helyzetben volt ez a falu; ahogy ötszáz lelkes mezőségi szülőfalum gyermekkori világából néztem Magyaróra, úgy vonzott valami, hogy azt írja a falu helyett – nagyközség, hiszen közel kétezer lelkes református gyülekezetről tudtunk az 1970-es években, és emellett közel ezer román ajkú és akkor ott. Igaz, a Gyergyói medence hatezer lelkes nagyközségei mellett jobb, ha falut írunk.

Szerencsés településnek tűnt sok éven át ez az erős magyar közösség, mert innen indult értelmiségiek hűségesek maradtak Kolozsváron vagy Marosvásárhelyen is a szülőfaluhoz. Palkó Attila professzor összegyűjtötte és megírta a „felső-marosmenti falu évszázadai” idején történteket. Az innen indult Zsigmond József sem lett hálátlan, mikor emlékében hordozott magyarói havasolásról vagy sajátos népzenei világáról szóló tanulmányait megírta. Valahol itt és így kezdődik el a szülőföld, szülőfalu szeretete.

Ma itt élő erdélyi ember számára szinte hihetetlennek tűnik, hogy még ez a falu is egykor Torda vármegyéhez tartozott, 1876-ig. De földrajzi fekvése még többet elárul fontos helytállásáról: román és szász falvak gyűrűjében kellett magyarként megmaradni itt. És ez sikerült.

Ennek a soknemzetiségű múltnak egyik kedves emléke él tovább egyik magyarói mondában, amely szerint a falut egy szász király alapította. Igazán a szászoknak soha sem volt királyuk errefelé, de Szász nevű család manapság is él Magyarón. A monda szerint a Szászpadon (ma Zászpád) lakó szász király lányát elrabolta a hétfejű sárkány, kiszabadítására jelentkezett egy ügyes magyarói pásztorfiú, aki leleményességével szabadította meg a szász király lányát. Elkérte a szász király fényes kardját, a környék legszebb lányát a hétfejű sárkány lakóhelye, a barlang elé állította, és amikor a sárkány meglátta a gyönyörű lányt, majd rohant a lány felé, a magyarói legény előugrott a szikla mögül, és levágta a sárkány hét fejét. A magyarói pásztorfiú így megkapta a fele királyságot, a szász király lányát és lassan az egész birodalom az övé lett.

E kedves történet hallatán ugyan, nem indultunk el a szász királyi kastély keresésére, de egy kézzelfoghatóbb épület, a magyarói Mentővárról már komolyabban érdeklődtünk. Érdekes bizonyítékot mesélt róla a lelkipásztor: a falu felső részén, amikor kutat ásnak, elég mélyen tégladarabokat találnak, vagy más helyen vörös lesz a víz.

Ennek eredete a szász királynál kisebb emberre utal, Tamás nevű székely ispánra, aki a szomorú emlékezetű tatárjárás után, a 14. század elején felépítette a Felső-Marosmente „végvárát”, a Mentővárat. Ezt a Mentővárat utoljára 1569-ben említik, de egy másik „mentő-vár” a 14. század elejéről még áll Magyarón, ha nem is teljesen eredeti formájában - a református templom.

évszázadok találkozása, régi és új egyházi épület egymás mellett

Csakhogy a külső, változó világgal az igények és lehetőségek is átalakultak, idővel más-más elvárások fogalmazódtak meg és a régiek átalakultak. Valahol a földbe süllyedt egykori sekrestyeajtó kiugró köve emlékeztet a 14-ik századi magyarói templomelődre. A régi templomot pusztította tűzvész 1803-ban, de újraépítették, majd javították, alakították az idők során, legutoljára 2002-2003-ban, amikor új padok és falburkolat által egy kicsit Noé bárkájának hangulatát teremtették meg. Szerencsés egybeesés a magyarói konfirmációi szokás gyakorlata is, amint zöldellő ágat visznek kezükben a konfirmálók, az özönvíz utáni újrainduló élet nagy jelképeként. És az is meghatóan szép kép, ahogy a templomtól délre lévő falurész az Alszeg, a templomtól északra fekvő falurész a Felszeg, és a templomhely, a faluközép hétszáz éve fogja össze, tartja egybe az itt élőket. A magyarói templom az 1330-as években épült, de ebből az egykori gótikus templomból mára már csak egy faragott ajtókeret maradt meg, hirdetni az elődök emlékét. /Marosvásárhely, 2007 február 28-án,Ötvös József/ Hírvivő 2007-03-02/

GYŰLÉSTEREM-KISHÁZ

  irodaház előtti tér, az EMLÉKEZÉS TERE, ahol elhelyeztük 2018 aug. 11-12-én tartott II.elszármazottak találkozója alkalmávan az emlékharangot, mely régi felekezeti iskolánk harangja. Felírata: Magyarói evangélikus ecclesia 1856

2016-ban épült fel az egykori nyárikonyha-gabonás kibővítése alapján, ahol az emeleti részben szobák találhatóak, az aló szinten iroda, teakonyha, gyűlésterem. Itt folynak a gyermek, ifjúság, idősebb generációk részére a különböző oktatás, illetve a presbiteri gyűlések. Minden vasárnap reggel itt gyülekeznek a presbiterek, rövid ima után történik a templomba menetel.

RÉGI EGYHÁZI ISKOLA

a régi református iskola fényképe 2007

Jelenlegi állapota: felújítás alatt van, de így is többféle tevékenységnek adott és ad helyett. Bizonyos termeit lerakatnak használunk, Alia Mária Egyesületünk itt készítette és készíti el a különböző korcsoportok részére az élelmiszer csomagokat, kiállítást is rendeztünk már termeiben, vannak tánccsoportok, akik a régi tornatermet használják próbateremnek, amit jövőre tekintve valóban táncpróbateremmé szeretnénk kialakítani.

2016-ban pályázatból nyert pénzzel /BGA ZRT./kicseréltük a nyílászárakat, előtte pedig a tetőszerkezetet újítottuk meg saját alapból. Célunk a továbbjavítás, gyülekezeti és magyarságunk megtartása, fenntartása érdekében használni és átadni az utókornak.

2018-ban is sikerült megvalósításokat elvégezni...    Dicsőség legyen istennek, a jókedvű adakozót pedig Isten áldása kísérje.

 

PARÓKIA- LELKÉSZI LAKÁS

2018 április 18 MAGYARÓ PÜSPÖKI GENERÁLIS VIZITÁCIÓ

„

Ímé, napok jőnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után.

És vándorolni fognak tengertől tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg.

Azon a napon elepednek a deli szűzek, meg az ifjak is, a szomjúság miatt! ÁMOS 8,11-13

A GENERÁLIS BIZOTTSÁG TAGJAIT a falu bejáratánál fogadtuk, ahol jelen volt az egyházmegye képviselete: NT. SZÁSZ ATTILA, körtvélyfái lelkipásztor, egyházmegyénk esperese és BOZSOKI ZOLTÁN egyházmegyénk főgondnoka, valamint a helyi magyarói vezetőség, TAKÁCS ALBERT lelkipásztor, presbiterek, ifiseink.

A templomnál a gyülekezet fogadta a bizottságot, Takács Malvin lelkipásztor, gyülekezeti tagok, ifisek és gyerekek népviseletbe öltözve. Legfőbb kincsünket adtuk ajándékba: magyarói varrottasba öltöztetett családi bibliát és egy egy igelappal köszöntöttük a bizottság többi tagjait. Takács Malvin lelkész igei köszöntése a Filippi levél 4,4-7 :

Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!

A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel!

Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.

És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.

A köszöntések után, a régi énekeskönyvünk 244. énekét énekeltük el ott közösen: TE BENNED BÍZTUNK ELEJÉTŐL FOGVA.

Ez után a bizottság bibliaórán vett részt, melyet Takács Albert lelkipásztor tartott, majd végezte ellenőrző munkáját. A nap folyamán látogatást tett a polgármesteri hivatalnál és meglátogatta a Palkó Attila Általános Iskola épületét, ahol találkozott a vezetőséggel, valamint többi egyházi épületeinket.

Du. 4 órától találkozott a bizottság a különböző generációs csoportokkal: asszonyokkal, ifisekkel, vallásórásokkal és presbiterekkel. Elbeszélgetésük célja, megismerni a közösséget, a mindennapokat, örömöket és nehézségeket, az egyházi munkát, szolgálatokat. A beszélgetések rendjén megelégedéssel voltak jelen a bizottság tagjai.

Este 6 órakor istentisztelet keretében igét hirdetett Ft. Kántor Csaba, püspökhelyettes lelkipásztor, parajdi lelkipásztor, esperes, az ÁMOS 8, 11-13 alapján:

Ímé, napok jőnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után.

És vándorolni fognak tengertől tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg.

Azon a napon elepednek a deli szűzek, meg az ifjak is, a szomjúság miatt! ÁMOS 8,11-13

A bizottság beszámolója után az ünnepi bizonyságtételeket hallhattuk: kórusunk két éneket énekelt, gyermekzenekarunk Virginás Árpád és Takács Delinke énekét kísérte, valamint AZ ESTI HARANGSZÓ című zeneművet adta elő, azután ifiseink és vallásórásaink bizonyságtétele következett.

Mindenekért legyen hála, és Isten nevére térjen dicséret és dicsőség.