Community Church

Gyülekezet
Tartalomjegyzék
Gyülekezet
Épületeink
Szolgálati alkalmak
Minden oldal


NIMRÓD HÁZ




"Az építkezési vágy és akarat mára sem apadt el, hiszen 1993-1996 között az állam által lebontott egykori tanítói lakás helyére egy ifjúsági, gyülekezeti házat építettek – a Nimród házat. Az egykori bibliai vadász neve (1Móz 10,8-9) emlékeztet a magyar eredetre e soknemzetiségű vidéken, az egykor a Tiszáig elmenő tutajos magyarói ősökre, a forgatagos századok helytállására, és jövőt remél a további példaadásra. A Nimród ház falán egy tábla jelzi az építés befejezésének évét, és az ittlét ezerszáz évét: azaz a millecentenárium idején egy apró jel a mai honfoglalásról, mert minden új épület egy pár négyzetméteres honfoglalás ezen a tájon."

Marosvásárhely, 2007 február 28-án Ötvös József





MAGYARÓ

Mentővár, amely valóban végvár


az 1993-96 között épült Nimród-ház, ifjúsági központ, 2007-ben


Időnként irigyelt helyzetben volt ez a falu; ahogy ötszáz lelkes mezőségi szülőfalum gyermekkori világából néztem Magyaróra, úgy vonzott valami, hogy azt írja a falu helyett – nagyközség, hiszen közel kétezer lelkes református gyülekezetről tudtunk az 1970-es években, és emellett közel ezer román ajkú és akkor ott. Igaz, a Gyergyói medence hatezer lelkes nagyközségei mellett jobb, ha falut írunk.

Szerencsés településnek tűnt sok éven át ez az erős magyar közösség, mert innen indult értelmiségiek hűségesek maradtak Kolozsváron vagy Marosvásárhelyen is a szülőfaluhoz. Palkó Attila professzor összegyűjtötte és megírta a „felső-marosmenti falu évszázadai” idején történteket. Az innen indult Zsigmond József sem lett hálátlan, mikor emlékében hordozott magyarói havasolásról vagy sajátos népzenei világáról szóló tanulmányait megírta. Valahol itt és így kezdődik el a szülőföld, szülőfalu szeretete.

Ma itt élő erdélyi ember számára szinte hihetetlennek tűnik, hogy még ez a falu is egykor Torda vármegyéhez tartozott, 1876-ig. De földrajzi fekvése még többet elárul fontos helytállásáról: román és szász falvak gyűrűjében kellett magyarként megmaradni itt. És ez sikerült.

Ennek a soknemzetiségű múltnak egyik kedves emléke él tovább egyik magyarói mondában, amely szerint a falut egy szász király alapította. Igazán a szászoknak soha sem volt királyuk errefelé, de Szász nevű család manapság is él Magyarón. A monda szerint a Szászpadon (ma Zászpád) lakó szász király lányát elrabolta a hétfejű sárkány, kiszabadítására jelentkezett egy ügyes magyarói pásztorfiú, aki leleményességével szabadította meg a szász király lányát. Elkérte a szász király fényes kardját, a környék legszebb lányát a hétfejű sárkány lakóhelye, a barlang elé állította, és amikor a sárkány meglátta a gyönyörű lányt, majd rohant a lány felé, a magyarói legény előugrott a szikla mögül, és levágta a sárkány hét fejét. A magyarói pásztorfiú így megkapta a fele királyságot, a szász király lányát és lassan az egész birodalom az övé lett.

E kedves történet hallatán ugyan, nem indultunk el a szász királyi kastély keresésére, de egy kézzelfoghatóbb épület, a magyarói Mentővárról már komolyabban érdeklődtünk. Érdekes bizonyítékot mesélt róla a lelkipásztor: a falu felső részén, amikor kutat ásnak, elég mélyen tégladarabokat találnak, vagy más helyen vörös lesz a víz.

Ennek eredete a szász királynál kisebb emberre utal, Tamás nevű székely ispánra, aki a szomorú emlékezetű tatárjárás után, a 14. század elején felépítette a Felső-Marosmente „végvárát”, a Mentővárat. Ezt a Mentővárat utoljára 1569-ben említik, de egy másik „mentő-vár” a 14. század elejéről még áll Magyarón, ha nem is teljesen eredeti formájában - a református templom.


évszázadok találkozása, régi és új egyházi épület egymás mellett


Magyaró monográfiájában a 16-ik századi történelem a következő mondattal kezdődik: „a 16. század közepének, főképp pedig második felének nagy eseménye egész Erdélyben, s a Felső-Marosmentén is, a reformáció elterjedése, elsőként a lutheri, majd az 1560-as évektől kezdve a kálvini irányzat” (Palkó Attila: Magyaró, 1996, 32. o.). Közel öt évszázad életét határozta meg az elhangzott mondatban említett esemény. A vidék közigazgatási hovatartozása, út- és faluviszonya alakult ennek a szellemi-lelki mozgalomnak hatása alatt. A reformáció előtt Magyaró is az Ozdi esperességhez tartozott, Ozd (Uzdiszentpéter) központtal. A reformáció ezt az egykori egyházi szervezetet megbontotta, Szászrégen vidéki szász falvak egy evangélikus közösségbe szerveződtek, és a magyar református falvak a 17-ik században megalakult Görgényi Református Egyházmegyébe tömörültek. 1876-tól Torda vármegye is átalakult Maros-Tordává, majd Szászrégen vidéke rajon lett, végül pedig Marosvásárhely központtal megalakult Maros megyéhez tartozik Magyaró. Világi és egyházi megyék határait rajzolták át a falu mellett, a szomszédba betelepített oroszokból, ukránokból románok lettek, közelben élő szászok templomokat építettek, majd eltűntek, Mentővár földbe süllyedt, a mesebeli szász király birodalma eltűnt, de a magyarói templom és gyülekezet áll.

Csakhogy a külső, változó világgal az igények és lehetőségek is átalakultak, idővel más-más elvárások fogalmazódtak meg és a régiek átalakultak. Valahol a földbe süllyedt egykori sekrestyeajtó kiugró köve emlékeztet a 14-ik századi magyarói templomelődre. A régi templomot pusztította tűzvész 1803-ban, de újraépítették, majd javították, alakították az idők során, legutoljára 2002-2003-ban, amikor új padok és falburkolat által egy kicsit Noé bárkájának hangulatát teremtették meg. Szerencsés egybeesés a magyarói konfirmációi szokás gyakorlata is, amint zöldellő ágat visznek kezükben a konfirmálók, az özönvíz utáni újrainduló élet nagy jelképeként. És az is meghatóan szép kép, ahogy a templomtól délre lévő falurész az Alszeg, a templomtól északra fekvő falurész a Felszeg, és a templomhely, a faluközép hétszáz éve fogja össze, tartja egybe az itt élőket. A magyarói templom az 1330-as években épült, de ebből az egykori gótikus templomból mára már csak egy faragott ajtókeret maradt meg, hirdetni az elődök emlékét. /Marosvásárhely, 2007 február 28-án,Ötvös József/ Hírvivő 2007-03-02/


Marosvásárhely, 2007 február 28-án

Ötvös József


Néhány tevékenység képekben...

testvérgyülekezettel nőnap és varrókör


ifisekkel






GYŰLÉSTEREM-KISHÁZ


  irodaház előtti tér, az EMLÉKEZÉS TERE, ahol elhelyeztük 2018 aug. 11-12-én tartott II.elszármazottak találkozója alkalmávan az emlékharangot, mely régi felekezeti iskolánk harangja. Felírata: Magyarói evangélikus ecclesia 1856


2016-ban épült fel az egykori nyárikonyha-gabonás kibővítése alapján, ahol az emeleti részben szobák találhatóak, az aló szinten iroda, teakonyha, gyűlésterem. Itt folynak a gyermek, ifjúság, idősebb generációk részére a különböző oktatás, illetve a presbiteri gyűlések. Minden vasárnap reggel itt gyülekeznek a presbiterek, rövid ima után történik a templomba menetel.







RÉGI EGYHÁZI ISKOLA


a régi református iskola fényképe 2007



Jelenlegi állapota: felújítás alatt van, de így is többféle tevékenységnek adott és ad helyett. Bizonyos termeit lerakatnak használunk, Alia Mária Egyesületünk itt készítette és készíti el a különböző korcsoportok részére az élelmiszer csomagokat, kiállítást is rendeztünk már termeiben, vannak tánccsoportok, akik a régi tornatermet használják próbateremnek, amit jövőre tekintve valóban táncpróbateremmé szeretnénk kialakítani.

2016-ban pályázatból nyert pénzzel /BGA ZRT./kicseréltük a nyílászárakat, előtte pedig a tetőszerkezetet újítottuk meg saját alapból. Célunk a továbbjavítás, gyülekezeti és magyarságunk megtartása, fenntartása érdekében használni és átadni az utókornak.


2018-ban is sikerült megvalósításokat elvégezni...    Dicsőség legyen istennek, a jókedvű adakozót pedig Isten áldása kísérje.




 






PARÓKIA- LELKÉSZI LAKÁS